Mérlegen a 2007. évi erdőgazdálkodás (ForestPress)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
ÖSSZEFOGLALÓ a 2007. évi ERDŐÁLLOMÁNY-GAZDÁLKODÁSRÓL
Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Központ Erdészeti Igazgatóság
2008. június

1. Bevezető
Magyarországon az erdőgazdálkodás az erdőtörvénynek és az azt kiegészítő rendeleteknek megfelelő, szabályozott keretek között folyik. Az erdőgazdálkodók az erdőterületükre vonatkozó erdőleltározási adatokat, valamint az erdőgazdálkodásra vonatkozó előírásokat és lehetőségeket tartalmazó körzeti erdőtervekből készülő üzemtervek alapján gazdálkodnak az erdészeti hatóság felügyelete mellett.

2. Az erdőterületek főbb területi mutatói, a gazdálkodás szerkezete
Az Országos Erdőállomány Adattár 2007. év végi aktuális adatai alapján az erdőgazdálkodás alá vont összes erdőtervezett terület 2.019.193,92 hektár. Ebből erdőállománnyal borított terület 1.890.866,25 hektár (94 százalék). A különbözetként adódó 128.327,67 hektár (6 százalék) erdőgazdálkodási célokat szolgáló, de erdőállománnyal nem borított területet takar. A teljes erdőtervezett terület az ország területének 21,7 százalékát teszi ki. Az erdőállománnyal borított terület alapján számított valós erdősültség ezzel szemben 20,3 százalék.

A 2007. évi adatok alapján az erdőterületek tulajdonforma szerinti megoszlása a következő: az erdőterületek 56 százaléka állami tulajdonban (51 százalékban Állami Zrt.-k (19 ) és HM Zrt.-k (3 ), 5 százalékban egyéb állami szervek), 1 százaléka közösségi tulajdonban, 43 százaléka pedig magántulajdonban van.
Bár az erdészeti hatóság élve a jogszabályok adta lehetőségekkel a gazdálkodó nélküli erdőterületek nagyságát az elmúlt évben is 12.000 hektárral csökkentette, a magántulajdonú erdőterület 23,5 százalékán, azaz 192.205 hektáron még mindig nincs bejegyzett erdőgazdálkodó. Ez az ország erdőterületének 10,1 százalékát jelenti.
A szakirányítással kapcsolatban az elmúlt évek, évtizedek tapasztalatai alapján elmondható, hogy az állami területeket kezelő erdészeti szakszemélyzet szakmai felkészültsége és elhivatottsága megfelelő garancia a színvonalas gazdálkodáshoz.
A magán-erdőgazdálkodásban az integrátori támogatási jogcím megjelenése eredményezett érzékelhető javulást ezen a téren. Jelenleg az ország területén 76 integrátor működik, akik használati jogosultság alapján 35.744 hektáron gazdálkodnak, emellett 161.051 hektár területen nyújtanak szakirányítási szolgáltatást más gazdálkodók részére.

3. Az erdőállományok általános jellemzői
Magyarország erdőállományainak fafajösszetétele mind összességében, mind pedig tájegységenként igen nagy változatosságot mutat. Fontos szakmai értékmérő, hogy az őshonos tölgyes (22,2%), a cseres (11,3%), és a hazai nyáras (3,4%) állományok területaránya stabilnak mondható, sőt az elmúlt években kismértékű növekedésük is megfigyelhető. Határozott tendencia még az akácos állományok térfoglalásának (22,4%) folyamatos emelkedése is, amit viszont szükséges lenne a továbbiakban visszafogni.
Gazdasági rendeltetésű az erdők 63 százaléka, védelmi rendeltetésű a 35 százaléka (melynek 60 százaléka természetvédelmi rendeltetés), 2 százaléka szociális-turisztikai, illetve oktatás-kutatási rendeltetésű.
Az erdészeti igazgatás 2004-től kezdődően megteremtette a tervezési és igazgatási feltételeit annak, hogy a gazdálkodók alkalmazhassák a folyamatos erdőborítottságot biztosító, ökológiailag lényegesen kisebb bolygatással járó szálalásos erdőkezelési módszereket. A vágásos üzemmód mellett a természetszerű erdőgazdálkodást előtérbe helyező nem vágásos üzemmódú erdők fokozatos térnyerése figyelhető meg. A szálaló üzemmódú erdők területe a megelőző évhez képest közel másfélszeresére növekedett. A jövőben ezen üzemmódok területének további fokozatos növekedése várható.
Az ország élőfakészlete az 1985. évi 274 millió m3-ről 2007-re 347 millió m3-re nőtt.
Ez fafajcsoportonkénti bontásban a következők szerint oszlik meg: tölgyek 24%, cser 13%, bükk 11%, akác 13%, gyertyán 5 %, egyéb kemény lomb 5%, nyarak 7%, egyéb lágy lomb 7%, fenyők 15%.
A hazai erdők értékelésénél nem elhanyagolható szemponttá vált olyan vonatkozásban is megvizsgálni azok értékét, hogy milyen szerepet töltenek be a Kiotói Egyezmény szerint. 1990 (bázis év) óta - legnagyobb részt - az erdőtelepítéseknek köszönhetően az ország erdősültsége közel háromszázezer hektárral növekedett. Az erdőterületeink szén (szén-dioxid) elnyelő képessége Kiotó kapcsán egyes számítások szerint a meglévő erdők esetében ~ 5 milliárd forint, az évente újonnan telepítendő erdőknek tulajdoníthatóan pedig újabb ~ 5 milliárd forint bevételt jelenthet évente az államnak.

4. Az erdők egészségi állapota, biotikus és abiotikus károk, erdősítésekben kimutatott károk
A jelentés az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer (EMMRE) és az erdészeti igazgatás működésének keretében, az erdők egészségi állapotára vonatkozóan gyűjtött információk komplex értékelése alapján készül, melynek alapvető adatforrásai:
- Erdővédelmi hálózat (EVH);
- az Erdészeti igazgatás munkájához köthető további kárfelmérések (Szelídgesztenye kéregrák megfigyelése, Erdőtűz információs rendszer, Erdősítések műszaki átvétele);
- az Erdészeti Tudományos Intézet által végzett feladatok;
- az Országos fénycsapda hálózat (Erdővédelmi jelzőlapok);
- valamint a Vadállomány okozta élőhely-változás megfigyelő hálózat (VÉV), mely nem évente kerül felvételre.
Az EVH alapján az összes károsítást (koronakár, levélvesztés, elszíneződés) figyelembe véve elmondható, hogy 2007-ben a magyar erdőkben a nemzetközileg alkalmazott kárkategóriák alapján az egészséges egyedek aránya 36,7 százalék, a gyengén károsított egyedek aránya 34,6 százalék, a közepesen károsított egyedek aránya 19,5 százalék, az erősen károsított egyedek aránya 6,5 százalék, míg a holtfák aránya 2,3 százalék.
2006-hoz képest a tünetmentes kategóriában 2 százalékos növekedés, míg a veszélyeztetett kategóriában 5 százalékos csökkenés volt megfigyelhető a kemény lombok esetén. A lágy lombok esetén az összes kár a veszélyeztetett kategóriában 11 százalékkal csökkent. Fenyők esetén a tünetmentes kategóriában a csökkenés mértéke 26 százalék.
Az Erdészeti Tudományos Intézet már több mint négy évtizede üzemelteti az Erdővédelmi Figyelő és Jelzőszolgálati Rendszert, és végzi az erdőkben észlelt károk felmérését és a várható károsítások előrejelzését. A 2007. évi erdőgazdasági károk az előző évhez viszonyítva kb. 20 százalékkal csökkentek, összesen 139.450 hektár kártételt jelentettek a gazdálkodók, melynek 57 százaléka biotikus (79.344 hektár) és 43 százaléka abiotikus (60.106 hektár) volt. Jelentős az abiotikus kártételek közt az erdei tüzek mértéke, 603 tűzesettel 4.636 hektáron leégett területtel.
Erdősítésekben keletkezett károk:
Az erdősítésekben fellépő károsítások közül 2007-ben – a vad által okozott károkat leszámítva – a legnagyobb mértékű, jelentőségét tekintve a károsított területek csökkenő sorrendjében, az aszály, a fagy, a gomba, a tűz és a rovarkár volt. Mennyiségi és minőségi aszálykárt 8.030 hektáron, mennyiségi és minőségi fagykárt 6.897 hektáron, mennyiségi és minőségi gombakárt 651 hektáron, mennyiségi és minőségi tűzkárt 417 hektáron, mennyiségi és minőségi rovarkárt 307 hektáron regisztráltak. A rovarkárok közül elsősorban a szúkárosítás nőtt jelentősen, a gyapjaslepke gradációja gyakorlatilag összeomlott.
Tárgyévben az erdészeti hatóság összesen 296 hektár mennyiségi és 4.032 hektár minőségi vadkárt regisztrált az erdősítésekben. Ez a közel 168 ezer hektáros nagyságrendű kötelezettség alatt álló területnek mindössze 2,5 százaléka. Szem előtt kell tartani azonban azt is, hogy a vadkárosításnak fokozottan kitett területek be vannak kerítve, a telepítések első kiviteleinek jelentős része kerítésépítéssel együtt valósulnak meg. Országos szinten jelenleg elmondható, hogy az erdősítések 25-30 százalékát védi kerítés, de a nagyvadas területeken ez az arány elérheti az 50 százalékot is. Ez egész pontosan azt jelenti, hogy körülbelül 48.000 hektárt véd kerítés mintegy 7.160 km hosszon, ami az ország összes erdőterületéhez képest 3,78 fm/hektár épített kerítést jelent.

5. Az erdőállomány-gazdálkodási tevékenységek főbb mutatói a tárgyévben
5.1. Fakitermelések
2007-ben 6,6 millió bruttó köbméteres értékben végeztek fakitermelést. Az erdőgazdasági zrt-k átlagosan 81 százalékban, a HM zrt-k pedig 98 százalékban használták ki az üzemtervi fahasználati lehetőségeiket. Az egyéb gazdálkodói szektorok a fahasználati lehetőségeiknek összességében kevesebb, mint felét használják ki.
A tisztításokban az állami szektor teljesítése – figyelembe véve a végzett munka minőségét is – összességében jó volt. A magángazdálkodók viszont az üzemtervi előírások egy évre eső hányadánál lényegesen kevesebb tisztítást végeztek (fatömeg 46 százaléka).
A törzskiválasztó gyérítéseket az állami szektor jelentősebb gazdálkodói az üzemtervekben rögzített előírásaik szintjén teljesítették. A magánszektor alacsony teljesítése viszont ennél az állománynevelési tevékenységnél is megmutatkozik.
A növedékfokozó gyérítésekben is az állami erdőgazdasági zrt-k teljesítése közel időarányos, a magánszféra teljesítménye viszont a többi előhasználathoz hasonlóan alacsony, 55 százalék körüli.
A véghasználatokban az elmúlt évben összesen a 26,1 ezer hektár és 5.401,4 ezer m3 erdőtervi lehetőséghez képest 15,6 ezer hektár és 3.170,6 ezer m3 véghasználatot hajtottak végre, amiből 3,8 ezer hektár és 1.334,8 ezer m3 volt a – természeti folyamatokra alapozott – fokozatos felújítóvágás. Az alacsony véghasználati teljesítések egyik fő oka, hogy a magán-erdőgazdálkodás jelentős területeken még mindig nem indult be, vagy még nem állt be az üzemtervi lehetőségek szintjére. További kitermelés csökkenést okozott az is, hogy az erdőfenntartási járulékfizetési kötelezettség 2008. január elsejével megszűnt, s emiatt a gazdálkodók egy része a fakitermeléseit elhalasztotta.
Összességében elmondható, hogy túlhasználat egyetlen fafaj esetében sem történt, tehát a tartamos erdőgazdálkodás elve ebben a tekintetben sem sérült.
Az egészségügyi termeléseknél, melynek során az elhalt, súlyosan sérült, vagy a veszélyes károsítók elszaporodását előidéző beteg fák, faállományok kitermelése történik, a tavalyi évben a fő kiváltó okok közül a fenyő, tölgy és bükk állományokat érintő súlyos egészségkárosodásokat érdemes kiemelni.
A – leginkább természetközeli – szálalás fahasználati mód először 2005-ben jelenhetett meg a körzeti erdőtervekben, majd ezt követően az üzemtervekben és az éves erdőgazdálkodási tervekben. 2007. évre a szálaló üzemmódban kezelt erdőterületek nagysága az előző évinek több mint kétszeresére, 7220 hektárra, a kitermelt fatérfogat másfélszeresére 30.110 m3-re növekedett, ez mintegy 0,5 százaléka az összes fakitermelések fatérfogatának..
Egyéb termelés 2007-ban 86,4 ezer m3 volt, ami az összes fakitermelés 1,3 százaléka.
A jelentős természeti károsítással is együtt járó falopás és az engedély nélküli fakitermelés mértéke a korábbi évekhez képest csökkent, de az erdészeti hatóság így is több tízezer köbméteres nagyságrendben regisztrálta őket.

5.2. Szaporítóanyag-gazdálkodás
A főbb állományalkotó fafajok tárgyévi magtermése országos átlagban: jó magtermés csak akác és szürke nyár esetében volt, a többi fafajnál többnyire gyenge magtermést regisztráltak.
A csemetetermelés mennyisége 2007-ben 948 hektár nettó területen összesen 307.631 M db volt, aminek 25 százaléka termelődött állami kertekben, 75 százaléka pedig magántermelőknél.
Megállapítható, hogy a szaporítóanyag-termelés biológiai alapjai összességében biztosítottak, a termelőkapacitás rugalmasan alkalmazkodik az igényekhez.

5.3. Erdőfelújítások
2007. évben összesen 19.780 hektáron keletkezett új erdőfelújítási kötelezettség (a megelőző tíz év átlaga 20.717 hektár volt). A 2007. december 31-i állapot szerint az összes kötelezettség területe (122.338 hektár) a fával borított erdőterületnek (1.890.866,25 hektár) a 6,5 százaléka. Ez az arány megfelel a tartamos erdőgazdálkodás elvárásainak.
Üres területeket illetően, ahol a szakmailag indokolt mennyiségű újulat természetes megtelepedése vagy mesterséges erdősítése (első kivitel) még nem történt meg, a 2007. év adatai alapján elmondható, hogy mind az erdészeti zrt.-k, mind az egyéb gazdálkodók esetében tovább csökkent az üres terület nagysága.
Első kivitelt összesen 20.396 hektáron hajtottak végre a gazdálkodók, ami a belépő kötelezettséghez képest 3 százalék körüli erdősítési többletet jelent.
A felújítás alatt álló 112.431 hektár erdősítésben 2007-ben 93704 hektár összes sikeres területet regisztrált az erdészeti hatóság, ez 83 százalékos átlagos sikerességet jelent, ami igen kimagasló eredmény.
Az erdészeti jogszabályok az erdőfelújítások egyes munkafolyamatainak elvégzésére és a kiemelt készültségeinek elérésére határidőket állapítanak meg. Ha ezt a határidőt az erdőgazdálkodók nem tartják be, akkor erdősítési hátralék keletkezik. Az erdősítések műszaki átvételi jegyzőkönyvein 2007-ben 5931 hektár nagyságú hátralékos területet regisztrált az erdészeti hatóság (erdősítési hátralék), melyek között szembetűnően magas arányú a tarvágásokban keletkezett befejezések elhúzódása, illetve az első kivitelek elmaradása.
2007-ben 20.238 hektár erdőfelújítás és csere erdőtelepítés befejezésére került sor. Ez az új belépő kötelezettség területének 102,3 százaléka, átlagos átfutási idejük 7,9 év.
Az erdőfelújítások faállomány-összetételére jellemző az őshonos fajok enyhe növekedése a nemes nyarak, fenyők rovására. Az első kivitelű erdősítések megoszlása az erdősítési előírás módja szerint 15 százalékban volt természetes mageredetű, 49 százalékban mesterségesen elvégzett első kivitelű és 36 százalékban volt természetes sarj eredetű.

Az elmúlt év főbb mutatói a megvalósult 19.937 hektár célállományban a következők:
Az őshonos kemény lomb fafajú, előzőleg sarj eredetű állományokat szinte 100 százalékban sikerült mageredetűvé alakítani. Tölgy és bükk állományok területi megvalósulása az előző faállományokhoz képest több mint 30 százalékkal nőtt. Jelentős az őshonos hazai nyarak, egyéb lágy lombos állományok térfoglalása a nemesnyarasok és fenyők rovására. Ugyancsak pozitívum, hogy a cser állományok után számottevő a maggal, illetve tölgyekkel történő felújítás területe.
A megyei MgSzH Erdészeti Igazgatóságok jelentései alapján a befejezett erdősítések ötéves felülvizsgálatai során visszaléptetésekre és a visszaminősítésekre csak kis számban kellett sort keríteni. Ez azt jelzi, hogy a gazdálkodók az erdősítéseket általánosságban a befejezést követő időszakban sem hanyagolják el.

5.4. Erdőtelepítések
Az elmúlt másfél évtized erdőtelepítéseit két program határozta meg. Az első erdőtelepítési program az 1991-2000. közötti időszakra 150 ezer hektár új erdő telepítését célozta meg. Ebből 66 ezer hektár valósult meg. A második erdőtelepítési program 2001-2010. közötti évekre készült, és hasonló mértékű erdőtelepítést célzott meg, mint az előző. 2007-ben 18.948 hektár erdőtelepítésre került sor. Az erdőtelepítések jelentős részét a magántulajdonú földterületeken hajtották végre.
Az utóbbi évek adatsorai alapján megfigyelhető az őshonos, kemény lombos fafajok arányának növekedése elsősorban az akác és a nemes nyarak ellenében.
Hosszú évek óta jellemző, hogy az erdőgazdálkodók az erdőtelepítésekben általánosságban igen jó eredményeket értek el. Ennek az oka egyrészt a gondos előkészítés, emellett még az erdőtelepítők alapos és szakszerű munkája járul hozzá nagymértékben a sikerességhez. Tárgyévben az erdőtelepítések eredményessége elérte a 77 százalékot. A befejezéshez szükséges átfutási idő 4,3 év volt.
A befejezett erdőtelepítések ápolására az erdőgazdálkodók nagy része kellő gondot fordít, az ötéves felülvizsgálatok során kirívó gazdálkodói hibák nem kerültek rögzítésre, az állományok fejlődése megfelelt a termőhelyi adottságoknak.


© 2022 Forestpress. All Rights Reserved.