Tisztelt Rektor Úr, Tisztelt Dékán Úr!
Mély megrendüléssel és őszinte sajnálattal értesültem kedves kollégám és barátom haláláról, akinek személyében az erdészeti kutatás és felsőoktatás meghatározó alakja távozott. Szakmaszeretete, tudása, elkötelezettsége és dinamizmusa, mely az Intézet, a Kar és az egész Alma Mater javát szolgálta, pótolhatatlanul hiányozni fog. Én személy szerint külön is hálával tartozom Károlynak mindazért, amit az erdőrendezés és a kapcsolódó szakterületek oktatásának elősegítése érdekében tett, nagyban hozzájárulva ahhoz, hogy az Állami Erdészeti Szolgálat a generációváltás után is jól képzett, feladatát magas szinten ellátni képes szakembergárdával rendelkezzen.
Meg vagyok győződve arról, hogy sajnálatosan rövid pályája is elegendő volt ahhoz, hogy az erdészeti oktatás nagyjainak sorába emelkedjen, és valóban maradandót alkosson. Gazdag életművéből hadd emeljek ki két olyan eredményt, amelynek értékét a jövő még tovább fogja emelni: az erdőérték számításról és a nemzeti erdőprogramról mindnyájan tudtuk, hogy megszületésük pillanatában óriási jelentőséggel bírtak, de biztos vagyok abban is, hogy jelentőségük az idők folyamán csak növekedni fog. Ennél nagyobb eredményt pedig tudós ember aligha érhet el, hiszen ő igazán a jövőnek dolgozik! Így mindannyiunk Mészáros Karcsija, a Dékán és Rektorhelyettes Úr bár nagy űrt hagy maga után, munkásságának eredménye velünk marad.
Fájó szívvel osztozom tisztelőinek és barátainak gyászában.
New York, 2007. június 26.
Csóka Péter