Ezt a felmérést Magyarországon 1988 óta éves gyakorisággal folyamatosan végzik. 1989-től pedig a terepi munkák során – összhangban a Nemzetközi Együttműködési Program (ICP Forests) útmutatójával – a károsodások erősségét 10 százalékos pontossággal állapítják meg.
Az erdőket a kapott mértékarány adatok alapján egyezményes nemzetközi kárfokozati sávokban helyezik el. A 0–11 százalékosan károsodott tünetmentesnek (egészségesnek) tekintendő, a 11–25 százalékosan károsodott már veszélyeztetett (gyengén károsított), a 26–60 százalékos érték közepes károsítottságot jelent, a 61–99 százalékos erősen károsított, végül a 100 százalékos kár az elpusztult állományt jelenti.
A kárjelentésekben, az európai jelentéseknek megfelelően a hagyományos kárfokozatokat alkalmazzák, így a nemzeti jelentés is ezt a már jól bevált öt fokozatú skálát alkalmazza.
A 2004-ben mért adatokhoz viszonyítva 2005-ben az erdők egészségi állapota a levélvesztés alapján csekély mértékben, de romlott. A kocsánytalan tölgy, a cser, a bükk, az akác és a nyárak levélvesztése fokozódott, javulást mutatott vagyis csökkent a kocsányos tölgy, az erdei-, a fekete- és a lucfenyő levélvesztése.
A kiemelkedően magas, az erdők mintegy 15 százalékát érintő gyapjaslepke károsítás mellett az ország nyugati részében kiterjedt szúkár, Debrecen környékén a szélsőséges időjárás miatt, nagy területen széldöntés következett be.
2005. évi állapotfelmérés során 1218 mintaponton 28506 mintafát minősítettek. 14 új felvételi ponttal bővült a hálózat, ami tovább növelte a statisztikában megjelenő fák számát. A növekedés elsődleges oka az ÁESZ Debreceni Igazgatóságán az új erdőtelepítések kapcsán tovább folytatott rácsháló-felülvizsgálat.
A mintapontok fafaj(csoport)onkénti eloszlása – az egyéb kemény lombosok kivételével – követi a fafaj(csoport)ok országos területi megosztását: akác 22,0 százalék, tölgyek 19,7 százalék, fenyők 13,9 százalék, cser 11,5 százalék, nyárak 8,4 százalék, bükk 5,6 százalék.
Kimutatható károk (26 százalék feletti átlagos tű vagy levélvesztés) a számottevően károsodott kategóriában 27,2 százalékot tesznek ki (2004-ben 25,0 százalékot). Ebből: akác 25,0 százalék, tölgyek 41,4 százalék fenyők 23,2 százalék cser 27,0 százalék, nyárak 19,8 százalék, bükk 23,4 százalék.
A mintavételi eredmények alapján a magyar erdők:
- 33,2 százaléka tünetmentes "egészséges"
- 39,6 százaléka gyengén károsodott (veszélyeztetett)
- 20,0 százaléka közepesen károsodott,
- 4,1 százalék pedig erősen károsodott.
Az elhalt fák a minta 3,1 százalékát teszik ki.
A fák számára kedvezőbb, csapadékosabb év ellenére 2005-ben az összes koronakárosodás az elmúlt évhez képest minden kárfokozatban, így összességében is kis mértékben emelkedett.
Kiemelt káresemények
A 2005. év legjelentősebb erdővédelmi feladatát a gyapjaslepke (Lymantria dispar), az elmúlt 40 évben nem tapasztalt mértékű, az erdők 15 százalékát, 280 000 hektárt érintő tömegszaporodása (gradációja) okozta. A gradáció mértékét az Erdővédelmi Mérő- és Megfigyelő Rendszer 2004-ben előre jelezte, így a gazdálkodók időben felkészülhettek a védekezésre. A gradáció rendkívüli kiterjedésére való tekintettel a kormány a károsító elleni védekezésre 450 millió forint támogatást különített el. A jól előkészített és az erdőgazdálkodók által szakszerűen végrehajtott, 42 000 hektárt meghaladó területű védekezésnek köszönhetően sikerült a lakosságot és a turizmus érdekeit megóvni a hernyóinvázió okozta kellemetlen hatásoktól. Eredményes volt a lombrágás miatt jelentős egészségi állapot-romlásnak kitett faállományok védelme is. A 2005. évi fertőzési gócokban a gyapjaslepke visszaszorult. Az előrejelzések alapján a gradáció 2006-ban mérséklődik, de még mindig kiemelkedően magas, 200 000 hektárt meghaladó erdőterületet érint. Súlypontja a Balaton, és a Bakony térségéből áttevődik az Északi-középhegység környékére.
A Nyugat-magyarországi lucosokban jelentős szú (Ips typographus) fertőzés jelentkezett. A határ menti területeken az osztrák erdészeti hatósággal együttműködve kezdték meg a károk felszámolását, az elpusztult és megtámadott egyedek kitermelését. A több ezer hektárt érintő egészségügyi termelés, eddig 365 hektár rendkívüli felújítási kötelezettséget is eredményezett, aminek során 162 000 m3 faanyag előrehozott kitermelésére került sor. A károsítás további terjedésének megelőzésére 2006-ban további 100 hektár erdőterületen mintegy 47.000 m3 mennyiségű fertőzött faanyagot szükséges kitermelni. Tavaszra a fertőzött faanyag kikerül az erdőből, ezzel remélhetőleg visszaszorítható a szú további terjedése.
A 2005. május 18-ai viharkár Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében mintegy 1228 ha erdőterület idő előtti véghasználatát vonta maga után. Az egynapos viharkár további 1459 ha erdőterületet érintett, ahol a károk egészségügyi vágással voltak kezelhetőek.
Okok
Az erdei ökorendszerek stabilitását és az erdei fák vitalitását különböző tényezők befolyásolják. Ezek közül a legfontosabbak:
- az időjárás
- a fák termőképessége
- az erdei károsítók (gombák, rovarok)
- az emberi behatás (emisszió, szennyezés).
Ezek a tényezők változó hatással bírnak: mind javítani, mind pedig rontani tudják az erdők egészségi állapotát. Az éves hatásokon túlmenően azok átnyúló, hosszantartó jellegük (savak, légszennyezés, aszály, klímaváltozás) az erdő egészségi állapotára gyakorolt hatásaikat fokozzák.
Az egészségi állapot időbeni változását a 2004. és 2005. évek teljes mintafa állományának összevetésével lehet értékelni és bemutatni. Az elmúlt évek felvételei bizonyítják, hogy a lombozat állapota és az időjárás alakulása között értékelhető összefüggés van. Az időjárási tényezők legyengíthetik a fák ellenálló képességét a rovartámadásokkal szemben. A megfelelő következtetések levonásához ezért lényeges a vizsgált időszak időjárásának ismerete.
2004. évre az enyhe, csapadékszegény tél, esős tavasz és nyár volt jellemző. A 2005. évi csapadékosabb vegetációs időszak a lombos faállományoknál erősebb lombozat fejlesztését eredményezte, amely egyértelműen kedvezett az erdőállományoknak. Ezt a kedvező hatást az erdő egészségi állapot statisztikákban azonban jelentősen lerontotta a már említett, nagymértékű gyapjaslepke gradáció.
Az egyes fafaj(csoport)ok állapota:
Az akác egészségi állapotromlása nyomon követhető. Továbbra is jellemzi a túltartottság, a csúcsszáradás és a tőkorhadás. A túltartott állományokat leszámítva a megnövekedett csapadék látványos javulást eredményezett.
A tölgyek egészségi állapotromlása szintén nőtt. A lisztharmat (Microsphaera alphitoides) jelenléte állandó, mértéke erősödött, a tölgy földibolha (Haltica quercetorum) és a tölgy kéregpajzstetű (Kermes quercus) jelenléte helyenként jellemző. Elsősorban a fiatal állományokban a szelídgesztenye kéregrák (Cryphonectria parsitica) károsítása sajnálatosan továbbra is terjedőben van. A gyapjaslepke-károsítás középpontjában is a tölgy állt. Zalában a vad károsításának mértéke jelentett gondot.
A fenyők egészségi állapota a több csapadéknak köszönhetően országosan nézve kissé javult, csökkent a levélvesztés értéke. A hálózatos felmérésben azonban a nyugat-dunántúli jelentős, de lokális szúkárosítás nem jelenik meg nagy súllyal.
A cser egészségi állapotromlása 2005-ben tovább folytatódott. Ennek oka a gyapjaslepke károsítása volt, a károsító néhol nagy területű állományokat is tarra rágott (Veszprém megye). A fagyrepedések és fagylécek mértéke stagnál vagy csökkenőben van.
A nyár egészségi állapota ugyancsak romlik, a fertőzésre fogékony klónok fokozatos lecserélése azonban ellensúlyozza a túltartott állományok rontó adatait. Ennek is köszönhetően az alföldi hazai nyárasok állapota javult 2005-ben. A nyár kéregfekély (Dothichiza populea) károsítása országosan stagnál.
A bükk egészségi állapotromlása emelkedett ugyan a Zala megyei károsítások miatt, de ennek ellenére a 2005. évben az egyik legegészségesebb fafaj.
Teendők
A koronakárosodás az erdők stressz-állapotát mutatja a különböző behatások következtében. A tartamos erdőgazdálkodás és erdőkezelés mindenek előtt az erdőállapot fenntartását és annak javítását szolgálja, ami hozzájárul az erdők egészségi állapotának megőrzéséhez a koronakárosítások mérsékléséhez. A tartamos erdőgazdálkodás fenntartása, bővítése így nem csak az erdők társadalmi értékeinek növelését segíti elő, hanem erdeink egészségi állapotának javulását is.
2006-ban továbbra is kiemelt figyelmet kell fordítani:
- a gyapjaslepke tömegszaporodásának alakulására és a hatékony védekezés megszervezésére,
- a nyugat-magyarországi lucfenyvesek szúkárosítására, indokolt esetben folytatni kell az egészségügyi termeléseket,
- a zalai bükk pusztulást nyomon kell követni, amennyiben az állományok regenerálódása nem következik be, hanem további romlás figyelhető meg, újabb intézkedések válhatnak szükségessé.