SZAKMAI TÜKÖR
A magyar erdészet legújabb kori története, a rendszerváltás utáni tizenöt év sorsfordító időszakát hozta. Előbb az erdőkárpótlás kuszálta össze 40 százaláknyi erdőterületen a szálakat, majd az úgynevezett természeti törvények hármasa (LIII-LIV-LV/1996) árnyalta tovább a természetvédelem-erdőgazdálkodás-vadgazdálkodás markáns eltéréseit.
Mindezeken túl az erdészeti felsőoktatás gyakorlatot erősítő oldala elhalványult, az erdészeti kutatás jelentős tért veszített, az állami erdőgazdálkodás egysége gyengült. Erdészeti Hivatalunk névváltozása sem csupán formai elemeket takart. Végeredményben szakmai tekintélyünk csorbult.
A vázolt történelmi tabló kialakulásához az erdő összetett szerepe iránt megnyilvánuló felfokozott társadalmi érdeklődés sokszor fellelhető ellentétpárjai is hozzájárultak.
Mindez az erdészek szerepének újragondolására késztet bennünket. Erdészek vagyunk, hazánk területének 1/5-én előforduló erdő ügyének szakmai letéteményesei, de irányítói is, tő mellől a minisztériumig bezárólag. Ennek kiteljesedéséért munkánkat az ökológia-ökonómia-humánum teljes vértezetében kell közvetítenünk a társadalom felé. Ugyanakkor meg kell őriznünk hivatásunk morálját, mely szakmai tudásra, közösséget összetartó szociális érzékenységre, szolidaritásra épül. A szakma becsületét erősítő folyamatban a nagy múltú Országos Erdészeti Egyesület Elnökségével, Küldöttközgyűlésével, helyi Csoportjaival, Szakosztályaival a megbízható háttér, esetenként a konstruktív harcos előőrs.
Amennyiben, ezen megtisztelő feladat elsőszámú vezetésére kiválasztanak, felelősséggel vállalom.
Szombathely, 2006. április 27.
Erdészüdvözlettel:
Dr. Pethő József