Kaán Károly a kiegyezés évében 1867-ben született, Nagykanizsán. A legújabb, eddig ismeretlen dokumentumok azt mutatják, hogy iskolai évei sokkal küzdelmesebbek, nehezebbek és bonyolultabbak voltak, mint eddig tudtuk. Gyermek- és ifjúkorának körülményei feltehetően meghatározták a magyar erdészet nagyformátumú, széleslátókörű vezetőjének szorgalmas, pontos, határozott, de mélyen emberséges egyéniségét.
Kaán Károly gazdag munkásságából, életművéből azokat a tényeket emelnénk ki, melyek útmutatást adhatnak a XXI. század emberének.
Kaán Károly erdészetpolitikai felfogása, amely az egész 20. század folyamán éreztette hatását, alapvetően befolyásolta az erdőgazdálkodást, a tudománypolitikát, azon keresztül a szakoktatást és a kutatást is. A nevével fémjelzett új erdészeti politika legfontosabb irányelve az ország erdősültségének növelése volt, elsősorban a fátlan Alföldön végzendő erdőtelepítések és fásítások által. Továbbá célja volt a meglevő erdők védelme, a bennük folytatott gazdálkodás korszerűsítése, szakszerűségének fokozása, belterjesebbé tétele, fahozamuk növelése, fokozott állami ellenőrzés mellett.
A magyar erdőgazdálkodás nagy reformere volt Kaán Károly. Szívós elméleti előkészítő munka után, 10 év alatt bevezette a kincstári erdőkben a belterjes, házi erdőgazdálkodási formát. Melynek lényege az volt, hogy nem tövön, nem lábon kell eladni az erdőt, hanem az erdészet termelje le, dolgozza fel a fát és adja is el. Saját út- és vasúthálózat kiépítését is javasolta az erdők feltárása érdekében. A szakmai érvek mellett igen jelentősnek ítélhetjük azt, hogy ezáltal egy-egy vidéken számos új munkahely teremtődött. Kaán Károly a gyakorlatban is sikeresen végrehajtotta elméleti programját.
Igen határozottan fellépett a tarvágások ellen, és a természetes felújítás előtérbe helyezését javasolta. Ezen belül külön figyelmet érdemelnek a szálalóvágásos gazdasági eljárásról írt gondolatai. Mint a magyar erdészet vezetője ezt hivatalból is szorgalmazta, rendeletekkel és határozott utasításokkal, ajánlásokkal.
Elsők közt, igen erélyesen lépett fel a túlzott akácosítás ellen. Tudott arról, hogy Zalában, Somogyban, Nógrádban és Hevesben gyönyörű tölgyesek és bükkösök helyére ültették az akácot. Azonban ebben is reálpolitikus volt, mert az Alföld megfelelő helyein, vízmosásokban, kopárokon és szélvédő pásztaként elképzelhetőnek tartotta telepítését.
Az 1920 előtti állami erdészeti szervezetet, igazgatást igen alaposan és kritikusan elemezte, s meglepő volt a következtetése: „a szervezet nem vált be.” Nevéhez fűződik az állami erdészeti szolgálat – igen így írta - megreformálása melyet törvénybe is foglaltak.
Igen bátor, néha éles hangnemű kritikai elemzéseket végzett az akkori erdészeti és társadalmi viszonyokról. Példaként említenénk a vármegye politikai-, gazdasági-, családi-, magán- és közérdek képviselőinek összefonódását, melyet élesen bírált.
Felül tudta vizsgálni addigi nézeteit is eközben. Kitűnő példa erre az 1879-es erdőtörvény részletekbe menő elemzése és bírálata. Igaz, élete végén már óvatosabb volt.
Történelmi távlatokban tudott gondolkodni, programokat, terveket készíteni, annak ellenére is, hogy sokan nem értették meg, pedig az idő őt igazolta.
Összetett, átfogó módon vizsgálódott, kutatott. Aki elolvassa az Alföldről szóló könyveit, tanulmányait, az láthatja, hogy milyen alaposan készült és a sok apró részletből hogyan építette fel mesteri kifejezésekkel megállapításait, következtetéseit.
Példaként állhat előttünk megújuló képessége. A trianoni gyász, az államerdészet éléről való kényszerű távozása sem keserítette el, hanem még nagyobb munkára serkentette.
Az Európai Unió közös törvényei előzményének tekinthetjük Kaán Károly azon elképzelését, hogy az erdők fenntartását, megóvását nemzetközi szerződésekkel kell garantálni. A nemzetközi erdőgazdasági kongresszuson e javaslatát be is terjesztette. Még most sincs törvény, bár az ENSZ nemrég elfogadott egy ajánlást.
Szorgalmazta a szomszéd államokkal való jó kapcsolatot. Felismerte, hogy a Kárpát- medencében mennyire egymásra vagyunk utalva.
Ma is példaértékű, úttörő gazdaság- és erdészettörténeti kutatásokat végzett erdőgazdálkodási programjának megalapozása, s az erdőtelepítések lehetőségeinek bizonyítása érdekében. E tanulmányai önállóan is kiváló munkák. Az erdészettörténet egyik első magalapozója volt. Utalhatunk Decrett József munkásságát, vagy Zólyom vármegye erdőit bemutató közleményére.
Az újabb dokumentumok alapján elmondhatjuk, hogy szülőhelyének, Zala megyének az erdőgazdálkodását nagy érdeklődéssel figyelte, és többször közvetve és közvetlenül is segítette. Főként a házi kezelést, a belterjes erdőgazdálkodást, a megfelelő létszámú szakember alkalmazását szorgalmazta. Nem támogatta a fakitermelő cégeket. Érdekes módon Kaán Károly eszméit, erdőgazdaság-politikáját legjobban a Herceg Esterházy Hitbizomány erdőiben valósították meg.
A trianoni válságos időszakból Kaán Károly a nagyformátumú vezető egyéniség eredményesen kivezette az erdészeti ágazatot. (Akkor ez nagy szerencse volt, ma sajnos a szakma nem tudott „kitermelni” hasonló nagyságú vezetőt.)
A XIX. század végén elsők közt ismerte fel, hogy az erdőknek a gazdasági nyereségén kívül közjóléti, turisztikai és egészségvédelmi haszna is van: „A közönség, mely a legkedvesebb órákat éli az erdőben, hova-tovább jobban becsüli meg fáit…Megszületik ekként az erdő kultusza, mely az erdőgazdaság felvirágzásával együtt első feltétele az erdős vidék jólétének s az erdők fenntartásához fűződő államgazdasági érdekek biztosításának.”
A hazai természetvédelem alapelveit kidolgozó Kaán Károly a mai természetvédőknek, iskolásoknak is példaképe. Útmutatót jelent számunkra a XXI. században is.
Újszerű gondolata volt hogy a Balaton kopár partvidékét és környékét be kell fásítani. Egy balatoni erdőkoszorú telepítését is felvetette. Azért, hogy kellemesebb legyen a nyaralás, és az erdő megóvná az üdülőket és a mezőgazdasági területeket is a kellemetlen szelek hatása elől.
Oroszi Sándor kivételével senki sem merte idézni Kaán Károly nézetét a vadászat és az erdő viszonyáról. Pedig ezek a XXI. században is érvényesek: „Mert a miként nem képzeljük, hogy az erdész hivatásának örömteljes odaadással éljen akkor, ha éppen neki a ténykedését legjobban lelkesítő szórakozás, a vadászat tiltva van, azonképpen nem helyeselhetjük, ha valaki vadászszenvedélyétől elvakítva az erdőt és éppen az állam erdejét és az abban űzött gazdaságot főleg a vad és nem az okszerű államgazdaság szempontjából látja elsősorban fontosnak.”
Kaán Károly már 1904-ben a mai erdészeti technikumokhoz hasonló iskola felállítását szorgalmazta. Az alsó erdészeti szakoktatás mellett egy közép szintűt is létre kívánt hozni. Szerinte a műszaki tantárgyakat is kellően ismerő, műveltebb erdőőrök, kerületvezető erdészek, kisebb birtokokat is irányíthatnak és az erdőmérnökök helyett, elvégezhetnek bizonyos munkákat. Reá jellemző alapossággal, négy alkalommal igen behatóan foglalkozott e témával és egy jelentős, két évig tartó részletes vitát indított el. (Nem értették meg!)
Szakmai tudását, felkészültségét az is fémjelzi, hogy négy egymást követő, szembenálló politikai rendszer is igényt tartott munkájára és fel sem merült eltávolítása az erdészet éléről. Bizonyára céltudatos vita- és tárgyaló készsége, kompromisszum keresése is közrejátszott ebben. (A XXI. században lehet ilyen?)
Kaán Károly érdeme, hogy az erdészet ügyét összekapcsolta más rokon szakmákkal. Az erdészet – természetvédelem – vízgazdálkodás – mezőgazdaság és a vidéken élő lakosság organikus kapcsolatrendszerének megvalósítását szorgalmazta.
Figyelmeztetőleg hat számunkra Oroszi Sándor értékelése, hogy: „Kaán Károly öröksége keresi az örökösöket. Keresi az államot, amelyik anyagi áldozatokat hoz a természet megóvására, kutatására és értékek továbbadására. Keresi a társadalmat, amelyik okos törvényeivel, önmagát is korlátozva, biztosítja a jövő nemzedék természethez való jogát. Keresi azokat az embereket, akik példát mutatnak és megtanítanak a természettel való együttélésre.”
Erdészek, természetvédők, az Alföld képviselői, vízügyesek, tudósok és gazdaságpolitikusuk együttes adóssága, hogy eddig nem jelent meg egy átfogó, mindenre kiterjedő Kaán Károly monográfia, életrajz.
Kaán Károly sírja előtt állunk, tisztelgünk nagysága előtt. A mai problémák megoldásához erőt ad gazdag munkássága.
2007. május 18.
Szakács László