Ismeretes, hogy az elmúlt év novemberében a Tiszántúli Természetvédők Társulata az ügyészségnél följelentést tett a Sajóládi erdő ügyében.
Az ügyet bűncselekmény hiányában az ügyészség lezárta.
A zöld szervezet ezzel egy időben Brüsszelben is följelentést tett, ott a Magyar Köztársaság ellen. Ezt követően a Miniszterelnöki Hivatalnál és Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszternél folytatódott a feljelentés sorozat. Az ügyben tárcaközi egyeztetés indult, melynek során illetékességből az FVM Természeti Erőforrások Főosztálya vezetője, Kiss János válaszolt a Társulat levelére.
A választ alábbiakban közöljük:
FÖLDMŰVELÉSÜGYI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI MINISZTÉRIUM
TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK FŐOSZTÁLY
1860 Budapest,
332-3931,301-4574; Fax: 301-4678 e-mail: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.
Ügyiratszám: 1411/1 /2008.
Tárgy: A Sajóládi erdő, mint Natura 2000 terület megőrzése
Előadó: Lapos Tamás
Tiszántúli Természetvédők Társulata
Zsák Ferenc Tibor úr
elnök részére
4024 Debrecen Szent Anna u. 16.
Tisztelt Elnök Úr!
A Miniszterelnöki Hivatal, valamint Gráf József miniszter úr részére tárgyi ügyben írt leveleit a szükséges intézkedések megtétele céljából főosztályunk is megkapta, így az abban foglaltakat áttanulmányozva az alábbiakról tájékoztatom.
Az Európai Bizottság Környezetvédelmi Főigazgatósága a Sajóládi erdő, mint Natura 2000 terület megőrzésével kapcsolatban tájékoztatást kért hazánktól, így ennek megalapozott elkészítése érdekében a témában érintett minisztériumok - FVM, KüM, KvVM - szakértőinek részvételével helyszíni szemlét tartottunk, illetve az illetékes hatóságoknál az üggyel kapcsolatban rendelkezésére álló iratokat átvizsgáltuk.
Az eljárás során szerzett tapasztalataink alapján adandó részletes tájékoztatást megelőzően mindenek előtt egy dolgot szeretnék kiemelni.
Meggyőződésem, hogy a Sajóládi erdővel kapcsolatos problémák megoldása messze meghaladja az erdészeti és a természetvédelmi hatóság hatáskörét, és egyedül a hatósági eszközök szigorításával azokat eredményesen kezelni nem lehet. A megoldás csak egy olyan összetett intézkedéscsomag lehet, amely a problémák kiváltó okait is figyelembe veszi és orvosolja, valamint eszközöket ad az így nyert egyensúlyi helyzet fenntartására.
Az eddig leírtak alátámasztására és részletesebb kifejtésére, az alábbiak ismeretét tartom szükségesnek.
A Sajóládi erdő kialakulásának története
Egy életközösség sorsáról nem beszélhetünk anélkül, hogy ne ismerjük kialakulásának történetét, valamint a fennmaradását leginkább befolyásoló tényezőket.
A II. világháború előtt az erdőterület a Katolikus Vallásalapítvány tulajdonában volt, ahol az erdőgazdálkodás az 1930-as években készült üzemterv alapján folyt. Az akkori gyakorlatnak megfelelően a 80 éves szálerdőket tarvágásos véghasználatra tervezték és annak végrehajtása után a területet kituskózták, majd 1 évig szántóként hasznosították.
Ezt követően végezték el a csemeteültetést és makkrakást szabályos hálózatban. Az így beerdősített területen még 2-3 évig az ültetési sorok között mezőgazdasági növénytermesztést végeztek. Ennek köszönhető, hogy a 80 év feletti korosztályban 2007-ben csak egy erdőrészlet (Sajólád 1 E erdőrészlet jelű) szerepel, amely még ma is áll.
1945-47 között a terület állami tulajdonba, majd állami erdőgazdasági kezelésbe került.
1977-től az erdőterület az erdőgazdaságon belül folyamatosan a Mocsolyási Erdészet (később Délbükki Erdészeti Igazgatóság) területéhez tartozott, és 1978-tól kezdődően 10 éves erdészeti üzemtervek alapján folyik ott az erdőgazdálkodás.
Hazánkban az erdőgazdálkodás az állam által készített körzeti erdőtervekben, illetve az azokból készített üzemtervekben foglaltak szerint folyik, amely 10 évre határozza meg, hogy az adott erdőterületen milyen erdei haszonvételeket lehet végezni, illetve milyen erdőművelési és erdővédelmi munkákat kell elvégezni. A körzeti erdőterv egy nagyobb tájegységre készül, amiből egy adott erdőgazdálkodó területére vonatkozó részt az erdészeti hatóság üzemtervként hagy jóvá az erdőgazdálkodó kérelmére. Amennyiben az erdőterv készítésekor fennálló természeti állapothoz képest a 10 éves tervezési időszak alatt változás áll be, az erdőgazdálkodó külön kérheti az üzemtervében foglaltaktól eltérő gazdálkodás engedélyezését.
Az erdőtömb teljes területe 180,5 ha, amelyből 165,5 hektáron van faállomány, a többi területen nyiladékok, utak, illetve egy korábbi holtág kiszáradt területe található. Az erdő a település belterületével közvetlenül határos.
A történeti előzményekből az következik, hogy a jelenlegi erdőtömb szabályos nyiladékrendszerrel, mesterségesen kialakított, kifejezetten gazdasági rendeltetéssel használt erdőterület volt, és a közösségi jelentőségű fajok, társulások ilyen gazdálkodási környezetben jelentek meg és maradtak fenn 2004-ig, a terület Natura 2000 területté történt kijelölésének időpontjáig.
A Sajóládi erdő kijelölése
A Sajóládi-erdőt HUAN20004 kódszámon és „Hernád-völgye és Sajóládi-erdő" néven az európai közösségi jelentőségű természetvédelmi rendeltetésű területekről szóló 275/2004. (X.8.) Korm. rendelet jelölte ki a különleges természet megőrzési területnek jelölt területek jegyzékébe. A területet az Európai Bizottság 2007. november 13-án a 2008/26/EC Bizottsági Határozattal európai közösségi jelentőségű (jóváhagyott Natura 2000) területté nyilvánította.
A terület elsősorban a Hernád folyóhoz kötődő közösségi jelentőségű fajok és élőhelytípusok megőrzése céljából lett Natura 2000 területté nyilvánítva. Ugyanakkor a Hernád völgyével közvetlen szomszédságban lévő területek közül a tölgy-kőris fajokkal jellemezhető Sajóládi-erdő azonban elsősorban a hazai jogszabályok által fokozottan védett fajnak nyilvánított díszes tarkalepke (Hypodryas maturna) lepkefaj, valamint a lepke fennmaradását biztosító keményfás ligeterdő, és azon belül is a kőrisek védelme miatt került a Natura 2000 hálózatba.
A terület kijelölését a 2001-es és 2003-as dokumentációk alapozták meg, melyeket a területet ismerő biológus szakértők állították össze. A szakértői vélemények egybehangzóan alátámasztják, hogy a ’60-as, ’70-es években a díszes tarkalepkének több 10 ezres egyedszámú populációja élt itt, valamint a populációt a 2001-2003 közötti időszakban is több ezres nagyságrendűre becsülték a kutatók. A 2004-2006-os időszakban a területen többek között a díszes tarkalepke genetikai kutatásához történtek mintavételezések, valamint egyéb, a területet érintő vizsgálat és becslés során bebizonyosodott, hogy 2000-6000 nagyságrendű állománya élt itt a díszes tarkalepkének. A 2007. évre vonatkozóan nem rendelkezünk adatokkal. E lepke élőhelyi igényeire jellemző, hogy az alföldi területeken keményfás ligeterdőkben él, mivel a fő tápnövénye a kőris (elsősorban magyar kőris, kisebb mértékben magas kőris, illetve virágos kőris, valamint szárazabb alföldi tölgyesekben a fagyal). A faj populációnagysága az adott élőhelyeken évről-évre változhat és bizonyos esetekben a faj kipusztulhat az adott területről. E területre a visszatelepülés csak abban az esetben lehetséges, ha a legközelebbi élőhelyen élő másik állományból van esély a betelepülésre. A fajra nézve az egyik legsúlyosabb veszélyeztető tényező a keményfás ligeterdők nem megfelelő felújítása, tájidegen faültetvényekkel való helyettesítése (akác, nemesnyár, fekete dió).
A Sajóládi erdő állapotát befolyásoló legfontosabb tényezők
Az élőhelyvédelmi irányelv alapján fennálló tagállami kötelezettségeink teljesítése érdekében a díszes tarkalepke élőhelyéül szolgáló tölgy-kőris ligeterdő vonatkozásában az alábbi tényeket lehet rögzíteni.
A talajvízszint csökkenése
1985-től az erdőtömb déli, délnyugati részén található, a vízhatástól jelentős mértékben függő erdőtársulásban a talajvíz csökkenése miatt száradás kezdődött, amelynek következtében az erdészeti hatóság 1990-2000 között egészségügyi célból 65,6 ha területen engedélyezett fakitermelést. A talajvízszint csökkenésére vélhetően hatással volt az elmúlt időszak jelentős csapadékhiánya, valamint az erdőtömb szomszédságában, az 1980-as évek óta működő vízmű, amely a miskolci 250 000 fős agglomeráció egészséges ivóvízellátásában fontos szerepet tölt be.
Kedvezőtlen szocio-ökonómiai változások
Az 1990-es évek elejétől, a rendszerváltással egyidejűleg a nemzetgazdaságban bekövetkezett kedvezőtlen szocio-ökonómiai változásoknak köszönhetően a korábbiakhoz képest rendkívüli mértékben megnőtt a helyi és környékbeli lakosság által elkövetett falopások száma. Ez azt eredményezte, hogy egyes erdőrészletekben a faállomány záródása 50-60% alá csökkent, megkezdődött a terület gyomosodása, a kivágott fák csonkjai mellől a sarjak felverődése és így veszélybe került az eredeti kocsányos tölgyes főfafajú erdőállomány megmaradása. Ennek elkerülése érdekében ezekben a kilopott erdőrészletekben az erdészeti hatóság az erdőgazdálkodó részére engedélyezte a megmaradt faállomány tarvágását és elrendelte az erdőterületek felújítását.
Ahhoz, hogy a folyamatosan fennálló falopások problémájának okát megértsük, a Sajóládi-erdő károsításának társadalmi összefüggéseit is szükséges ismerni, amelyhez fontos adatokat szolgáltat az alábbi táblázat.
A rendszeres szociális segélyben részesülő háztartások száma a Sajóládi-erdő közvetlen közelében fekvő településeken
Település Háztartások száma Segélyezett háztartásban élő emberek becsült száma
Alsózsolca 305 900
Bőcs 120 450
Sajólád 120 480
Sajópetri 130 500
Összesen 670 2330
(1/ A rendszeres szociális segély annak a háztartásnak folyósítható, ahol az egy főre eső jövedelem nem haladja meg a mindenkori nyugdíj minimumot, tehát a fejenkénti kb. 100 Euró/hó összeget.)
A Sajóládi-erdő környékén lévő településeken 670 olyan háztartás van, ahol a kereset kiegészítése, vagy saját fűtési igények kielégítése érdekében a tűzifának nagy értéke van. A lopások intenzitását növeli az a tény, hogy a környékben a sajóládi az egyetlen nagyobb erdőtömb.
A sajóládi erdőtömbben mindösszesen 2202 m3 faanyagot loptak el 2004. óta, melynek értéke több mint 50 millió Forint. Az erdőgazdálkodó által kényszerűségből letermelt faanyag nem fedezi a terület őrzésének és felújításának költségeit, ezeket a többletköltségeket az erdőgazdálkodó más területein elért nyereségéből viselte ill. viseli. Az erdőgazdálkodó a terület (kutyás) járőrözéssel megvalósított őrzés-védelmére 2004-től 11,7 millió forintot fizetett ki. A falopásokat követően felújított erdőterületeket az elmúlt időszakban a lakosság több esetben fel is gyújtotta, így 2004-től 23 ha erdőfelújítást károsított a tűz, ahol az erdőgazdálkodó ismételten elvégezte az erdősítést makkrakással.
Erdőgazdálkodási tevékenység
A Sajóládi-erdő területén az erdőgazdálkodó az erdőgazdálkodási tevékenységet az erdészeti hatóság által jóváhagyott erdészeti üzemtervek alapján, illetve az erdőben folytatódó száradás, valamint az egyre növekvő mértékű falopások miatt üzemtervtől eltérő engedélyek alapján folytatta. Az elvégzett fakitermelések után minden esetben a jogszabályban előírtak szerint - az eredeti állománynak megfelelő fafajokkal - végezte el az erdő felújítását.
A fakitermelések mértéke és időbeli alakulása 1985-2008. között
Időszak 1. Véghasználat üzemterv szerint (ha) 2. Egészségügyi okok miatt (száradás), üzemtervtől eltérő véghasználat (ha) 3. Véghasználat lopás miatt, üzemtervtől eltérő fakitermelés
(ha)
1. 2. 3.
1985-1990 1,2 3,9 0
1990-2000 1,5 65,6 10,0
2000-2004 22,6 0 0
2004-2008 8,4 0 20,7
Összesen 33,7 69,5 30,7
Az erdőgazdálkodó új üzemterve 2000. január l-jén lépett életbe, amely már a falopások miatt kiritkult erdőrészletekben - a záródás nagymértékű lecsökkenését követően - lehetővé tette a véghasználatot és ezzel egyidejűleg előírta az őshonos fafajokkal történő erdőfelújítást.
Ennek eredményeként 2000-2004 között az üzemtervtől eltérő fakitermelések még nem jelentkeztek, csak 2004 után, amikor a falopások továbbfolytatása miatt más, az erdőtervezés időpontjában még megfelelő állapotú területeken is kiritkult az erdő faállománya.
Amint korábban ezt említettük, a falopások következtében azokban az erdőkben, ahol a záródás 60% alá csökkent és elindult az erdőrészlet gyomosodása, az erdészeti hatóság a jogszabályok alapján engedélyezte az erdő véghasználatát és előírta az erdő felújítását.
Ez azonban nem volt automatikus, amelyre példa a Sajólád 2 A és 1 E erdőrészlet. Az előbbi esetében 2005 novemberében az erdőgazdálkodó kérte a terület egy részére a véghasználat engedélyezését az addig bekövetkezett falopásokra hivatkozva, azonban azt az erdészeti hatóság elutasította és az erdőgazdálkodót az erdőőrzés fokozására utasította. Az erdőrészletekben a záródás a kérelem benyújtásakor még meghaladta a 60%-ot, bár számos 0,3-0,4 ha-os üres folt volt már a területen és a fafaj összetétel a társulásra nézve kedvezőtlenül változott. Az erdészeti hatóság 2006-ban csak azt kővetően adta ki erre az erdőrészletre a fakitermelési engedélyt, hogy a falopás tovább fokozódott és a záródás a kritikus szint alá csökkent. Ekkor a területen már nem volt magaskőris elegyfafajokból álló folt. Az erdőgazdálkodó által a terület egyetlen idős magaskőris főfafajú állományára - Sajólád 1 E erdőrészlet - beadott fakitermelési kérelmet az erdészeti hatóság elutasította 2007 novemberében, mivel annak természetbeni állapota alapján még az állomány további fenntartása indokolt.
Az üzemtervtől eltérő fakitermelésekkel kapcsolatban három szakmai szempontot kívánunk kiemelni.
Az erdőrészletek egy részének főfaja kocsányos tölgy volt. A kocsányos tölgy jellemző tulajdonsága, hogy amennyiben az állomány záródása egy bizonyos szint alá csökken, az állományban rendkívül erős gyomosodás, cserjésedés kezdődik, amely miatt csak mesterséges úton (erdősítéssel) tartható fenn a tölgy fafaj jelenléte a társulásban. Erre való tekintettel az erdészeti hatóság ezeknek a tölgyeseknek a véghasználatát engedélyezte, majd ezt kővetően az erdőgazdálkodó elvégezte ezek mesterséges úton, részleges talaj-előkészítést kővető makkrakással, vagy csemeteültetéssel történő felújítását. A hazai erdészeti jogszabályok szerint ugyanis elvárás, hogy őshonos fafajú erdők esetében az erdőgazdálkodó olyan fafajú erdőt alakítson ki, amely korábban is volt a területen.
Azokban az erdőrészletekben azonban, ahol az állomány főfaja nem a tölgy volt, hanem a magas kőris, kislevelű hárs, vagy hazai nyarak, és ezeknek a természetes felújulását nem akadályozta a záródás ilyen jelentős csökkenése, az erdészeti hatóság nem engedélyezte a fakitermelést, vagy már csak abban az esetben, ha olyan mértékű volt a lopás, és ennek következtében a cserjésedés, hogy az az erdő fennmaradását bizonytalanná tette.
A Sajóládi-erdőben a díszes tarkalepke élőhelyéül szolgáló kőrises állomány megőrzése érdekében az illegális fakitermeléssel érintett és a hazai jogszabályok alapján erdőfelújítási kötelezettség alá eső területeken az erdőfelújítás a talaj legkisebb bolygatásával - tuskózás, teljes talajelőkészítés nélkül - került kivitelezésre, így ennek során, a területen előforduló élővilág legkisebb mértékű veszélyeztetése valósult meg. Az egyes erdőrészletek felújítása a korábbi erdőállomány fafajösszetételének megfelelően őshonos fafajokkal történt. Az élőhelyvédelmi irányelv közösségi jelentőségű élőhelyek megőrzésére irányuló - rendelkezéseinek megfelelően a hazai jogszabályok már korábban is egyértelműen lefektették, hogy őshonos fafajú erdők véghasználata, vagy pusztulása esetén az erdőgazdálkodó ugyanolyan fafajú őshonos erdőtársulást köteles felújítani.
Az erdőtömb korosztályviszonyai 1985-2008 között (hektárban feltüntetve)
Időpont 0-20 év 20-40 év 40-60 év 60 év felett Összesen
1985 23,3 51,6 22,6 73,3 170,8
1990 27,5 33,4 33,8 76,9 171,6
2000 87,3 28,7 30,6 18,9 165,5
2004 107,6 28,7 19,1 10,1 165,5
2008 136,8 26,4 0 2,3 165,5
2004-ben az összes területből mindössze 29,2 ha-on, a terület kevesebb, mint 1/5-én volt 40 évnél idősebb erdőállomány és 102,6 ha-on pedig csak fiatal erdők voltak.
Magyarországon az erdőről és az erdő védelméről szóló 1996. évi LIV. törvény (Evt.) előírásai úgy rendelkeznek, hogy ha az erdőben 0,5 ha-nál nagyobb területen a faállomány kipusztul, vagy a fák koronavetülete által fedett terület (záródás) 60% alá csökken, az erdőgazdálkodónak az erdő felújítását 2 éven belül meg kell kezdeni. Az adatsorokból látható, hogy 2004-2008 között a 20 év feletti erdőállományok területében 29,2 ha csökkenés következett be, amelynek oka a folyamatos falopás. A 20 év feletti erdők már elérik azt a vastagsági fokot (8-10 cm átmérő), amely felett a helyi lakosság tüzelőnek használja a fát.
A fentiek alapján megállapítható, hogy az erdészeti hatóság eljárása jogszerű volt, az erdőgazdálkodó kérelmére indult eljárások során mérlegelte az összes körülményt és a terület erdőállomány-típusának - és így a közösségi jelentőségű faj élőhelyének -megmaradását leginkább szolgáló döntéseket hozott. Az erdőgazdálkodó a rendelkezésre álló eszközöket maximálisan kihasználva megpróbált gondoskodni a termőhelynek megfelelő erdőtársulás fennmaradásáról. Le kell szögezni, hogy a fiatal erdők fafajösszetétele a természeteshez közelít Ennek és a szakszerű erdészeti beavatkozásoknak (pl. kíméletes, részleges talajelőkészítés, akác visszaszorítása) köszönhetően az erdei társulás minden eleme megújítható a területen.
Az Országos Erdőállomány Adattár adatai szerint az erdőtömb Natura 2000 területté történt kijelölését követően, azaz 2004-2008 között valójában nem 180 hektárnyi erdőt vágtak ki, hanem 29,1 hektáron történt fakitermelés. Ebben az időszakban a fakitermelések kiváltó okai egyértelműen a nagymértékű, megfékezhetetlen falopások voltak. A fakitermeléseket követő szakszerű erdőfelújítás a talaj lehetőség szerinti legkisebb bolygatásával - tuskózás, teljes talaj-előkészítés nélkül -, az ökoszisztéma legkisebb mértékű megzavarásával valósult meg.
A Sajóládi-erdő jelentős elpusztításáról tehát nincs szó; nincs rá adat, bizonyíték, hogy abban visszafordíthatatlan károsodás történt volna. Nem rendelkezünk tudományosan megalapozott információkkal arra vonatkozóan, hogy közösségi jelentőségű fajok eltűntek volna. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján egyelőre nem állapítható meg, hogy az egyes erdőrészletek véghasználata, illetve a falopás következtében a díszes tarkalepke (és egyéb közösségi jelölő fajok) állományában bekövetkezett-e visszafordíthatatlan változás. Ez csak a terület célzott monitorozásából származó eredmények alapján állapítható meg.
A rendelkezésre álló humánerőforrás a szakigazgatásban
A Sajóládi-erdő a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Erdészeti Igazgatóság működési területén található, ahol 184 400 ha erdőterületen 11 erdőfelügyelő látja el a hatósági tevékenységet.
Egy erdőfelügyelőre tehát 16 764 ha terület ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs tevékenység jut.
A Hernád-völgy és Sajóládi-erdő Natura 2000 terület az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság (ANPI) 433 739 ha kiterjedésű működési területére esik, melyből a védett természeti területek és Natura 2000 területek együttes kiterjedése kerekítve 177 100 ha. Az őrszolgálati feladatokat az ANPI működési területén jelenleg 13 természetvédelmi őr látja el. Egy természetvédelmi őrre tehát 13 623 ha terület ellenőrzése és az ezzel kapcsolatos adminisztrációs tevékenység jut.
Az erdészeti hatóság a bejelentések és az erdőgazdálkodói kérelmek alapján a területen folyamatosan ellátta az államigazgatási felügyeletet, így terepi bejárásokat, ellenőrzéseket végzett, több tucat eljárást folytatott le. A korrekt tájékoztatáshoz tartozik annak ismerete is, hogy ezzel egyidejűleg erőforrás hiányra hivatkozva a Természetvédelmi Őrszolgálat a terület Natura 2000 területté történő kijelölése óta nem végzett terepi ellenőrzést, illetve az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság a kijelölést megalapozó fajok és társulások tekintetében állapotfelmérést nem folytatott, noha a bekövetkezett eseményekről nyilvánvalóan tudomásuk volt és ilyen irányú kötelezettségeiket jogszabály előírja. Az erdészeti szakigazgatási szervek létszáma és a terepi jelenléthez szükséges felszereltsége a természetvédelmi szervek hasonló jellemzőihez képest alulmarad.
Megoldási javaslatok
A Sajóládi-erdővel kapcsolatban tapasztalt problémák feloldására a KvVM-mel egyeztetve az alábbi intézkedéseket tervezzük.
Monitorozás
2008 áprilisától kezdődően nyár közepéig többszöri mintavételezés történik annak megállapítására, hogy a területen mekkora állomány maradt fenn a közösségi jelentőségű fajokból.
Az élőhely állapotát befolyásoló, 2004. előtt megkezdődött és közvetett hatások alapján jelenleg is észlelt talajvízszint csökkenés, ingadozás, valamint a csapadékviszonyok alakulásának vizsgálata is szükséges.
A monitoring tevékenység eredményeként indokolt esetben, a megváltozott környezeti tényezőkre is figyelemmel szükséges új kezelési stratégia kidolgozása.
A hatósági ellenőrzés további erősítése
A természetvédelmi őrszolgálat létszámfejlesztése várható, mintegy 80-200 fő között.
A hatósági együttműködés további javítása
Az erdészeti hatóság és a működési hely szerint érintett nemzeti park igazgatóságok (természetvédelmi kezelő szervek), továbbá a természetvédelmi hatóságok közötti operatív együttműködés további
erősítésére van szükség, különösen az erdészeti és a természetvédelmi adatbázisok folyamatosan bővülő tartalmának kölcsönös megismerése vonatkozásában.
A falopások visszaszorítására szolgáló intézkedés
Folyamatban van az erdőről és az erdő védelméről szóló törvény módosítása, amely során jelentős változásokat tervezünk bevezetni a faanyag származásának igazolásával kapcsolatban, illetve egy olyan
szervezet kialakítását kezdeményezzük, amely az erdő őrzése érdekében a hatóságok és a rendvédelmi szervek - természetvédelmi-, erdészeti hatóság, természetvédelmi őrszolgálat, rendőrség - közötti
hatékony együttműködést összehangolja.
Tervezzük továbbá, hogy az erdőt ért ilyen jellegű károsításokat a hazai közigazgatási és büntetőjogi gyakorlatban egyaránt környezetkárosításként kezeljék a jövőben. Ezzel tehát mind a megelőzés, felderítés, mind a szankcionálás területén visszatartó erővel bíró intézkedések bevezetését tervezzük.
Amint azt említettük, a problémák megoldása a fenti intézkedéseken jóval túlmutat, ezért a szociális ügyekért felelős tárcával is fel kívánjuk venni a kapcsolatot és olyan további eszközöket igyekszünk keresni, amellyel a falopást kiváltó szociális feszültségek enyhíthetőek.
A fentiek alapján a leveleikben megfogalmazottakkal kapcsolatban az alábbi választ adom.
Levelükből az tűnik ki, hogy az önök álláspontja szerint meghatározóan az erdőgazdálkodó és az erdészeti hatóság tevékenységének eredménye a természetkárosítás, mivel a kilopott erdők esetében azok véghasználata engedélyezve lett.
A leírtak ismeretében véleményem szerint ez a megállapítás nem helytálló és ez alapján az önök legfontosabb céljaként a felelősök, nem pedig a probléma megoldásának keresését látom. Az erdészeti hatóság felelősségének kérdését a ránk tartozó mértékben vizsgáltuk, illetve az önök által kezdeményezett eljárásban más illetékes szervek jelenleg is vizsgálják. Ezen túl a megoldásra vonatkozó egyetlen javaslatként egy új természetvédelmi szakhatósági jogkör bevezetését ismertük meg leveleikből, amelynek azonban szakmai indokait nem ismertették.
Nem tartjuk a probléma megoldása szempontjából hatékony intézkedésnek a 275/2004. (X. 8.) Korm. rendelet 9. § (1) bekezdés h) pontjának kiegészítését azzal, hogy az éves erdőgazdálkodási tevékenység folytatásához a természetvédelmi hatóság részére szakhatósági jogkör keletkezzen, mivel ezzel csak az engedélyezési eljárások indokolatlan meghosszabbítását érnénk el. A természetvédelmi hatóságnak jelenleg is megvannak a jogszabályi lehetőségei arra, hogy amennyiben védett értékek, természeti területek állapotának veszélyeztetését észleli, a szükséges intézkedéseket megtegye, vagy ilyen intézkedéseket kezdeményezzen az eljáró hatóságnál. Jelen esetben az erdészeti-és a természetvédelmi hatóság között semmiféle szakmai nézeteltérés nem volt a megtett intézkedések miatt. Azzal azonban egyetértünk, hogy szükséges a hatóságok közötti hatékonyabb információ csere, mivel az eljárásra jogosult hatóság csak a szükséges ismeretek birtokában tud megfelelő intézkedést hozni. Ennek érdekében a nemzeti park igazgatóságokkal a jelenleg is folyamatos kapcsolattartást és információ cserét az erdészeti szakigazgatási szerveknek a későbbiekben még intenzívebbé kell tenni.
Véleményem szerint a 92/43/EGK Tanácsi Irányelv 6. cikk (3) bekezdésben említett tervek és programok vizsgálatára vonatkozó előírás a Natura 2000 területeken a hazai jogszabályok szerint készített erdőtervekre, és azok alapján folytatott erdőgazdálkodási tevékenységre nem vonatkozik, mivel az közvetlenül kapcsolódik e területek kezeléséhez. Hazánkban az 1996. évi L1V. tv. szerint az erdőgazdálkodás szabályozása során a legfontosabb szempont a fenntarthatóság biztosítása, amely biztosítja, hogy az erdők a társadalom számára többcélú szolgáltatásokat nyújtsanak, így a gazdasági rendeltetésük mellett védelmi és közjóléti rendeltetésüket is teljesítsék. Amennyiben egy erdőterületet nem őserdőként kezelnek, azaz az emberi tevékenységet nem zárják ki onnan, a feladat nyilvánvalóan az okszerű és minden elvárást a leginkább szolgáló erdőgazdálkodási tevékenység szabályozása lehet, amely ezzel együtt egy erdőterület rendeltetésszerű használatát jelenti. Nem védett Natura 2000 erdő esetében nem lehet tehát kizárólag kereskedelmi célú fakitermelésről beszélni, mint ahogy a fentiek alapján Önök előtt is talán nyilvánvaló, hogy jelen esetben a fahasználatok engedélyezése során nem a hasznok maximalizálása volt a cél.
Tudomásom szerint Önök az erdészeti hatóságot nem keresték meg annak érdekében, hogy információkat kérjenek a kialakult helyzet korrekt megítéléséhez, vagy ezen túl javaslatokat tegyenek az önök által feltárt vélt vagy valós problémák megoldására.
A természeti értékek védelme kiemelten fontos feladat, csakúgy, mint a szegénység elleni küzdelem, az egészséges ivóvíz biztosítása, a közbiztonság fokozása, amelyeknek csak együttes, hatékony kezelése nyújt majd garanciát a jövőben ennek az emberi tevékenységtől függő Natura 2000 erdőterületnek a fenntartására, megőrzésére.
Reményeim szerint a leírtak alapján sikerült meggyőznöm arról, hogy az erdészeti hatóság a rendelkezésére álló információk alapján és szakigazgatási eszközökkel nem járt el felelőtlenül és a természetet károsító módon, mint ahogy azt Önök vélelmezték, különös tekintettel arra, hogy egy összetett probléma megoldásával áll szemben.
Ugyanakkor szeretném azt kérni, hogy a jövőben konstruktív hozzáállással szíveskedjenek megtisztelni az erdészeti hatóságot, mivel meggyőződésem szerint csak a párbeszéden alapuló, a másik fél álláspontjának megismerését lehetővé tevő együttműködés alapján várható előre mutató megoldás.
Budapest, 2008. március 31.
Kiss János
főosztályvezető