Prof. dr. Faragó Sándor rektornak az egyetem adventi koncertjén elmondott beszéde
Sopron, 2006. december 13.
Kedves Soproni és Egyetemi Polgárok, Kedves Vendégeink!
Nagy szeretettel köszöntöm Önöket a Nyugat-magyarországi Egyetem sorban az ötödik, tehát már hagyományos soproni adventi koncertjén.
Advenio annyit tesz, mint megérkezni, eljönni. E latin igéből származik az adventus kifejezés, fogalom, amely a megérkezésre, a jövetelre, az eljövetelre utal. Az idegen szavak szótára kurtán-furcsán csak ennyit ír: a karácsonyt megelőző négy hét. A keresztény egyházakban advent az előkészítő idő, lelki felkészülés Karácsonyra, a Názáreti Jézus betlehemi születésére. A jövetelre, amelyre oly áhítattal várt a választott nép, a Megváltó eljövetelére.
A Karácsony – ha lehántjuk róla a gyakran felszínes és talmi díszes mázat – csakis ezt jelenti, a születést, a kezdetet, mert az ártatlan Istengyermek születése nélkül nem következhetett volna be a megváltást jelentő kereszthalált és az ember, valamennyiünk életének végső értelmét, hitünk alapját adó feltámadás.
Kedves Ünneplők!
Vajon mi az a titok, amely a téli napforduló táján – hívőt és nem hívőt – egyaránt magával ragad, mi az, aminek hatása alól senki sem tudja, s valljuk be, nem is akarja kivonni magát. Az pedig a krisztusi tanítás lényege. Mi ez a tanítás? Idézzük fel közösen Márk Evangéliumának azt a részletét, amikor Jézus Húsvét – tehát kereszthalála – előtt bevonult Jeruzsálembe. Az írástudók kérdésekkel ostromolták, hogy leleplezzék hitetlenségét! Az egyik megkérdezte Tőle: „Melyik az első, a parancsok közül?” Jézus így válaszolt „Ez az első: Halld Izrael: Az Úr a mi Istenünk, az egyetlen Úr. Szeresd uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. A második így szól: Szeresd embertársadat, mint saját magadat. Ezeknél nincs nagyobb parancs.” A főparancs tehát a szeretet parancsa, ez emberi létünk alapja. Ha az ember hű marad ehhez a parancshoz, akkor közel képes maradni Istenéhez és embertársaihoz, ha nem, akkor eltávolodik Tőlük. Csak a szeretet parancsával vezérelt életünkben találhatjuk meg az a testi, de mindenekelőtt lelki békét, amelyet Krisztus örökül hagyott az Emberiségre. Karácsony ennek a szeretettől átitatott lelki békének az ünnepe is.
Mert....
A szeretet a jóság törvénye. Az örökkévalóság törvénye. Az élet törvénye. Az igazság, az összhang, a szépség, a mindeneket összefogó és egybekapcsoló nagy együttműködés törvénye, melynek összhangjában az óriás naprendszerek éppen olyan fontosak, mint a legapróbb porszem.
Amikor a szeretet cselekszik bennünk, akkor elindul valami láthatatlan erő, ami előbb-utóbb szeretet formájában tér vissza hozzánk. A gyűlölet pedig egyebet se terem, csak gyűlöletet. ... gyűlölettel nem lehet békességet csinálni, s békesség nélkül nincs fejlődés, nincs élet, nincs semmi.
A sötétség, amely körülvesz, az embertelen hideg, mely lefagyasztja gyermekeink arcáról a mosolyt, nem emberfeletti hatalom reánk erőszakolt titokzatos büntetése, hanem mindössze az emberi lélek fényének hiánya. A te hiányosságod, az én hiányosságom, valamennyiünk hiányossága.
A szeretet hiányzik belőlünk. Az igazi szeretet. A valódi szeretet nem a hibát keresi egymásban, nem ellenfelet lát, nem civódásra ösztökél, hanem együttműködésre. Nem gyöngeséget jelent, hanem erőt.
Legyen egyetlenegy nap ezen a földön, egyetlenegy este legalább, amikor minden gyermek örvend és mosolyog, amikor minden gyermek elfelejti a felnőttek csúnya játékait, hogy hideg van, hogy kevés a kenyér.
A gyermekek homlokuk tiszta boltozatán a jövendőt hordozzák magukkal, a jövendőt, mely egyetlen értelme még ennek a világnak.
És legyen békesség, mert a..
Békesség a legszebb dolog a világon. Békesség az Isten. Békesség az emberi élet legszebb tulajdonsága. Föl kell építeni a békességet ezen a világon. És békességet építeni csak jóindulatból lehet.
Addig nem lesz békesség ezen a földön, amíg a szeretet uralma el nem érkezik. Addig nem lesz igazság, boldogság, megelégedés, amíg az emberi cselekvés legfőbb mozgatóereje nem a szeretet. Mert szeretet az egyetlen pozitív energiaforrás ezen a világon, mely jóvá tudja változtatni a rosszat, igazsággá az igazságtalanságot, békességgé a háborúságot és szabadsággá a rabságot.
Ha a megértés útját választjuk, ami helyes és jó, akkor a mennyország békessége van bennünk, s mindegy, hogy mi történik, ezt a belső békességet nem veheti el tőlünk senki.
Ha minden jó szándékú magyart, aki a krisztusi tanítást nemcsak keresztlevéllel, hanem belső meggyőződéssel is vállalja és megértésre kész tiszta jóindulatot hordoz a szívében, sikerül egybefogni és beállítani ebbe a munkába, akkor véget vethetünk a gyűlölködésnek, a testvérgyilkolásnak, a szétforgácsolódásnak, mely immár a tömegsír szélére vezetett népet és országot. És azt mondjuk: ha minden népen belül akad egy csoport, amelyik ugyanezt megteszi, akkor rendre a világbéke is kinyílik magától, mint egy csodálatos óriás virág, melynek minden gyökérszála egy-egy nép tiszta jó szándékából szívja föl a szépséget és az erőt.
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Az elmúlt néhány percben – tán nyelvezetéből is kitűnt – WASS ALBERT gondolataiból gyűjtöttem össze egy csokrot, s állítottam saját gondolataim logikai sorrendjébe. Nem véletlen választás volt ez! Ennek is – mint mindennek Advent és Karácsony táján – szimbolikája, egyszersmind üzenete van.
Az erdélyi hazát elhagyni kényszerült író sorsa tipikus magyar sors, azoké az embereké, akikkel nekünk innen az Óhazából sorsközösséget kell vállalnunk. Azért is emlékezem most valamennyi a határokon kívül élő honfitársunkra. Különös szeretettel gondolok valamennyi egykori erdélyi tanítványunkra, tanártársainkra, barátainkra. Kívánom Nekik, a szeret győzelmét a szeretetlenség felett.
S ahogy WASS ALBERTET Amerikába kényszerítette a rámért sors, úgy 50 évvel ezelőtt Alma Materünk egykori tanítványainak és tanárainak jelentős részét is szétszórta a világban. Azon év Adventjén és Karácsonyán, amikor az 1956-os Forradalom és Szabadságharc 50. évfordulóját ünnepeltük, külön hálás szívvel és szeretettel fordulok azokhoz, akik távol Soprontól is mindig soproni diákok maradtak. Amikor innen, a Hűség Városából köszönjük a soha nem múló szereteteteket, kívánjuk, Isten sokáig tartsa meg az Alma Materért és a Hazáért dobogó szíveteket.
Kedves Vendégeink!
Művésztanáraink és hallgatóink – akiknek köszönöm a szeretetteljes felkészülést – világunk lényegéből merítkező komponisták szeretetmuzsikájával kifejezve, nyújtják át Önöknek e szeretetkoncert jegyében az Egyetem ragaszkodásának jeleit szeretett SOPRONUNK polgárai számára. Köszönjük mindazt a felénk áradó figyelmet, segítőkészséget – valamint Advent és Karácsony szellemében – a szeretetet, amit 2006-ban részünk volt. Ha méltóak leszünk rá, akkor kérem, ne vonják meg tőlünk azt 2007-ben sem.
És engedjék meg nekem Kedves, nem-egyetemi Polgárok, hogy e helyütt is köszönetet mondjak vezetőtársaimnak, tanártársaimnak, minden munkatársamnak, nemkülönben hallgatóinknak az elmúlt évi együttgondolkodásért, a közös munkáért, a segítségért, amelynek egyetlen célja volt – szeretett Alma Materünk gyarapítása, s hallgatóinak épülésén keresztül – hírnevének öregbítése.
Kedves Mindnyájan!
Gondolataim elhangzása után felcsendülő muzsika – de az egész este átszellemült hangulata – kísérje Önöket az év hátralévő napjaiban.
Kívánok Önöknek szeretteik körében eltöltendő áldott Karácsonyt és valamennyi álmukat beteljesítő, egészséget hozó, békés, boldog újesztendőt, amelynek záloga a szeretet, mert ahogy Szent Pál a Szeretet himnuszában írja:
A szeretet türelmes, a szeretet jóságos,
A szeretet nem féltékeny, nem kérkedik, nem is kevély.
Nem tapintatlan, nem keresi a maga javát,
Nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel.
Nem örül a gonoszságnak, örömét az igazság győzelmében leli.
Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
Így legyen!
Köszönöm, hogy meghallgattak!