Ambrózy-Migazzi István 1869. március 5-én született Franciaország mediterrán klímájú vidékén, Nizzában, báró Ambrózy Lajos és gróf Erdődy Agathe gyermekeként. Gyermekéveit a Vas Vármegyei Tana községben lévő családi birtokon töltötte. Itt ismerkedett először a természettel, növényekkel, állatokkal, rovarokkal. A bécsi középiskolában legkedvesebb tantárgya a botanika volt, majd tanulmányokat folytatott e tárgyban Nyugat-Európában is. Tapasztalatszerző útjai során leginkább az foglalkoztatta, hogy a mediterrán növényeket, lombhullató örökzöldeket milyen módon tudná megtelepíteni a kontinentális klímájú birtokain.
1892-ben megismerkedett Migazzi Antónia grófnővel, akit hamarosan feleségül vett, s kinek tiszteletére felvette a Migazzi nevet. Felesége felvidéki, malonyai birtokán kezdte el intenzíven a kísérletezést, különféle növények telepítését, ami a szélsőséges klíma miatt sok gondot okozott.
1914-ben haza utazott Tanára, édesanyja temetésére, s a háború, majd a Trianoni békepaktum után soha többé nem tért vissza a Csehszlovákiához került Malonyára. Tanán és Tömördön folytatta botanikai tevékenységét, míg tűzifának szánt erdő vásárlása során kapcsolatba nem került a Kám határában elterülő, Jeli Hálásnak nevezett, legeltetett akácosokkal.
Itt figyelt fel a Kemeneshát nyújtotta lehetőségekre, a borókás nyíresekre, csarabosokra, a Koponyás patak völgyének mikroklímájára, a Hétforrás környékének bükkfáira, ciklámenjeire.
1922-től ’33-ig alakította ki azt az 5 hektáros kertet, amit ma felsőkertnek hívunk. A fenyők árnyékában megtelepítette az első rhododendronokat, s ezzel létrehozott egy csodálatos virágoskertet.
Ambrózy gróf országgyűlési képviselő, majd felsőházi tag volt. Példásan bizonyította magyarságát, egyenes jellemét és rendkívüli természet szeretetét.
Tíz év munkájával, öthektárnyi telepített gyűjteménnyel büszkélkedhetett. Azonban alig indult útjára élete fő műve, amikor 64 évesen – megvalósulatlan terveit hátrahagyva – 1933-ban elragadta a halál. Nyugvóhelyéül Jeli Hálást választotta, az arborétum melletti érintetlen természetet, ahol kriptáján ma is olvasható jelmondata: „Semper vireo” – Örökké zöldellek.
Ambrózy-Migazzi István grófot – akinek az „örökké zöldellő kertek”-nek a mi természeti adottságaink közötti megvalósítása volt az életcélja – rendkívüli botanikai tudással és szellemmel áldotta meg a sors. Tanulmányozta az örökzöld fák és cserjék életfeltételeit és azok ismeretében, úgy társította ezeket a növényeket, hogy kölcsönösen nyújtani tudják egymásnak az életben maradásukhoz szükséges feltételeket, mindenekelőtt a félárnyékos, párás környezetet. Saját írása szerint „… hogy az örökzöldek lomb- és tűlevelüket megtartsák, az szükséges, hogy a szárító szelektől és a téli és a tavaszi napsugártól óvni kell őket.”
Az 1922-ben elkezdett munkája során Tanán és Tömördön bőséges növényanyag állt rendelkezésre, emellett faiskolát és szaporító telepet létesített a behozatott mag és más növényanyag megnevelésére. Ilyen módon a fenyők, tuják, tiszafák, a magyal, a babérmeggy, a borbolyák, kecskerágók, madárbirsek, buxusok tömegeit ültette el, és az így kialakított párás-árnyas környezetbe a rododendronok több tucat fajtáját telepítette be. Emellett a nárciszok több mint 10 változatát, a páfrányok, a sáfrányok, liliomok, összefoglalóan a hagymás, hagymagumós és gyöktörzses növények sok-sok fajtáját ültette széjjel a kert különböző részeibe. A hely adottságai igen kedvezőek voltak a céljai megvalósításához. A Kemeneshát kiegyenlítettebb szárazföldi klímája mellett a szubalpin és a szubmediterrán hatás is érvényesül. A Rába folyó mészmentes hordalékán az erdők hatására fejlődtek savanyú, barna erdőtalajok. A fennsíktól a Kaponyás-patak völgyén keresztül a Hét-forrás szurdokáig változóak a domborzati viszonyok.
A második világháború a birtokviszonyokat megváltoztatta. A terület az állami erdészet kezelésébe került. Átmeneti tanácstalanság után – lévén a park gazdaságilag nem hasznosítható terület – 1953-ban védetté nyilvánították a parki részt és a Hét-forrás környékét.
Szerencsére az erdészeti politika ezekben az években célul tűzte ki az exóta örökzöld és lombhullató fafajokkal való kísérletezést, hogy megtalálják köztük a mi természeti viszonyaink között jól meghonosodó, a hazai fafajoknál nagyobb fatömeget produkáló és a betegségekkel szemben ellenálló fajtákat. Kezdeti csíráiban már az erdőesztétika, tájrendezés, környezetvédelem is részét képezte az erdészeti politikának. Az erdőgazdaság megragadta a lehetőséget, és a kezelésére bízott Ambrózy-kert gyűjteményes részében továbbvitte Ambrózy már megkezdett exótatelepítéseit, a hátsó még csaknem érintetlen területen pedig az új elképzelés szerint a domborzat adottságainak megfelelő tájövezetek kialakításával hazánk éghajlati viszonyaihoz hasonló, a világ minden tájáról, így például Amerikából, a Balkánról, a Kaukázusból, Kínából, Japánból mutat be erdőtársulásokat tudományos ismeretterjesztő szándékkal. Célként jelölte meg a Hét-forrás szurdokában lévő ősbükkös megőrzését. Ennek eredményeként 1959-ben már 70 hektár vált természetvédelmi területté. A 60-as és 70-es évek erőteljes rhododendron telepítéseinek eredménye az az erdeifenyves állomány, amely alatt pompázik a kert színpompás látnivalója. A párásság biztosítására a Kaponyás-patak mentén tavakat alakítottak ki, kiépítették a sétautakat, menedékházakat, padokat, jelölőtáblákat helyeztek ki. (Ma a 75,1 hektáros arborétum és az Ambrózy-sír környéke, valamint az arborétumot kiszolgáló létesítmények tesznek ki összesen 106,6 ha védett területet.)
Ambrózy-Migazzi Emlékház:
A Jeli Arborétumban az elmúlt években a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium, valamint a Szombathelyi Erdészeti Zrt. komoly anyagi ráfordításával jelentős infrastrukturális fejlesztés valósult meg. A fejlesztési program keretében az arborétum területén pihenőházak, kerti bútorok, az arborétum területén kívül vendéglátó erdei pavilon, szociális épület, parkolók épültek. Megvalósult a terület vízzel és elektromos energiával történő ellátása is. A csodálatos arborétumhoz méltó infrastruktúra fejlesztés befejezéseként avatják fel a Jeli Arborétum megalapítójának emléket állító Ambrózy Emlékházat. A helyi szakemberek a tervezővel együtt az arborétum turisztikai vonzerejét növelő, és szakmai rendezvények lebonyolítására is alkalmas épületet álmodtak meg.
A létesítmény funkciói a következők:
- Ambrózy-Migazzi István életútjának bemutatása;
- alkalmas az arborétumhoz kapcsolódó szakmai rendezvények fogadására;
- oktatás-kutatás (lehetőséget biztosít a diákoknak, hogy közelebbről és behatóbban megismerhessék a természetet);
- cél az is, hogy az arborétum szezonális (május-június hónapokra sűrűsödő) látogatottságát kiterjesszék az év egészére
Az emlékház a hagyományos építészeti elemeket felhasználva „U” formájú alaprajzzal készült. A belső parkosított udvart boltíves tornác övezi, középpontjában képzőművészeti alkotással. A mintegy 200 m2-en helyet kapott egy emlékszoba, a növények további fejlesztéséhez szükséges kutatói szoba, valamint egy konferenciaterem is a mai követelményeknek megfelelő szociális helyiségekkel. A külső megjelenítéséhez természetközeli, hagyományos építőanyagokat alkalmaztak.
Remélhető, hogy az épület mind funkcióját, mind megjelenését tekintve méltó emléket állít Jeli zseniális alapítójának Ambrózy-Migazzi Istvánnak, és kellemes emlékeket szerez az arborétum évi közel harmincezer látogatójának.