1999. március 29. - Legyen a János-hegyen, a Hárs-hegyen, a Gugger-hegyen...
Nem sok főváros van a világon, amelynek közigazgatási határain belül többé-kevésbé természetes állapotú hegyek találhatók, magaslatukon panorámát táró kirándulási célpontokkal. Budapest budai felén fél tucat ilyen építményt kereshetnek föl a túrázók, az erdei sétálók, ahol maga az „objektum" is és a kitáruló látvány is megéri a fáradságot. Jeles építészeink is szívesen terveztek a hegycsúcsokra. A János-hegyi Erzsébet-kilátónak Schulek Frigyes adott végső formát, átdolgozva Klunzinger Pál székesfővárosi mérnök eredeti tervét. Napjaink mesterének, Makovecz Imrének a Kis-Hárs-hegyen áll fából ácsolt kilátótornya, de a Nagy-Hárs-hegyre is készített egy, „az erdő legtisztább klasszicizmusát" kifejező tervrajzot.
De kinek a kezében is van közkedvelt kilátóink sorsa? Legtöbbet a János-hegy 527 méteres csúcsán emelkedő Erzsébet-kilátóról tudunk. Nemcsak azért, mert a legmagasabb, és kivilágítva éjjel is messzire látszik, hanem mert érdekesen alakultak körülötte a dolgok az utóbbi években. Az 1910-ben Erzsébet királyné emlékére felavatott négyteraszos kőtorony az egyetlen kilátóink közül, amely a főváros tulajdonában van. A kilencvenes évek elején kiadták a Vidám Színpadnak, amely jó üzleti lehetőségeket látott a toronyban és a benne üzemelő étteremben. Számításuk nem vált be, és a bérlő továbbadta bérbe a létesítményt - de az újabb próbálkozónak sem sikerült nyereséget „lehozni" a hegyről. A bérleti szerződések lejártak, és a kilátó 1997. január elsejével visszakerült a főváros kezelésébe. S azóta? A Főpolgármesteri Hivatal vállalkozási és vagyonkezelési ügyosztályának vezetőhelyettese, Bukor László ad összefoglalót:
- Azzal a céllal került a mi ügyosztályunkhoz a kilátó, hogy keressünk egy olyan vállalkozót, aki hajlandó a saját költségén helyreállítani. Pályázatot írtunk ki, amelyre egyetlen jelentkezés érkezett. Az illetőnek volt is megfelelő tőkéje, viszont a hasznosítást tömegeket vonzó, nagy rendezvényekkel képzelte el, szabadtéri színpaddal, árusítóhelyekkel. A környezetvédelmi ügyosztályunk tiltakozott, a főépítészi irodánk sem javasolta az ilyen hasznosítást, mert ez nem felel meg a hely jellegének, hagyományainak, az egész környezet rendeltetésének. Akkor közös megegyezéssel felbontottuk a megállapodást.
A városvezetés különböző részlegei egységes állásponton vannak a János-hegy védelmében. Ennek megfelelően jelenleg a kilátó „rendeltetésszerűen üzemel", azaz a nappali időszakban a közönség részére szabadon látogatható. Őrzésére, minimális karbantartására a Fimüv Rt.-vel szerződött a vállalkozási és vagyonkezelési ügyosztály, amely további terveket érlel:
- A főváros költségvetéséből szeretnénk pénzt kapni a felújítási munkákra - mondja Bukor László. - Ötvenmillió forintot kértünk, ezzel az összeggel lehetne úgy felújítani, hogy aztán egy vállalkozótól számon lehessen kérni a jó állapotba hozott, kulturált küllemű épület színvonalának megőrzését. Bízunk abban, hogy a felújított épületben megéri valakinek az éttermet működtetni; ugyanis kizárólag csak az éttermi részt szándékozunk bérbe adni. Ha pedig nem találnánk erre megfelelő garanciákkal rendelkező vállalkozót, akkor továbbra is a Fimüv Rt.-vel kötött üzemeltetési szerződésünk marad érvényben, mert egyébként komoly pusztításoknak lenne kitéve az építmény.
A budai kilátók királynőjét öt másik veszi körül a környező hegyek tetején. „Hamupipőke" közöttük a József-hegyi kilátó. Nem elég, hogy a legalacsonyabban van, alig 234 méterre a tengerszinttől, még a neve is csalóka, mert valójában a Szemlő-hegyen foglal helyet. De ezek csak apróságok amellett, hogy látóterébe a nyolcvanas években otromba beépítés történt, valamint hogy tulajdonképpen gazdátlanul árválkodik, ami meg is látszik rajta. Telekkönyv szerinti tulajdonosa a Fővárosi Vízművek Rt., amely azonban nem törődik vele. A II. Kerületi Polgármesteri Hivatal főépítésze, Alpár Erzsébet mondja:
- Készítettünk egy tervet a kilátó helyreállítására, és már többször is pályáztunk ez ügyben a fővároshoz. Egy ízben sikerült is nyolcszázezer forintot kapnunk erre a célra. Ebből az összegből a szükséges munkáknak csak az első részére tellett, egy lépcsőrész készülhetett el.
S hogy miért veszik magukra a más gondját, arra azt válaszolja a főépítész asszony:
- A kilátó a kerület területén van, állapota a mi környezetünk képét rontja. Ez sokak szemét bántja, és a kerület lakosai hozzánk jönnek, tőlünk kérik számon az építmény romlását. Tennünk kellett valamit, még ha nem is a mi tulajdonunkról van szó. A kilátót rendbe kell hozni. De én még azt is szeretném megérni, hogy a barbár módon eléje emelt épületnek legalább a tetejét le lehessen szedni. Az Árpád-kilátó elé is építettek, de
az még csak hagyján ahhoz képest, amit itt csináltak.
Az említett Árpád-kilátó a Gugger- vagy másképpen a Látó-hegyen, legalább megfelelő állapotban van. Több túraútvonal érkezik ide, és a nagyrészt fedett, teraszos építmény körül még padok, asztalok és szemétgyűjtők is kínálnak civilizált pihenőt. S a budai természeti környezet gátlástalan beépítéseit ismerve már annak is örül az ember, hogy a kilátó panorámáját csak egy terebélyes, de nem túl magas ház rontja némileg. Egy idősebb kiránduló bácsi viszont azon sajnálkozik, hogy milyen szép volt ez a kilátó valamikor nádfedéllel. Ám ezúttal igazat kell adnunk az átépíttetőknek, noha a rozsdásodó bádogtető nem valami elragadó látvány, de legalább nem válik könnyű prédájává a vandáloknak.
Ugyancsak jó érzés fölérkezni a Nagy-Hárs-hegy tetejére is, ahol a 454 méteres magasságot még a Kaán Károlyról elnevezett sudár, masszív kilátó nyújtja meg. A kör alapú faépítmény bejáratánál egy különlegességet láthatunk. „Itt volt e kilátó névadójának, a magyar erdészet és természetvédelem kiemelkedő alakjának, Kaán Károly erdőmérnöknek az emléktáblája. A rongálók miatt az eredeti táblát a Budapesti Erdészetnél őrizzük." - áll egy jellegtelen kőlapon, amely tehát az emléktábla emléktáblája... Sajnos ez csak első olvasásra humoros, lényegében elszomorító, hogy így kell lennie.
A „nyomok" tehát a Budapesti Erdészethez vezetnek. Az erdőterületeken lévő kilátók a Pilisi Parkerdő Rt. tulajdonában vannak, elidegeníthetetlen - azaz el nem adható - tulajdonában. A részvénytársaság tíz erdészete közül az egyik a Budapesti Erdészet, amelynek vezetője, Bakon Gábor szolgál további tájékoztatással:
- A Budapesti Erdészet hétezer hektáron gazdálkodik, s az itt található kilátók - amelyek célcsoportos állami beruházásban készültek - a tulajdonunkban vannak. Ezek a Kaán Ká-roly-kilátó, az Árpád-kilátó, a Kis-hárs-hegyi kilátó, valamint még egy, a Budakeszi Vadaspark területén lévő kilátó. A pontosság kedvéért említem, az Árpád-kilátó nem állami beruházásból készült, az még sokkal régebben, ha jól tudom, valamikor az 1920-as években épült. Egyébként a jelenlegi állapota hagy némi kívánnivalót maga után, a teljes rekonstrukciójára ez évben kerül sor. Jász László
Olvasóink értékelése: 5 / 5
