Erdészeti civil szervezetek a környezetügy középtávú stratégiájáról (OEE)

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 
A MEGOSZ, a FAGOSZ és az OEE részletes közös véleménye a „A környezetügy középtávú stratégiája” című vitaanyaghoz

2.2-pontal kapcsoltban és egyetértve a természetismereti oktatás fontosságával, egyoldalú az a mondat, amely szerint:  „Az élményszerzés fontos színterei a nemzeti parkok és a védett természeti területek, illetve azok látogató- és bemutatóhelyei.” Igaz, hogy a vitaanyagnak előterjesztője a KvVM, de a címe általában a „Környezetügy középtávú stratégiája”, így mindenképpen illendő lenne a fenti mondat folytatásaként említést tenni az erdőgazdasági erdei iskolákról, ökocentrumokról, látogató- és  bemutatóhelyekről is. Könnyen lehet, hogy összeszámlálva kiderülne: lényegében azonos méretű  kapacitásról, látogatottságról és teljesítményről van szó e két területen. Sőt ma már magánerdészeti tulajdonban is vannak erdei iskolák. Figyelemre méltó lehetne annak összehasonlító elemzése, hogy a köz hasonló kiszolgálása mennyi közpénzbe kerül az egyik, illetve a másik kezelő szervezetnél.

Ugyanitt a cselekvési irányok és alapvető feladatok között szerepel, hogy „…elő kell segíteni további környezetvédelmi tárgyú képzések akkreditációját.” A vitaanyag címe szerint a környezet ügyével foglalkozik, ami a védelmen túl a gazdálkodást, a fejlesztést és sok egyéb szempontot is tartalmazza. Ennek ellenére a vitaanyag fogalmazói szinte végig statikus védelmi stratégiát fogalmaznak meg, mintha nem akarnának tudomást venni a környezet biológiai, szociális, gazdálkodási és sok egyéb változásairól. E rendszer nem áll, folyamatos mozgásban van. Ezt különösen a képzésnek figyelembe kell vennie, hogy előre mutathasson a jövendő nemzedékei részére. Ezért nem környezetvédelmi, hanem környezetgazdálkodási, környezetfejlesztési tárgyak irányában lenne célszerű az oktatást előmozdítani.

A 10. oldal tetején szereplő „ágazati és területi jelentéstételi kultúra” érdekes szubkultúra lehet. Ugyanakkor itt és később másutt is szerepel a Környezeti Informatikai Központ, mely az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszerbe bekapcsolódást is szolgálná és összekapcsolódna az országos Területfejlesztési és Területrendezési Információs Rendszerrel. Ez azt jelenti, hogy a zöldhatóságok és a NPI-ok mellett egy újabb apparátus jönne létre, pontosabban meg nem nevezett mérettel és költségvetéssel? Itt és számos további javaslatnál sem szerepel a várható költségek becslése, de még annak szándéka sem.

Ugyanezen az oldalon: „célszerű az állami források bevonásával (elsősorban virtuális) Kutatási Kiválósági Központok szervezése a környezetvédelem szakterületein is.”, majd: „Erőteljes állami szerepvállalás szükséges a Nemzetközi Műszaki Tudományos Együttműködések szervezése,…” A kérdés hasonló az előzőhöz: ki végzi, mennyibe kerül, ki adja a pénzt hozzá?

A 15. oldalon a keretes rész első mondata: „Kiemelt hazai feladatot jelent az európai közösségi jogszabályok minél hatékonyabb és pontosabb végrehajtása.” Itt célszerűbb lenne úgy fogalmazni, hogy „… érdekeink szerinti minél hatékonyabb és pontosabb végrehajtása.”

A 3.1. pont bemutatja a Nemzeti Környezetvédelmi Programot: „Az ország természeti örökségének megőrzését, természeti erőforrásainak védelmét, fenntartható használatát és a megfelelő környezeti minőség elérését biztosító középtávú célok és eszközök átfogó keretét a Nemzeti Környezetvédelmi Program jelenti.” (NKP) Mivel az ország természeti örökségének igen jelentős részét képezik az erdők, valamint ezekkel később a vitaanyag részletesebben is foglalkozik, mindenképpen meg kell itt említeni, hogy a 2006-15. közötti időszakra él az erdőket illetően a Nemzeti Erdő Program (NEP), melyet a kormány a 1110/2004. (X. 12.) határozatával fogadott el. Javasoljuk, hogy az előterjesztő vesse össze: hogy a jelen vitaanyagban a NEP-ben foglaltak megfelelően megjelennek-e, tükrözve a kormányzati munka összhangját. Mivel az UMVP tartalmazza, hogy az erdőgazdálkodás a vidékfejlesztés szerves része, így javasoljuk az összhang vizsgálatát e programmal is.

Ugyanígy a megcélzott 3. NKP-vel kapcsolatban rögzítenie kellene a vitaanyagnak, hogy az erdőgazdálkodással és az erdőkkel kapcsolatban a 3. NKP-nek természetesen a már élő NEP-re kell épülnie.

A 21. oldalon a keretes részben szerepel, hogy új környezetvédelmi adók bevezetésére is szükség lehet. Mint gazdasági érdekképviselet úgy látjuk, hogy a magyar cégek adóterhelése már így túlságosan magas, ami gátolja versenyképességüket. Új adók bevezetésével nem értünk egyet.
 Ugyanitt szerepel: „A képződő többletbevételekből – jogszabályi garanciákkal – biztosítani kell az adottságainknak jobban megfelelő, élőmunka-igényes ágazatokban az élőmunkát terhelő adók és járulékok csökkentését, egyéb adóterhek mérséklését, bizonyos környezetvédelmi intézkedések finanszírozását. Mindez hozzájárul az ország versenyképességének javításához is.” Érdeklődve olvastuk az élőmunka terhek eme szelektív csökkentésének javaslatát. Amennyiben e javaslatot a központi költségvetés készítői befogadnák, a faipart mindenképpen a nagy munkaerő-igényű és jellemzően KKV szektorba tartozó szakterületek között kérjük számontartani. Sőt ezen iparág tartamos gazdálkodás során megújíthatóan előállítható alapanyagból, csekély energiafelhasználás árán környezetbarát, könnyen újrahasznosítható termékeket állít elő.
Az új adók többletbevételével szembeni kompenzáció ugyanakkor az összesített adóterhen semmit sem változtatna, amivel nem értünk egyet. Helyette olyan, az élőmunkát terhelő adó és járulék csökkentést tudunk elfogadni, amely abszolút tehercsökkenés az érintett vállalkozói körnek.

Az 5. fejezet címével kapcsolatban ismét szóba kell hozni, hogy környezetünkkel kapcsolatban nem csak védelemről és megőrzésről kell beszélni, hanem gazdálkodásról, fejlesztésről és egyéb aktív, dinamikus tevékenységekről is.

Az 5.1. pontban, ha már később az erdőkkel oly határozottan foglalkozik az anyag, itt érdemes lenne a védett természeti területek és a Natura 2000 területek erdőkön belüli %-os arányát külön is megemlíteni. Hiányzik a részletesebb statisztikai áttekintés a stratégia végéről. A pont végén szerepelnek a látogatóközpontok, annak megemlítése nélkül, hogy a nemzeti parki, illetve az erdészeti látogatóközpontok finanszírozása hogy néz ki az egyik, illetve a másik területen.

Az 5.1.1. bevezető bekezdésében is érdekes lett volna, ha az előterjesztő ismerteti, hogy az említett védett természeti területekből, és a szerinte e sorsra jutó további területből mennyi az erdő művelési ágú. Ugyanitt különös azt a gondolatot látni, hogy a további védeni szándékozott területek döntő része már Natura 2000-es besorolású, hisz ezek esetében kifejezetten a meglévő gazdálkodás további folytatása, nem pedig annak védelemmel korlátozása volt a korábban meghirdetett cél.
A vitaanyagban a társadalmi egyeztetés eme szintjén azt is érdekes lenne dokumentálva látni, hogy hogyan is zajlott a Natura 2000 területek kijelölése. Tagságunktól és más erdőgazdálkodóktól úgy értesültünk, hogy gyakorlatilag előzetes és utólagos közvetlen értesítésük nélkül, sok esetben tudtuk nélkül jelöltek ki valakik majdnem kétmillió ha területet Natura 2000-rel terheltnek, ami a gazdálkodóknak és tulajdonosoknak lényegében csak hátrányt jelent úgy, hogy e hátrányukat senki sem kompenzálja.
Javasoljuk a Natura 2000 kijelöltségeket felülvizsgálni. Minden egyes területnél ennek során dokumentálni szükséges kijelöltség indoklását a tulajdonossal és a gazdálkodóval is egyeztetve.

A 30. oldal alján szerepel az az igény, hogy „a táj- és természetvédelmi szempontrendszer beépüljön a természeti erőforrásokat hasznosító ágazatok működésébe és szabályozásába is.” Itt mindenképpen illendő lett volna megemlíteni, hogy az erdőgazdálkodás ágazatban ez az élő gyakorlat, hiszen a körzeti erdőtervek egyben természetvédelmi és Natura 2000 kezelési tervek is. Az erdőkkel kapcsolatban tehát ez a probléma az erdészeti hatóság főfelelősségű munkája és a természetvédelmi hatóság részt vétele által megoldott.

Szintén figyelemre méltó, hogy míg az ugyanezen lapon említett Természetvédelmi Információs Rendszer még arra vár, hogy adatokkal fel legyen töltve, a az Országos Erdőleltár évtizedek óta adatokkal feltöltött, az erdőgazdálkodókat sokféle információval szolgáló rendszer.

A 32. oldal alján megjelenik: „…szükséges a természetvédelmi szakterületet segítő tudásközpont létrehozása.” A vitaanyagból azonban nem derül ki, hogy ez milyen szervezet, ki működteti, mekkora és mibe kerül.

A nemzeti parkokkal foglalkozó 33. oldalon említést sem érdemelt, hogy a nemzeti parkok területének csak kisebb részét kezelik a NPI-ok, a többi terület kezelői és gazdálkodói az állami és magán erőgazdálkodók és mezőgazdálkodók, melyek különböző minősítések szerint e tevékenységüket megfelelően ellátják. Ugyanakkor arról sem olvashatunk itt, hogy bizony a NPI-ok esetében előfordulnak erdőgazdálkodói tevékenységükben szakmai hibák.

A 32. oldalon a bekeretezett rész második bekezdése úgy hivatkozik a 2082/2007 (V. 15) Kormány határozatra, mintha az valóban a vitaanyagban megnevezett nemzeti parkok térségében lévő állami tulajdonú területek nemzeti parki igazgatóságok kezelésébe adási szándékát fogalmazná meg. Ez pedig több okból sincs így, e gondolatjeles rész tehát erős csúsztatás az előterjesztésben. A határozat 1. pontjában egyetlen nemzeti park, van ennek igazgatósága sincs megnevezve, hanem az egységes állami erdőkezelés rendszerének kialakításáról szól. Meglátásunk szerint a mai erdőgazdasági területek egy részének NPI-i kezelésbe adása éppen hogy nem az egységesség, hanem az eddiginél heterogénabb megoldás felé tett lépés lenne.

Az 5.1.1. pontban megjelenő erdőterület-szerző törekvéseket e levél elején már elutasítottuk, itt érdemes a 33. oldal keretes részének harmadik bekezdésére visszatérni:
„Gondoskodni kell arról, hogy a nemzeti parkok területén lévő állami tulajdonú területek vagyonkezelése egységes szempontok szerint, a természetvédelmi elvárások egyértelmű elsődlegessége mellett a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően a nemzeti park igazgatóságok feladata legyen.”
Miért? Készült-e hatásvizsgálat arról, hogy ez a javaslat pontosan mennyi és milyen művelési ágú területet jelentene, illetve ennek milyen következményei lennének a jelenlegi vagyonkezelőknél, valamint képesek lennének-e a NPI-ok a többlet vagyonkezelési feladat ellátására, illetve ez utóbbinak mik a biztosítékai és költségei, valamint milyen gazdasági eredményt mutatna ez a konstrukció? Lennének-e és mekkora költségvetési hatások?
Figyelemre méltó, hogy a bekezdés szerint művelési ágtól függetlenül a NPI-ok minden állami területre igényt tartanak, legyen az kül- vagy belterület, művel, vagy művelésből kivett. Ugyanígy érdekes, hogy ezen átfogó igénybejelentés előtti bekezdésben miért volt szükség e nagyobb halmaz egy részére (Hortobágyi, Kiskunsági, Körös-Maros, Fertő-Hanság és Aggteleki NP-ok) ugyanezen igényt külön is megnevezni. Ráadásul e felsoroltak és a hivatkozott 2082/2007 (V. 15.) Korm.hat-ban szereplő NP-ok (HNPI, KNPI, KMNPI, ANPI, DINPI, BNPI) nem esnek teljesen egybe és a kormányhatározat nem általában állami területekre, hanem nagyon pontosan meghatározott, összesen 7,86 ezer ha védett és védelemre tervezett erdőterületre vonatkozik.
E kormányhatározat 2. pontja azt is rögzíti, hogy a területek vagyonkezelői jogának térítésmentes átadása „a területekhez szervesen kapcsolódó társasági vagyon adás-vétel útján történő megszerzése mellett” jön létre. A NPI-oknak tehát ki kell fizetniük e tételeket. Különös, hogy a stratégia még kísérletet sem tesz arra, hogy számba vegye: a különböző vagyonkezelők része a 33. oldali keretes rész harmadik bekezdése szerinti, sokkal szélesebb kört érintő javaslat kapcsán összesen mennyit kellene fizetniük a NPI-oknak és ahhoz honnét vennék a megfelelő forrásokat.

A 33. oldal keretes része végén szerepel a nemzeti parki termék fogalma bevezetésének ötlete, de ennek célja és tartalma az előterjesztésből nem derül ki.

A 34. oldal második bekezdése szerint: „A jövőbeni védetté nyilvánítások a meglévő területek bővítését szolgálják, de számos újabb védett természeti terület kialakítása is indokolt, illetve szükséges.” A vitaanyag nem részletezi a indokokat és nem tesz említést a területek tulajdonosainak és gazdálkodóinak érdekeiről, illetve a velük egyeztetésről. E téren a társadalmi párbeszéd nem fontos? A védelemre jelölésnek nincs határa? A védelemre jelöltséget nem kellhet időnként felülvizsgálni, hogy indokolt-e még?

Hasznos lenne látni e fejezetben, vagy a stratégia mellékletében, hogy a védett természeti területekből, illetve a NPI-ok által vagyonkezeltekből mennyi az erdő. Ismereteink szerint mintegy 20 e ha erdőt vagyonkezelnek a NPI-ok. A jelzett összes védettből (640 e ha) levonva a NPI-ok által kezeltet (275 e ha), 365 e ha-t kapunk, melynek többségét, mint a vitaanyag is jelzi, az állami erdőgazdasági zrt-k kezelik. A védett erdők döntő többségét tehát évtizedek óta az erdészeti társaságok vagyonkezelik és gazdálkodnak benne. Korrekt lett volna itt megállapítani azt a tényt, hogy e munkát az erdőgazdaságok az MGSZH Erdészeti igazgatóságok által is elismerten szakmailag megfelelően végzik, továbbá, hogy ehhez költségvetési forrást nem vesznek igénybe, sőt egyéb gazdálkodási tevékenységeik alapján befizetői a költségvetésnek.

A Natura 2000 területek (34-35. oldal) kijelölése kapcsán meg kell említeni, hogy e folyamat az érintett területtulajdonosok és gazdálkodók bevonása nélkül  tulajdonképpen társadalmi párbeszéd nélkül  történt meg. A célok között újabb területek kijelölési szándéka szerepel. Javasoljuk, hogy ezt megelőzően a már kijelölteket kellene először áttekinteni, hogy valóban minden esetben indokolt-e e kijelöltséget megtartani. Ha valóban lennének további kijelölések, azok esetében pedig a tulajdonosokat és gazdálkodókat minden esetben előzetesen közvetlenül be kell vonni a folyamatba és megfelelően dokumentálni kell a kijelölés indokát.

A 5.1.2. pont címe „Az erdők természetvédelme” általában, a pont tartalmában ugyanakkor kizárólag az állami erdőkkel, ezen belül az erdőgazdasági kezelésű állami erdőkkel foglalkozik. Az előterjesztő mindenáron ellentmondást vizionál a védett állami erdők erdőgazdasági kezelésével kapcsolatban. Erőforrás pazarlásról és a szakmai munkát hátráltató jelentős konfliktusokról tesz említést, aminek kapcsán ismét szóvá kell tegyük, hogy az erdőgazdaságok eredményesek, befizetői a költségvetésnek, valamint az erdészeti hatóság szerint szakmailag megfelelő munkát végeznek. Ezzel szemben a NPI-ok mint költségvetési szervezetek többségében költségvetési forrásból működnek és az erdészeti hatóság erdőgazdálkodási munkájukat nem minden esetben tudta szakmailag megfelelőnek elfogadni. Itt is hiányzik annak jelzése, hogy az erdőgazdaságok több mint 900 ezer ha-on, míg a NPI-ok mintegy 20 e ha-on erdőgazdálkodnak a már említett eredménnyel.
Az sem szerepel itt, hogy a védett erdőkben az erdőgazdaságok az erdőterveknek és így a természetvédelmi hatóságok elvárásainak is megfelelően gazdálkodnak. Hiányzik a gondolatmenetből, hogy ugyanezen erdőterveknek megfelelően kell e területeken bármely más vagyonkezelőnek így a NPI-oknak is gazdálkodnia. Ez azt is jelenti, hogy a NPI ugyanúgy folytatná a faanyag fenntartható megtermelését, hisz különben folyamatosan jelentős veszteségei lennének. Hiányzik annak a modellnek a bemutatása, hogy az úgynevezett természetvédelmi erdőkezelés a mostani 20 e ha-nál nagyobb területre kiterjesztése mibe kerülne és azt miből lehetne finanszírozni.

Az erdőknek és az erdőgazdálkodásnak a 6.5. pontban felsorolt különböző funkciói, illetve a társadalmi elvárások között nem biztos, hogy valóban van sorrend. A felsorolt funkciók egymás mellett élnek. Ami egészen biztos, hogy mindegyik funkció teljesítéséhez a bevételek, illetve a források vagy a fatermelésből származnak, vagy a társadalom ezeket más forrásokból megfizeti.


© 2022 Forestpress. All Rights Reserved.