A 2010. május 19-én, Pécsett az OEE Ünnepi Közgyűlésén elhangzott
programbeszéd. Tisztelt Vándorgyűlés, Kedves Vendégeink,
Tisztelt Külföldi és Magyar Erdészek, Házigazdák, Hölgyeim és Uraim!
Megbecsüléssel köszöntöm Önöket a Mecsek lábainál, Európa Kulturális Fővárosában, a magyar erdészek egyesületének 141. vándorgyűlésén.
Köszönöm a személyemet elnöknek jelölő helyi csoportok és szakosztályok, valamint a megválasztásomban döntést hozó Közgyűlés megtisztelő bizalmát! Köszönöm mindazok együttműködését, akik hozzásegítettek az eredményekhez, melyek nélkül e választáson bizonyosan nem indulhattam volna el.
Komoly feladatok és lehetőségek állnak Egyesületünk előtt. Az előttünk járók is magasra tették a mércét – a felelősségünk nagy, igazi kihívás lesz ennek megfelelni.
Köszönöm az elnökünknek, elődömnek, Dr. Pethő József elnök úrnak, hogy határozott elveivel, kiállásával a legfontosabb szakmai értékek képviseletével megőrizte Egyesületünk arculatát! Méltóak maradhattunk, az általa meghirdetett emlékév névadója, Wagner Károly szellemiségéhez. Bízom abban, hogy sikerül majd e nagyszerű örökséget tovább gyarapítani, fejleszteni.
Köszönöm a Házigazdák színvonalas szervező munkáját, Pécs városának vendégszeretetét! Immár a hetedik alkalommal ad otthont vándorgyűlésünknek ez a város, amely ma Európa Kulturális Fővárosa is. Újabb maradandó kulturális és természeti értékekkel lettünk gazdagabbak itt.
Elismerésemet fejezem ki a kitüntetetteknek, valamint gratulálok az új elnökség megválasztott tagjainak – elkötelezett munkát kérek, és példamutató összefogást várok Tőlük.
Egységünk, az erdészek legendás összetartása csak egyértelmű elvekkel, közös célokkal, szilárd öntudattal, hittel őrizhető meg.
Az erdő mindannyiunké, anyagi értéke mellett fontosak közcélú szolgáltatásai is.
Mi erdészek az erdei életközösség egészében gondolkodunk, korszerű ökológiai és műszaki ismeretekkel rendelkezünk. Példát kell mutatnunk a szélsőséges nézetek terjesztőivel szemben.
A rendszerváltók klasszikus szókapcsolatával élve a feladatunk: „Különbnek lenni!”
Személyes szakmai múltam, előéletem a Pilis Parkerdőhöz köt.
A közcélú erdőgazdálkodás – a természetkezelés – elkötelezettjeként, megismerkedhettem az erdőhöz kapcsolódó társadalmi igények csaknem mindegyikével. Együttműködő munkatársaimmal sikerült a legtöbb feladatot színvonalasan megoldanunk, elhelyeztük magunkat a társadalom és a gazdaság gyorsan változó környezetében.
Azt remélem, hogy a megszerzett tapasztalataim az OEE vezetésében is kamatoztathatóak lesznek. Az Egyesületet múltja, erkölcsi és szakmai tőkéje hivatottá teszi arra, hogy nagyobb hatású szervezetté váljon.
A teljesség igénye nélkül, néhány az előttünk álló feladatok közül:
A külső kapcsolataink területén:
• Bizonyítsuk be, hogy az erdőben továbbra is mi, erdészek vagyunk otthon. Adjunk muníciót tagságunknak az érdekérvényesítő érveléshez.
• Gazdasági alapon is törekedjünk az önállóságunk növelésére! Hangsúlyozzuk a kezelt erőállományok kedvező hatását a klímaváltozásra és a fa, mint megújuló energiaforrás jelentőségét – azért, hogy továbbra is a saját lábukon állva szerezhessünk forrásokat közcélú működésünkhöz.
• Tegyük nyilvánvalóvá, hogy az erdőgazdálkodás, az erdőterület bővítése maga a vidékfejlesztés! Nemcsak azért, mert az erdősült vidékeink gazdaságilag elmaradottabbak, valamint az erdészet képes nagyobb számban alkalmazni képzetlenebb munkaerőt, hanem:
• Azért is, mert ez egy valódi vidéki szakma – a szakembereink minden kistelepülésen jelen vannak, problémáikat ismerik, a saját bőrükön érzik.
• Azért is, mert mi rendelkezünk országosan működő ügyviteli és kommunikációs hálózattal, kapcsolatrendszerrel, gyakorlati ismerettel – olyannal, amivel bármilyen vidékfejlesztési program levezényelhető.
• Azért is, mert bizonyítottuk: tulajdonosként és vagyonkezelőként egyaránt mi vagyunk az erdőterületek legjobb gazdái, akik képesek megteremteni a gazdasági és a közérdek egészséges egyensúlyát!
• El kell fogadtatnunk magunkat, képeseknek kell lennünk a párbeszédre környezetünk minden irányában. Egyértelművé kell tennünk a kompetenciánkat a döntéshozóknak és a partnereinknek.
• Naprakészebb kapcsolatot kell ápolnunk médiával, a tevékenységünk ellentmondásmentes megjelenítésére. Fontos feladatunk az elektronikus lehetőségek még jobb kihasználása.
• Kíséreljük meg a szakma érdekeit jobban megjeleníteni az EU pályázati kiírásaiban! Az Egyesület számára nyitva álló uniós forrásokat megszerezve tovább bővíthetjük a tevékenységünk mozgásterét.
Házon belül is sok a tennivalónk:
• Egy civil szervezethez minden tag a szabad akaratából csatlakozik.
A legfontosabb kérdés tehát: Miért jó az Egyesület tagjának lenni?
Ebből következik az Elnökség, a helyi csoportok, szakosztályok kiemelt feladata:
Legyen jó dolog az Egyesület tagjának lenni!
• Feladatunk a többség összefogása a közös célok elérésére. Bővítenünk szükséges az érdemi munkába való bekapcsolódás lehetőségét a tagság számára.
Elsősorban régiós és helyi programokkal, személyes példamutatással tehetjük aktívabbá a helyi csoportokat, szakosztályokat.
• Ügyviteli folyamatokat és a működésünket ismét át kell tekintenünk – gyorsabb, olcsóbb módszereket keresve. Ha hatékonyságban kézzelfogható eredményt tudunk felmutatni, a tagság köreiben is javíthatjuk az Egyesület elfogadottságát.
• Aktuálisnak tartom az Erdészeti Lapok értékmegőrző megújítását, szélesebb körben való terjesztését is.
Összefoglalva:
• Elsődleges feladatként fogom kezelni egyesületi egységünk, valamint szakmánk rangjának, befolyásának és az erdészek elismertségének, az egyesületi tagság presztízsének megerősítését.
• Elengedhetetlennek tartom a működési hatékonyságunk javítását, kommunikációnk és érdekérvényesítő képességünk fejlesztését.
Mindezen történelmi alapokon, selmeci szellemben, korszerű szakmai háttérrel igyekszem munkálkodni.
Ismételten köszönöm a megtisztelő bizalmat, a feladatainkhoz pedig kérem a tisztelt Tagság széleskörű támogatását, együttműködését.
