„C" lap. Az erdőgazdaságokban a kitermelt faanyag erdőrészletenkénti, ill. vágásonkénti és választékonkénti nyilvántartására rendszeresített kimutatás, amelynek összesítése és a választékok tömör köbméterre való átszámítása egyben a favágatási terv leszámolásához és az ütemtervi elszámolás céljára is szolgál. 1949-ben bevezetett nyilvántartás.
Calamagrostis (Qramineae). — C. epigeios (L.) Roth., (siskanád, siskanád-tippan). Gyakran 1 m magasságot is meghaladó, erőteljes, évelő pázsitfű. Levelei kb. 1 cm szélesek, nyelvecskéjük megnyúlt. A buga tömött, hengeres-hosszúkás, rendesen ibolyászöld füzérkéi egyvirágúak, pelyvái szálas ár alakúak, 5-7 mm hosszúak. A toklászok rövidebbek, hátukon szálkásak, hártyásak, áttetszőek. Jún.-aug.-ban virágzik. Irtásokon, feltört homokon tömeges ártéri gyomtársulásokban, laza törmelék-, kavics-, agyag- és főleg alföldi homoktalajon gyakori. Közömbös, talajkiszárító, a talaj szellőzését, természetes és mesterséges felújítást gátló növény. Síksági-hegyvidéki faj. Euráziai-kontinentális flóraelem. Évelő, hemikryptophyton. Az alföldi homokon leginkább ± üde talajon fordul elő, amelynek minősége eléggé változó lehet. Ez megnyilvánul a C. magasságában és sűrűségében. Legjobb talaján még kocsányostölgy is ültethető, a közepes minőségűn nyarak és erdeifenyő, a gyengébben erdeifenyő. Mindenesetre a C. által megszállt talajra — bármilyen minőségű legyen is — akácot ültetni nem ajánlatos, mert a korlátozott szellőződésű és kiszárított talajon nem nő megfelelően. C. arundinaceá (L.) Roth., (erdei nád-tippan). Nagy termetű pázsitfű, széles Calamagrostis epigeios levelekkel, virágjában a pelyvákhoz hasonló, zöldes toklászokkal. Jún.-aug.-ban virágzik. Szárazabb termőhelyű bükkösök és mészkerülő erdők vágásterületein jelenik meg. Sűrű gyökérszövedékével gátolja a felújulást. Fényigényes eurázsiai flóraelem. Évelő, hemikryptophyton.
Calciofil növények. Mésztalajon élnek. A meszes talajok kedvező tulajdonságai — tápanyagbőség, laza szerkezet, szellőzöttség és meleg — miatt sok tápanyagra és hőre van szükségük. Több páfrány, nyűlfarkfű, fehér virágú szegfűféle, kosborféle és hüvelyes tartozik ide. (-> Talajjelző növények)
Caltha palustris L., mocsári gólyahír (Ranunculaceae). Élénksárga virágú boglárkaféle, vese alakú, csipkés élű nagy levelekkel. Márc.-tól máj.-ig virágzik. Víz- és nitrogénkedvelő. Magassásos réteken, patakpartokon, láperdőkben él. Cirkumpoláris flóraelem. Évelő, hemikryptophyton.
Calystegia sepium (L.) R. BR., sövényszulák (Convolvulaceae). Fákra, cserjékre, magasabb lágyszárúakra felfutó kúszónövény, nagy, fehér, tölcséres virágokkal, mélyen szíves, szögletes vállú levelekkel. Máj.-tól aug.-ig virágzik. Nitrogénkedvelő. Ártéri és hullámtéri erdőkben, nádasokban, nedves és vizes termőhelyeken él. Kozmopolita flóraelem. Évelő, hemikryptophyton.
Campanula patula L., terebélyes harangvirág (Campanulaceae). Liláskék virágú növény, laza bugában álló, harang alakú virágokkal. Máj.-tól júl.-ig virágzik. Inkább réti növény, néha tölgyesekben is megjelenik. Gyakori. Európai flóraelem. Egyéves, therophyton.
Campech fa (Haematoocylon campechianum, kékfa). Közép-Amerikában főképpen a Campéche-öböl tájékán termő fafajta. Fája vérvörös, levegőn sötétedő gesztje a haematoxylin nevű festéket tartalmazza; ez színtelen gyenge sav, amely a levegőn oxidálódik és ibolyás-kékesbarnára színezi a gesztet. A haematoxylin alkáliákkal lila színű, vassal sötétibolya, vanadiumsavas ammóniákkal mélysötétkék, tanninnal fekete, réz- és ónsókkal sötét csapadékot ad. A faiparban pácanyagként használják.
Cannabis sativa L., kender (Moraceae). Erőteljes, magas növény; tenyeresen 3—7 levélkére szeldelt levelei vannak. Virágai zöldek, a szár tetején levélhónalji csomókban állnak. Júl.-aug.-ban virágzik. Akácosokban, nedves termőhelyen tömegesen fordul elő. Adventív (behurcolt) növény. Egyéves, therophyton. Fontos rostnövény, ezért termesztik, de elvadulhat. Termesztett alakja a ssp. culta Serebrijakova, vadon élő alfaja a ssp. spontanea Serebrijakova. A kender és len feldolgozásakor keletkező pozdorja fapótló bútorlapok alapanyaga.
Capin (fahúzó csákány, gajmó) hajlított nyél végére bizonyos szög alatt felerősített acélhegy. Rönkök, szálfák forgatására, húzására, vagonok és gépkocsik terhelésére, csúsztatásnál és úsztatásnál pedig a fa irányítására használják. Főleg hegyvidéki erdei munkások és a rönktéren dolgozók hasznos szerszáma.
CE jelölés
Az Európai Unió belső piacán csak azok a termékek hozhatók forgalomba, amelyek a rájuk vonatkozó termékbiztonsági követelményeknek és irányelveknek maradéktalanul megfelelnek.
A CE (Conformité Européenne) jelölés feltüntetése a terméken azt jelenti, hogy az maradéktalanul megfelel a fent említett irányelveknek, tehát biztonságos, s erről az előírt módon meg is győződtek. A CE jelöléssel ellátott termék az Európai Unióban bárhol szabadon forgalomba hozható.
A CE jelölés megszerzése a terméktől és az azt szabályozó irányelv(ek)től függően igen változatos lehet, terjedhet a belső gyártói nyilatkozattól egészen a külső fél által tanúsított, teljes minőségbiztosítási rendszerig. Amennyiben tanúsító vállalat bevonása szükséges, a CE nyilatkozaton a tanúsító szervezet adatait is fel kell tüntetni.
A hatóság a kereskedelemben ellenőrzi, hogy a CE jelöléssel ellátott termék rendelkezik-e a szükséges dokumentumokkal, megfelel-e a mintadarabnak és az irányelvek által előírt lényeges biztonsági követelményeknek. A hatóság a megfelelőséget a gyártás helyén is ellenőrizheti.
A magyar vállalkozások számára már most is lehetséges bizonyos termékkörökre vonatkozóan a CE jelölés használata, amelyet a 2001. július 1-jén hatályba lépett PECA jegyzőkönyv szabályoz. Ennek értelmében ezen termékek szabadon forgalmazhatók az Európai Unió belső piacán.
Cédrus nemzetség. Az Abietaeeae családba soroljuk. Magas termetű örökzöld fák tartoznak ide. Széles, nagy ágak, csomókban álló tűk és felálló hosszúkás v. tojásdad tobozok, ép, bőrnemű, széles tobozpikkelyek jellemzők rójuk. Gyökérzetük messze futó. A tobozok 40 éves kor előtt ritkán jelennek meg. Tobozai két év alatt érnek. Növekedésük lassú. Tápanyagban gazdag agyagos v. homokos agyagtalajban érzik jól magukat. Három ismertebb fajuk van. A himalájacédrus ágai lecsüngők, az atlanti és libanoni cédruséi viszont felállók. Az előbbinek hajtásai rövid pehelyszőrösek, az utóbbié kopaszok v. kissé szőrösek.
Himalájacédrus (Cédrus deodara Loud.). A Himalája hegység nyugati részének 1000-3000 m magasságban fekvő részein honos. Magassága 60-70 m. Fiatalon vezérhajtása és az ágak vége lehajlik. Tűi 2-4 cm hosszúak, sötétzöldek, kékeszöldek v. ezüstösek, kihegyezettek. Hím és nővirágai néha külön fán vannak. Tobozai tojásdadok, csúcsuk letompított. Egyesével v. kettesével helyezkednek el a hajtásokon, felállók, 7-12 cm hosszúak, 5-7 cm szélesek. Tobozpikkelyei legyező alakúak, szélességük 4-5 cm. Magvai háromszögletűek, széles szárnyúak. Park és útmenti fásításnál hazájában előszeretettel alkalmazzák. Értékes fája az építő- és a vasútépítőiparban keresett cikk. Illó olaj is készül belőle.
Atlanticédrus (Cédrus atlantica Manetti, atlaszcédrus). Az észak-afrikai Atlasz hegység magasabb részein honos, 40 m magas fa. Sok szerző a libanoni cédrus földrajzi változatának tartja. De ettől abban különbözik, hogy fiatal korban gyorsabban nő, erősebben piramis alakú és vezérhajtása egyenesen feláll. Ezüstszürke leveleiről ezüstcédrusnak is nevezik. Hajtásai és tűi megegyeznek a libanoni cédruséval, tobozai azonban viszonylag kisebbek és kevésbé hasasak, 5-6 cm hosszúak, és 4 cm szélesek. Parkjainkban kedvelt díszfa, fája keresett iparifa.
Libanonicédrus (Cédrus libani Barr.). A Közép-Keleten elterjedt 25-35 m magas fa. Fiatal korban ágai felfelé állnak, vezérhajtásai meg vannak görbülve, idősebb korban vízszintesek és legyezőszerű alakot vesznek fel. Tűi a rövid hajtásokon csomókban állnak, a hosszú hajtásokon spirálisan vannak elrendezve, 2-4 cm hosszúak, zöldek v. kékeszöldek. Tobozai hasas-hengeresek, 7-12 cm hosszúak, 4-6 cm szélesek. Molyhos hátú termőpikkelye széles, szinte szögletes. Magja összenyomott, szárnya szélesebb, mint a mag. A keményebb fagyokat megsínyli, enyhe telű vidékeken érzi jól magát. Fája tartós, hajóépítési és egyéb műszaki célokra nagyon alkalmas.
Cégénydányádi arborétum. Szabolcs m.-ben, a Szamos partján, a múlt sz. elején telepített 15 ha-os arborétum. Az első telepítésből származó, nagyméretű fáin (tölgyek, platánok, kőrisek, nyárfák, simafenyő, feketefenyő, tiszafa stb.) kívül változatos, szép együttes alkotja a gyűjteményt. Természetvédelmi terület.
Célállomány: a célállomány jelenti adott területen a termőhelynek és a mindenkori erdőgazdálkodás-politikai törekvéseknek leginkább megfelelő faállományt.
Célállomány-típus: az erdőtelepítési tervdokumentációkban megtervezett és engedélyezett faállománytípus
Célállomány-típus csoportok: az előbbi célállomány-tipusok támogatási szempontok szerinti csoportosítása
Célerdő (célállomány). Az adott termőhelynek és egyéb körülményeknek a figyelembevételével megállapított fafajból v. fafajokból kialakított és egy előre meghatározott célnak legjobban megfelelő erdő. A céltól függően nem mindig tartják fenn az állományt a fafajnak megfelelő átlagos vágásérettségi korig, hanem csak addig, amíg a kívánt méretet eléri (pl. bányafa méret v. papír- és cellulózfa méret stb.). A C. másik típusa -> Elit-állomány.
Célforgács. Olyan forgácstípus, amelyet forgácslap gyártásához meghatározott méretben állítanak elő. A célforgácsnak két alapvető típusa ismeretes: 1. vágott forgács, 2. zúzott forgács. A vágott forgács olyan aprítóberendezésben állítható elő, amelynek tengelyére — különböző helyzetekben — vágókéseket helyeznek el és ezekkel választják le az aprítógépbe adagolt faanyagról az előírt méretű (hosszúság és vastagság) forgácsokat. A zúzott forgács olyan aprítóberendezésben állítható elő, melynek tengelyére különböző számú verőkart (kalapácsot) építenek be, s ezekkel zúzzák a beadagolt faanyagot. A verőkarokkal felszerelt aprítóberendezésben az előírt forgácsméreteket a szitabetétek lyukméretével állítják be. A forgácslapgyártó ipar főképpen vágott forgácsot használ termékei előállításához. A zúzott forgácsot egyes esetekben a forgácslapok középrészeiben alkalmazzák.
Cellulóz. 1. Kémiai C. a poliszacharidok csoportjába tartozó /i-d-anhidroglukóz egységekből álló nagy polimerizációs fokú anyag. Tulajdonképp a felsőbbrendű növények vázanyagát alkotó szénvegyület (C6H10O6)n. Tiszta állapotban fehér, szilárd anyag, amely csak tömény kénsavban, sósavban v. ammóniás rézszulfát oldatában oldódik. Oldja még a növényevők bélflórájában képződő celluláz nevű enzim is. A természetben tiszta állapotban nem fordul elő, mert a kísérő, ún. gamma-C. pedig ecetsav hatására sem csapódik ki. Az alfa-C. polimerizációs foka 200 felett van. A legtöbb C. a gyapot magszálaiban található, mintegy 90%. A száraz fa átlagos C.-tartalma kb. 55%.
2. Technikai C. Növények vegyi feltárásával előállított rostos termék. Fő alkotórésze a kémiai C, emellett azonban még ki nem oldott inkruszt anyagokat is tartalmaz. Papírgyártásra, ezenkívül műszál, cellofán, robbanóanyagok, lakkok előállítására használják. A gyakorlati életben az eredetre, a gyártási módra v. a felhasználási célra utaló szóösszetételek (pl. fenyő-C, szulfit-C, viszkóz-C.) mindenkor technikai C-t jelentenek.
A -> papírgyártásra szánt C.-féleségektől különösebb kémiai tisztaságot nem követelnek meg. A vatta, a műszál, lakkok stb. gyártásának céljaira szánt cellulóznak azonban sokkal tisztábbnak kell lennie. A C.-lakkok gyártására általában észterezéssel v. éterezéssel előállítható C. származékokat használnak. Ezek közül a lakkiparban a legfontosabbak: a salétromsavas észterek (C.-nitrát, nitrát- v. nitro-C., kollódiumgyapot, lakkgyapot, lőgyapot); az ecetsavas észter (C.-acetát, acetil-C.); az ecetsavas és vajsavas vegyes észter (C.-acetobutirát, acetilbutiro-C.); a C.-benziléter (benzil-C.); s a C.-etiléter (etil-C.). Az utóbbiakból készült lakkok fényállóak, rugalmasak, kiváló vegyszerállóságot mutatnak, főként tubus-, fólia- és papírlakk formájában kerülnek alkalmazásra.
A C. gyártásakor a C-t tartalmazó alapanyagból — tehát fából v. más növényből — nyerik a C-t. A C-t kémiai feltárással állítják elő, ez lehet lúgos v. savas feltárás.
Feldolgozható fafajok: lucfenyő, nyár, nyír, bükk és erdeifenyő, fűrésztelepi hulladék, nyár, lomblevelű fakeverékek.
A savas és lúgos feltárások az alapanyag egyes alkotó részeire különbözőképpen hatnak. Ennek megfelelően más jellegű a savas és más a lúgos eljárással készült C.
A C. gyártásakor, ill. tovább feldolgozásakor keletkezik az ún. C.-pép, a C. vizes szuszpenziója. Ennek C. tartalma a kívánt terméknek megfelelően erősen változó. A főzőből kikerülő nyers C.-ból eltávolítják a kellően fel nem tárt részeket és szennyező anyagokat a C. mosása és osztályozása során. A szulfit- és szulfát-C osztályozása azonos folyamat: 1. leürítő kád, amelyben a C.-pépet mossák, 2. keverő kád, 3. besűrítő, 4. szeparátor, 5. ágfogó 6., homokfogó, 7. vibrátor, 8. C.-pép osztályozó gépek (sichterek). A mosás és osztályozás legfontosabb gépei: 1. A besűrítők, amelyek az oldott szennyeződéseket tartalmazó vizet távolítják el a C-pépből. 2. Az ágfogók, amelyek a feltáratlan részeket távolítják el. Lényegileg forgó hengerek, amelyek palástja hosszirányú réseléssel van ellátva. A jó anyag a réselésen keresztül tovább halad, a durva részek az ágfogók végén kerülnek ki. 3. Homokfogók, itt a földes, nehezebb fajsúlyú részek a fa v, beton csatornában ülepednek le. 4. A vibrátor, ez excenterrel mozgatott, perforált lemezzel ellátott rázóvályú, amelynek nyílásain keresztül távozik a jó anyag, míg a durva részek a vibrátor elején kiesnek. 5. Az átfolyó osztályozók (sichterek). Ezek lényeges része egy fekvő, perforált palásttal ellátott henger, amelynek nyílásain keresztül távozik a jó anyag. 6. A centrifugális osztályozók igen sok típusúak lehetnek. Működési elvük lényege, hogy a nehezebb fajsúlyú szennyező részeket a centrifugális erő különválasztja a könnyebb fajsúlyú C.-részektől. 7. Szeparátorok; ezek a C.-pép felvevő berendezések, amelyek a durva részekre tapadt finom rostokat fellazítják.
A kész C-t osztályozás után tekercsélőgépen C.-tekercsekké alakítják, és ebben a formában szállítják kisebb távolságokra. A tekercsek nedvességtartalma 25-35%. A tekercselő gép első részén körszitás víztelenítő henger van, majd egy v. két préspár helyezkedik el. A gép végén a lekerülő C-t rúdra tekercselik.
Cellulózbontás. A szén biológiai körfolyamatának fontos része, amelyet a cellulózbontó mikroorganizmusok — egyes aerob és anaerob baktériumok, sugárgombák és fonalas gombák — végeznek el. A talajba kerülő szervesanyag-tömegnek kb. 50%-a cellulóz. A C. folyamán képződött CO2 különösen a levegő CO2-tartalmának utánpótlása szempontjából jelentős.
Cellulózfa (papírfa). Facsiszolat, cellulóz, papírnyersanyag előállításához termelt, teljesen fehérre kérgezett, hengeres v. hasított választék. Felhasználható fafajok: luc-, jegenye-, erdeifenyő; nyárfélék, a szurkos nyarak kivételével, bükk és fűz is. Általában 1 m-es hosszban, űrméterben termelik, de lehet az 1 m többszörösében is. Ilyenkor vágásonként 1 cm túlméretet hagynak. Köbméterben felmért faanyag űrm. mennyiségét a fenyőfák esetében 1,333, a nyárfák esetében pedig 1,389 tényezőkkel állapítják meg. (A csak cellulóz gyártására szolgáló faanyag hossza 1,0-3,5 m között változhat.) Vastagság: 10-35 cm; a vastagabb darabokat hasítják.
Celsius-fok. Az olvadó jég és a forrásban levő víz 1 atmoszféra nyomásnál mért hőmérséklet-különbségének század része. Jele: C° Ezt a tízes-rendszernek megfelelő beosztást Anders Celsius svéd csillagász vezette be 1742-ben.
Célzótávcső. Nagyobb távolságról pontos lövés leadására szolgáló, golyós fegyverre szerelhető távcső. A C-ben elhelyezett célzóberendezés elősegíti a vad elejtését azzal, hogy megnagyobbítva közelebb hozza a vadászhoz. Előnye, hogy esti és hajnali szürkületben is lehetővé teszi a lövést. Különféle nagyítású, 2-8-szoros C.-ek készülnek könnyű fémanyagokból. A belső célzópont v. pálcikák is kívánság szerint vannak elhelyezve. A C. felszerelése, miután különféle szerelési módok lehetségesek a fegyveren, igen pontos munkát kíván.
A C.-vek általában 100 méter távolságra vannak beállítva, de nagyobb távolságra is beállíthatók. A fegyverre szerelésénél elv az, hogy a távcső hátsó lencséje körülbelül 8 cm-re legyen a célzó szemtől és ne kelljen a benézést egy külön mozdulattal elérni. A célzójel is különböző lehet (tüske, pont, 2-3-4 ágú vékonyabb v. vastagabb pálcikák), amit a gyárak megrendelés szerint elkészítenek. A legújabb C.-ek között már önbeállításúakkal is találkozhatunk.
Cement. Mészkő és márga v. agyag különböző keverékének kiégetéséből származó, lisztfinomságúra őrölt hidraulikus kötőanyag. Vízzel péppé keverve mind levegőn, mind víz alatt megszilárdul, és a keverés közben hozzáadott adalékanyagokat (homokot, kavicsot, zúzalékot) vízzel oldhatatlanul összeragasztja. A C.-eket a 28 napos próbatesten mért nyomószilárdsági (kg/cm2) értékük alapján 600-as, 500-as, 400-as és 300-as minőségűre osztályozzák. A C.-fajták alapanyag és rendeltetés szerint változók (portland-, kohósalak-, bárium-, román-, bauxit-, S. 54.-C. stb.).
Cementált réteg. Egyes talajtípusokban rendszeresen megtalálható vas, v. CaCO3-tal kőszerűen összeragasztott talajréteg (cementációs öv). Ha gyökérzáró, akkor talajhiba (-> Talajhibák). CaCO3-tal C.-ek: homokkőpad, mészkőpad, kavicspad; vassal C.-ek: kavicspad, vaskőfok (Ortstein). Az esetlegesen C. mélységének ismerete a fásítások, erdősítések tervezésénél lényeges. Cementstabilizáció -> Talajok stabilizálása.
Cenk. Vadászcenk, vadászinas, apród, tanonc, vadászsuhanc: a vadász mellé beosztott mindenes kisegítő régies elnevezése.
Ceruzafarönk. Ceruzatok készítésére szolgáló egyenletes rostú, könnyen faragható, lágyfa rönkje. Legjobb ceruzafa a cédrus, a virginiai boróka; a hazai fák közül az éger és hárs kellő nemesítés után használható ceruzafának. A C. hossza 80 cm-től 20 cm-es fokozatokkal emelkedik, min. vastagsága kéreg nélkül mérve 15 cm; de kéregben termelt hengeres faválaszték. Mértéke m3.
Ceruzagyártás. A ceruzák előállításának ipari művelete: külön folyamat a bél és a ceruzatok elkészítése, majd a két alkatelem egyesítése.
A ceruzabél készítéséhez használt grafit nagy szemcséjű, darabos, őrlés után agyaggal és vízzel ülepítik. A tiszta grafitagyag keveréket szárítják, majd finom porrá őrlik, s víz hozzáadásával masszává gyúrjak. Ebből tömböket készítenek, s a tömböket présbe helyezve drótszerű szállá sajtolják. A szálakat méteres darabokban szárítják, majd ceruza hosszúságúra vágva 1000 C°-on kiégetik.
A ceruzatok készítésének módja a következő: a ceruzarönkből (cédrus, éger, hárs) keretfűrészen 62 mm-es pallókat állítanak elő, s ezeket méteres darabokra hossztolják. Az égert, a hársat 12-14 órán keresztül gőzölik, hogy a cédrushoz hasonlóan könnyen, egyenletesen faragható legyen. A palló darabokat sorozatvágó körfűrésszel a ceruzavastagság felének megfelelő vastagságra vágják, s az így nyert lapokat ceruzahosszra darabolják. A lapokat pácos üstökbe rakva teljes keresztmetszetükben főzéssel átpácolják. Minden munkadarab egyik lapjába vékonylapú körfűrésszel hosszirányú vezető árkot vágnak, hogy a további megmunkálásnál az árok segítségével lehessen egyenes irányban vezetni a munkadarabot. Az anyag másik oldalát meggyalulják, majd sorozatmaróval a ceruzabél részére szükséges félkör keresztmetszetű hornyokat egyszerre bemarják. A lapokat megenyvezik, a hornyokba a belet berakják és a darabokat párosával összefordítva összepréselik. Száradás után mindkét bütüt korongcsiszolóval lecsiszolják. A munkamenet következő szakaszában kétfejes marógépen a ceruza formájának megfelelő profilokat bemarják az összeenyvezett darab mindkét lapjába, így az 6 darab ceruzára esik szét. A marógép az anyag alsó és felső lapját megmunkálja, majd különleges szalagcsiszoló gépen a felületet megcsiszolják. A körkeresztmetszetű ceruzákat rostirányban, a hatszög keresztmetszetű ceruzákat rostirányra merőlegesen csiszolják. A megcsiszolt ceruzák közül a hibásakat kiselejtezik, a többit a kívánt színre festik be. A festést önműködő gépek végzik. Az egyszer átfestett ceruzát szárító vályúkban szárítják, majd a festést megismételve a felületére 3-12 réteg festéket és 3-4 réteg színtelen lakkot visznek fel. A lakkozott ceruza két végét párhuzamos körkéssel a szükséges méretre vágják, majd minőség szerint osztályozzák és cégjelző géppel ezüst- v. aranyszínű felirattal látják el. A kész ceruzát függőleges szalagcsiszológép mentén kézzel végiggördítve hegyezik, majd kötegekbe, ill. dobozokba rakva csomagolják.
Chamaecyparis nemzetség. Örökzöld fák tartoznak ide. Fiatalon kúpos alakjuk van, hajtásaikon pikkelyszerűen helyezkednek el a kicsi, szorosan egymáshoz záródó levelek. Mindkét nembeli virágai végállók, de más-más ágon helyezkednek el; a tél folyamán jelennek meg, de csak márc.-ban v. ápr.-ban nyílnak. Tobozuk felálló, gömbös alakú, bőrnemű, 1 v. 2 év alatt érik. Egy tobozpikkely alatt 2, ritkán 5 mag helyezkedik el. Hazánkban a C. két faja terjedt el. A Lawson-ciprus hajtásai vízszintes síkban rendeződnek, a sárga cédrusfáé viszont függőleges síkban.
Lawson ciprus (Oregon-ciprus, Chamaecyparis Lawsoniana) A. Murr. (Pari.). Észak-Amerikában honos, hatalmas termetű, 50-60 m magas fa. Gyökerei nem hatolnak mélyre, messze futók. Kérge vörösesbarna színű, vékony, puha. Levelei felül kékeszöldek, alul a levegőnyílások miatt ezüstösek. Hímvirágai pirosak, nővirágai zöldes bíborszínűek. Tobozai gömbösek, vörösesbarnák v. gyakran kékeszöldek, 3 pár bőrnemű pikkely alkotja őket, mindegyik alatt 2-4 db kétszárnyú mag húzódik meg. Jól sarjadzik, némely országban sarjairól is felújítják. Nálunk parkokban díszfaként nagyon kedvelik. Újabban nyugati országrészeinkben az erdészeti gyakorlat is kísérletezik vele.
Sárgacédrus (Chamaecyparis nutkaensis Spach.). Észak-Amerikában honos, hazájában 40 m magasságot elérő fenyőféle. Karcsú, egyenes növésű. Kérgének színe szürkésbarna, nagy cserepekben leválik. Fiatal hajtásai majdnem négy-élűek, és függőleges síkban állnak. Kerek toboza 1-1,5 cm széles, a második évben érik, vörösbarna színű. A tobozpikkelyeken egy szarvacska helyezkedik el. Kerek, mindkét oldalon szárnyas magja van. Parkokban kedvelt, de a Lawson-ciprusnál ritkábban alkalmazott faj.
Chelidonium majus L., vérehulló fecskefű (Papaveraceae). Élénkzöld színű, megsértve sötétsárga tejnedvet eresztő növény. Négyszirmú sárga virágai máj.-tól szept.-ig nyílnak. Félnedves termőhelyű akácosokban típusképző, sziklás-görgeteges erdőkben is gyakori. Nitrogénkedvelő gyomnövény. Eurázsiai flóraelem. Évelő, hemikryptophyton. Ápr.-ban a gyűjtött korai zsenge, virágzó növény egész földfeletti része (Ghelidonii herba) és a nedvkeringés szünetében gyűjtött gyökere (Ghelidonii radix) egyaránt drog. A herba szárítása nagyon kényes, csak árnyékos helyen végezhető el. Célszerű megoldás szárítókereten naponta forgatva v. kifeszített huzalra felaggatva megszárítani. Könnyen feketedik. Szárításakor és különösen a száraz növény csomagolásakor feltétlenül kössük be orrunkat-szájunkat nedves ruhával, mert köhögésre, tüsszentésre ingerel és nyálkahártya-gyulladást, orrvérzést okoz. Gyökere nehezen szárad, könnyen penészedik. Legfontosabb hatóanyaga a kelidonin nevű alkaloid, melyen kívül még hatféle, az ópium-alkaloidokhoz hasonló alkaloidot tartalmaz. A benne levő alkaloidok miatt maga a növény és a szárított drog is nagyobb mennyiségben mérgező.
Chernél István (1865—1922) [e. Csernél]. Ornitológus. A Madártani Intézet igazgatója volt. Legfontosabb műve az erdészetileg és vadászatilag is hasznos és káros madarak ismerete szempontjából alapvető munka: Magyarország madarai, különleges tekintettel gazdasági jelentőségükre, Bp., 1899—1900 (3 kötet).
Chlorophora excelsa (Gaudich) Bent. et Hook.
Kereskedelmi néven Iroko, a Moraceae (eperfélék) család genusa. A C. excelsa Benth. et Hook. Nyugat-Afrika óriás fája. A C. tinctoria (L) Gaudich. (Maclura tinctoria D. Don.) pedig Amerika tropikus részében elterjedt fa. Tövises levele épszélű v. fűrészes, pálhás, virága apró, magháza oldaláról ostorszerű, pillás bibe nyúlik ki. Termésfüzére az eperfáéhoz hasonlít. Mindkettő igen hasznos fa. Az amerikai faj (fútéiba, fustete) kénszín sárga fája az ún. sárgája v. sárga berzsenyfa; ennek kivonata szolgáltatja a „morin" nevű sárga festőanyagot, mely ammóniákkal, ólomacetáttal v. timsóval szép narancsvörös csapadékot ad (pácolás). Az afrikainak a fája az ún. odum-fa; színe sötétsárga v. világosbarna, kitűnő épület- és bútorasztalos-fa, a hangyák nem károsítják.
Christen-féle famagasságmérő. A háromszögek hasonlósága alapelvén működő — rendszerint sárgarézből készített — 30 cm hosszúságú, egyszerű műszer. Ha a fa csúcsát és tövét a műszer két irányzóvonalával vágatjuk, akkor a fa mellé állított 4 m-es rúd felső végének irányzóvonalában a műszerről közvetlenül leolvasható a fa magasságának megfelelő érték. A műszer beosztása nem egyenletes. Minél nagyobb a famagasság, annál kisebb a műszer 1 m magasságnövekedést jelző beosztása. Éppen ezért a famagasság növekedésével csökken a mérés megbízhatósága is.
Cickányok (Soricidae). A -> Rovarevők egyik családja. Apró, egerekhez hasonló állatok. Arcorruk hosszú, bundájuk bársonyos. Rovarevők, de néha földön fészkelő madarak fészekaljában is kárt tehetnek. Inkább hasznosak. Fontosabb fajaik: Mezei cickány (Crocidura leucodon), testhossza 7-8 cm; erdőszéleken, mezőkön gyakori. Házi cickány (G. russula), erdőben, gyümölcsösben, házban él; igen sok rovart pusztít. Erde cickány (Sorex araneus) üde talajú erdőkben otthonos; egér- és madárfészket is kirabol. Törpe cickány (S. minutus) 5-6 cm. Legkisebb hazai emlősünk. Dombvidéki erdőkben tartózkodik. Vízi cickány (Neornys fodiens) 8-10 cm. Farkán alul a szőrözet taréjszerű. Jó úszó, patakok, vizek mentén él. Vízirovarokkal, csigákkal táplálkozik, de a madárfiókákat sem kíméli. Pisztrángos patakok mentén káros lehet.
Cigányfúró. Eredetileg a cigányok által, kézi kovácsolással előállított, göbözött nyelű szögfúró. Ma az asztalosiparban a C. v. szögfúró csavart élű fúrószerszám, amelynek vége éles menetű behúzócsavarként van kiképezve. Kúpos furatot készít, ezért facsavarok előfúrására igen alkalmas.
Ciklon. 1. Eredetileg a rendkívüli erejű trópusi viharok neve. Ma a meteorológiai elmélet minden vihar magyarázatát az ún. C.-os szélmozgásból vezeti le.
2. (Gép) Lemezből készített, végén nyitott, hengeres, csonkakúpban végződő tartály. Feladata a légárammal történő anyagszállításkor a csőben nagy sebességgel áramló anyag leülepítése a csőrendszer végén. A korszerű fűrészüzemekben a munkagépek alól a fűrészpor elszállítását olyan porszívó berendezéssel (exhausztor) végzik, melyek egyik része a C.
Címerespoloskák (Pentatomidae). Jellemzőjük a potroh közepén túlérő hosszú pajzsocska. Növények és rovarok nedveivel táplálkoznak. Erdészetileg jelentős: a piroslábú címerespoloska (Pentatoma rufipes L.) hernyók és bábok pusztításával hasznos; a tőröspoloska (Troilus luridus) hasonló életmódot folytat. A káposztapoloska (Eurydema ornatum) káros.
Cincérek (Cerambyddae). A növényevő bogarak (Phytophaga) öregcsaládjába tartoznak. Hosszú, megnyúlt testű, 4 lábfőízű bogarak, a test félhosszát mindig meghaladó, de gyakran hosszabb fonal alakú csáppal. A nemzők virágporral, fanedvekkel, levelekkel táplálkoznak. Kártételük jelentéktelen. Álcáik hosszúkás hengeres-laposak, fehérek, lábatlanok, v. csökevényes lábúak. Első torszelvényük a legnagyobb, amely a kitinizált fejet eltakarja. Többségük növényi részekben rejtetten, aknázva él, fás növényeket károsít. Az álcák ovális keresztmetszetű menetei a kéreg alatt a háncsban v. a faanyagban futnak. Meneteikkel élettani és műszaki károkat okoznak. Két fontosabb alcsaládjuk van: 1. Gerambycinae; 2. Lamiinae. A C. ökológiai, ill. erdőgazdasági szempontból három csoportba oszthatók.
1. Betegeskedő, legyengült fában élők (másodlagos károsítók), amelyek élettanilag és műszakilag károsak.
a) Fenyőkön élnek: a romboló fenyőcincérek és a fenyvescincérek. A kis fenyvescincér (Monochamus sutor L.) és a nagy fenyvescincér (M. sartor F.) fő gazdanövénye a luc- és erdeifenyő. A bogarak az álló, betegeskedő és frissen döntött fára rakják petéiket. A kikelő álcák eleinte a kéreg és szijács között, később a fában készítik meneteiket. Generációjuk 1 éves.
b) Lombfákon élnek: a -> hőscincérek; -> nyárfacincérek; kiscincér (Gracilia minuta L.), takácscincér (Lamia textor L.) és vörösnyakú füzfacincér (Oberea oculata L.). E három utóbbi faj a nemesfűz és nyár anyatelepeken károsít. Az anyatövek kiüregesítésével és a vesszők összerágásával az okozott kár jelentékeny lehet; juharcincér (Bhophalopus insubricus Hbst.) juharféléken; darázscincérek: bársonyos (Plagionotus arcuatus L.), sárgafarú (P. detritus L.) és közönséges darázscincér (Clytus arietis L.) kemény lombfákon, elsősorban tölgyféléken károsítanak. Főleg a gyapjaslepke és egyéb tölgykárosító lepkék gradációja után lépnek fel. Élettanilag és műszakilag is károsak.
2. Döntött v. feldolgozott faanyagban élő (harmadlagos) károsítók:
a) Fenyőkön: kék korongcincér (Callidium violaceum L.) és zöld korongcincér (G. aeneum Deg.), amelyek főleg döntött faanyagban rágnak. Horog alakú bábágyaik a fatestbe süllyesztettek. ( házicincér). Gödrösnyakú cincér (Cryocephalus fusticus L.), komor fenyő-cincér (Asemum striatum L.); rakodókon, fűrésztelepeken szaporodnak el, ritkán feldolgozott, beépített faanyagban is.
b) Lombfákon: pézsmacincér (Aromia moschata L.) nyár- és fűzfákban; havasi cincér (Rosalia alpina L.) bükkfában; a piros korongcincér (Pyrrhidium sanguineum L.) és változékony korongcincér (Phymatodes testaceus L.) főleg tölgyfélékben szaporodnak el. Bábágyuk a szijácsba mélyed. A tűzifával gyakran bekerülnek a lakásba is. Különböző darázscincér fajok (Plagionotus) főleg kemény lombfákban élnek.
3. Döntött törzsekben a kéreg alatt, továbbá gombás, korhadó faanyagban élő fajok. Ezek, mivel sem élettani, sem műszaki kárt nem okoznak, közömbösek.
a) Fenyőkön: csőszcincér (Prionus coriaceus L.), ácscincér (Ergates faber L.), tövises
cincérek (Harpium és Rhagium fajok), daliás cincér (Acanthocinus aedilis L.) stb.
b) Lombfákon: a tövises serccincér (Rhagium mordax L.), virágcincérek (Leptura-fajok) stb.
Védekezés: A másodlagosan káros cincérek kártevése ellen egészséges, elegyes állományok nevelésével védekezhetünk. A harmadlagosak elleni legfontosabb óvórendszabályok: az elnyomott, betegeskedő törzsek eltávolítása. Téli termelés. A kitermelt faanyag lekérgezése, gyors kiszállítása és feldolgozása. Fűrésztelepi stb. tárolóhelyeken esetleg a faanyag mesterséges kiszárítása és telítése.
Cinegék (Paridae). Az -> Énekesmadarak népes családjához tartozó, apró, élénkszínű és mozgékony, nyugtalan madarak. Csőrük rövid, árszerű. Szárnyuk kicsi és lekerekített. Farkuk közepes, némely fajé hosszú. Természetes v. mesterséges odvakban v. művészien font (függő cinke!) fészekben évente többször költenek. Fészekaljuk népes. Táplálékuk a fák koronáiban, a törzsek kéregrepedéseiben meghúzódó rovarvilág. Szükségből olajos magvakat is fogyasztanak. Állandó madaraink. Télen csapatokba verődve kóborolnak. Erdők és gyümölcsösök leghasznosabb rovarpusztítói. A széncinege (Parus major) legnagyobb és leggyakoribb cinegénk, verébnagyságú. Valamivel kisebb a barátcinege (P. palustris) és a kékcinege (P. coeruleus) erdőkben, ligetekben, kertekben mindenütt fészkelnek. Hegyvidéki fenyvesekben van otthon, de nálunk ritka a búbos cinege (P. eristatus) és a fenyves cinege (P. ater). Barkós cinege (P. biarmicus) nádasainkban nem túl gyakori. Őszapó (Aegit-halus caudatus) ökörszem nagyságú, hosszúfarkú, minden erdős vidéken előfordul, de leginkább a hegyvidéki erdőket kedveli. Függőcinege (Remizus pendulinus) legkisebb cinegénk, az ártéri füzesek és rétek lakója. Zacskó alakú puha fészke hazai madaraink fészke közül a legművészibb.
Cingolányok (Cicindelidae). Karcsú testű, hosszú lábú, fémfényű, tarka mintázatú, hasznos ragadozó bogarak. Nemzőik hernyókkal és más puhatestű rovarokkal táplálkoznak. Fürge álcáik a földbe ásott menetben élnek, szintén ragadozók. Erdeinkben gyakoribbak a hegyi cingolány (Cicindela silvatica L.) és az erdei cingolány (G. silvicola Latr.).
Cipőszeggyártás. A cipőszeg (cipészszeg, faszeg) gyártásának két különböző eljárása ismeretes attól függően, hogy géppel v. kézzel készített cipőkhöz használják fel az előállítandó cipőszeget.
A géppel készített cipőkhöz szolgáló cipőszeg nyárból hámozás útján készül. A lehámozott szalagok szélessége a cipőszegek hosszával egyező méretű. A szalagok marókkal történt élezés és tekercselés után kerülnek a cipőgyári szegezőgépbe, amely szegekké vágja a faanyagot és egyúttal meg is szegezi a cipőt. Kézzel készített cipőkhöz való szegek nyírből, gyertyánból és bükkből készülnek. A cipőszeg hosszával azonos szélességű fakorongok barázdáló, majd hasítógépbe, végül forgó dobokba kerülnek, ahol a behasított korongok szálkákra esnek szét. A faszeg tisztítás után kerül forgalomba.
Cirbolyafenyő (havasifenyő, Pinus cembra L.). A Kárpátokban és az Alpokban honos, a fenyőhatár szélén tenyésző fafaj. Levelei egy csomóban ötösével állnak. Toboza gömbös-tojásdad, ülő, kezdetben ibolyás árnyalatú; 3 évig is fennmarad a fán. Hazánkban nincs erdészeti jelentősége. Parkokban kedvelt, jól telepíthető, sötét folthatású díszfa.
Citogenetika. Az örökléstannak (genetika) az az ága, amely az öröklődés sejttani (citológiai) alapjait kutatja. Arra is felhasználják, hogy a növények kromoszómaképe (idiogrammája) v. egyéb sejttani bélyeg alapján következtetéseket vonjanak le a növények törzsfejlődésére (karyophylogenia).
Citoplazma. A sejt protoplazma-állományának a sejtmagot, a szilárd zárványokat és a víztereket körülvevő része.
Cladonia Sp. A rénzuzmófélék családjához (Cladoniaceae) tartozó fajok, melyek közül a legismertebb faj a C. rangiferina (L.) Web. a rénszarvas-zuzmó, mely többnyire erdőkben, savanyú talajon él. A C. foliaceae (Huds.) Schaeraz agyagos, homokos talajon, száraz, napos helyeken tenyészik.
Clusius, Carolus (Charles de l'Écluse, 1526-1609). Belga származású természettudós, botanikus és történész. 1587-től a leideni egyetem botanika tanára. Sokat utazott Európában, Ázsiában és Afrikában. Utazásai során többször eljutott Magyarországra is (Pozsony, Sopron, Szentgotthárd, Németújvár), miután 1573-1587-ig Bécsben, Miksa császár udvarában élt. Számos új növényfajt fedezett fel. A gombák ismeretének megalapítója. Művei: Rariorum aliquot stirpium per Pannoniam, Austriam, etc, Observatorum História (1583), Rariorum plantarum História (1601), magyar szempontból érdekes Fungorum in Pannoniis observatorum brevis história című foliolapja és Exoticorum libri (1605).
Az Országos Erdészeti Egyesület szakmai kitüntetést nevezett el róla.
Coccidiosis. A spórás véglények közé tartozó coccidiumok (Eimeriidák) által okozott parazitás megbetegedés házi és vadon élő állatokban. A coccidiumok fajlagos élősködők olyannyira, hogy pl. még a rokon fajok coccidiumai sem terjednek egyik fajról a másikra (mezei nyúl, üregi nyúl). A kórokozók főleg a hámszövetekben (bélben, epe erekben) élősködnek és szaporodásuk során a hámsejtek roncsolásával károsítják a gazdaállatot. A betegség véres hasmenésben, vérfogyottságban és lesoványodásban jelentkezik. Vadon élő állatokban előfordul, és kisebb-nagyobb veszteségeket okoz a mezei és üregi nyulak bél- és epeércoccidiosisa, továbbá főleg tenyésztett fiatal fácánok bélcoccidiosisa.
Col. A méter rendszer bevezetése előtt nálunk is használt hosszmérték. A faiparosok a méter bevezetése után is sokáig használták, sok helyen használják ma is. (C.-os deszka v. véső.) Bécsi C. = 26,34 mm, Angol C. = 25,4 mm.
Colstok. A mérővesszőnek a magyar szaknyelvbe és a közhasználatba is berögződött német neve a col hosszmértékegység használata miatt. (-> Mérővessző)
Conium maculatum L., bürök. (Umbelliferae.) Erősen mérgező. Az országban mindenütt megtermő közönséges gyomnövény. Drog céljára közvetlen virágzás elején v. virágzás alatt gyűjtik a leveleket a virágzó ágvégekkel együtt (Conii maculati herba). Padláson vékonyan terítendő ki, mert könnyen fülled, rothad. Legfőbb hatóanyaga a koniin nevű kábító alkaloid.
Convallaria majalis L. (gyöngyvirág, Liliaceae). Országszerte előforduló, két széles lándzsás tőleveléből és a virágból álló növény. Védett. Virágai tőálló fürtök, harangalakúak, bókolók, fehérek, illatosak. Virgázási ideje ápr.-jún. Hosszú gyöktörzsű, évelő, mérgező növény. Geophyton. Félszáraz hegyvidéki és síkvidéki tölgyesek, esetleg származéktípusok (ültetett tölgyesek, erdeifenyvesek) típusképző növénye. A gyöngyvirágos tölgyes (Convallario-Quercetum roboris) névadó faja. Cirkumpolaris, síksági-hegyvidéki faj, leginkább félszáraz, üde, inkább meszes v. semleges talajigényű. Gyökértörzsét a mellékgyökerekkel együtt ősszel v. tavasszal (Convallariae rhizoma) gyűjtik, leveleit (C. folium) május végétől gyűjtik drogként. Néha a virágot is (C. flos) hasznosítják. Egyébként virágját és levelét erdei melléktermékként a virágkereskedelem részére értékesítették. A levél szárítása kényes, a padláson legfeljebb egy-két ujjnyi vastagon teríthető szét. Legfontosabb hatóanyaga a digitális hatású convalin glikozid. Belsőleg ideges szívbántalmaknál és epilepsziánál alkalmazzák. Nagy adagban mérgező. Külsőleg kivonatát ízületi fájdalmak enyhítésére, porát régebben tüsszentőpornak használták.
Coronilla (Leguminosae). C. emerus L. (Cserjés koronafürt.) Alacsony, sárga pillangós virágú cserje. Karsztbokorerdőkben, dolomitsziklagyepekben helyenként gyakori. Hegyvidéki szubmediterrán faj, hemikryptophyton. — C. varia L. (tarka koronafürt). Erős tövű, pillangós virágú növény. Halvány lilafehér virágai hosszú száron kis ernyőben állnak. Levelei páratlanul szárnyaltak. Máj.-tói aug.-ig virágzik. Kaszálókon és szárazabb tölgyesekben terem. Közép-európai flóraelem.
Corydalis cava (L.) Sch. et K., odvaskeltike (Papaveraceae). Gumós tövű, kora tavasszal nyíló növény. Sarkantyús virágai fürtben állnak, fehérek v. lilák. Murvalevelei — a C. solidával szemben — épek. Levelei sok karéjúak. Tavaszi talajnedvességet jelez. Általában üde-félnedves termőhelyen, kőrisligetekben, gyertyános tölgyesekben, alföldi lösz- és sziki erdőkben fordul elő tömegesen. Eurázsiai flóraelem. Évelő, geophyton.
Cotta, Heinrich (1763-1844) német erdész, szakíró. A jénai egyetemen tanult. Erdészeti magánintézetét Zillbachban állította fel. 1811-ben erdészeti tanintézetét Tharandba (Szászország) helyezte át, melyet 1816-ban állami erdészeti akadémiává szerveztek át. Ennek igazgatójaként igen sok szakmunkát irt az erdőbecslés, erdőművelés tárgyköréből. Tharandban szobra áll. Fontosabb munkái: Systematische Einleitung zur Taxation der Waldungen, Berlin, 1804; Anweisung zum Waldbau, Drezda, 1817; Die Verbindung des Feldbaues mit dem Waldbau, Drezda, 1813—22; Anweisung zur Forstein-richtung und Abschatzung, Drezda, 1820; Grundriss der Forst-wissenschaft, Drezda, 1832.
Courbaril (Hymenaea courbaril L. Leguminosae család; Gaesal-pinioideae). Egyéb nevei: Capalier (Antillák), Algarrobo és Guapinal (Közép-Amerika), Locust (Guayana), Jatoba (Brazília). Előfordul Amerika trópusi részén, Amazonas, Guayana, Venezuela, Kolumbia, Mexikó államokban és a Karibi-szigeteken. Fája 30 m magasságig megnő 1,80 m átmérővel. 25 m-ig ágmentes, egyenes, hengeres, de nagy gyökérfelfutások vannak rajta. Kérge világosbarna, sima 3 cm vastag és nagyon szilárd. Színes gesztfa. Szijácsa széles (8 cm), a szürkésbarnától az elefántcsontszínig több színárnyalatban fordul elő. Gesztje narancsszínű, sötétpirosas v. barna, selymesen csillogó és gyakran sötéten csíkozott. Fajsúlya 0,75-1,05 g/cm3. Kemény. Igen jó szilárdsági tulajdonságai vannak. Tartós fa. Keménysége ellenére jól feldolgozható, egyenletes és egyenes rostlefutása miatt jól esztergályozható. Egyéb megmunkálásra is alkalmas, jól fényezhető. A műasztalosság az esztergályos-, hajóépítő- és karosszériaipar kedvelt faanyaga. Épületfának, talpfának és parkettának is használják. A tölgy, az akác és a hickory pótlására alkalmas.
Cölöp - cölöpverő kossal a talajba vert karcsú, nyomásra igénybe vett tartószerkezet. Készülhet fából, vasbetonból. A mélyalapozás legrégebben ismert módja a C.-alapozás. A C-sort a teherbíró talajig verik (álló C.) ilyenkor a C. támaszkodik, v. ha a teherbíró talaj nagyon mélyen van, akkor a C. csupán palástsúrlódásával veszi fel a terhelést (lebegő C). A C.-sort megfelelő gerendázattal fogják össze: az építmény alapja erre kerül.
Cölöpfa (pilótafa). Híd- és mélyépítési célokra fenyőfákból, tölgyfélékből (cser kivételével) és akácból termelt, legalább 6 m hosszú (a hosszúság 25 cm-es fokozatokkal emelkedik), és 20 cm közép- átmérőjű, vörösre kérgelt, jó minőségű, egészséges, egyenes hengeres erdei faválaszték. A hosszúsági tűrés kötetlen hosszúság esetén ±20 cm, kötött hosszúság esetén ±5 cm; a vastagsági tűrés +5 és -2 cm. Mértéke m3.
Cövek. A mérési pontok helyének ideiglenes megjelölésére szolgáló, kör v. szegletes keresztmetszetű, 30-50 cm hosszúságú, az egyik végén meghegyezett, a másik végén fűrészelt fakaró. A mérési pontok számát v. egyéb adatát feltüntető C.-et íráskarónak nevezik. Régebben leginkább egy végén meghegyezett zsindelyt használtak íráskarónak.
C-szint. A talajképződés által nem érintett, változatlan, tömör v. laza ásványi réteg, más néven alapkőzet, melynek jele „C". Rendszerint már nem tartozik a termőréteghez, de a talajképződés ásványi anyagforrása. Ha a felette levő talaj belőle alakult ki, akkor anyakőzetnek is nevezik. Hazai viszonyaink közt a talajképző tényezők közül az egyik legfontosabb, mert fizikai és kémiai tulajdonságai döntően befolyásolják a talaj-kialakulást. (-> Genetikai talajtípusok)
Cukornyírfa (Betulaceae család; Betula lenta L.). Hazája Észak-Amerika keleti része. Északon Új-Skóciáig és Ontarióig, délen Georgiáig terjedt el. Nyugati határa Illinoison, ill. Iowán, Kentuckyn és Tennesseen keresztül Délnyugat-Georgia felé van. 20-25 m-es magasságot és 80-110 cm-es átmérőt ér el. Évgyűrűi a fa keresztmetszetében többnyire világosan, a hosszmetszetekben csak gyöngén láthatók. Az elszórtan elhelyezkedő edények a keresztmetszetben világos pórusokat alkotnak. Bélsugarai csak a radiális hosszmetszetben láthatók szabad szemmel. Nagyon nehéz, igen kemény, nagy szilárdságú (nyomó-, hajlító- és ütő-törő szilárdság) fa. Természetes és mesterséges úton jól szárítható. A szokásos szerszámokkal jól megmunkálható, esztergálható és faragható. Szögeléshez és csavarozáshoz elő kell fúrni; a rögzítőelemek jól tartanak benne. Jól lehet enyvezni és fényezni. Gombafertőzéssel szemben nem ellenálló. Jól telíthető.
A furnériparban, a bútorgyártásban, az épületasztalosságban, a vagonépítésben, a hangszergyártásban (zongorakalapácsok és -billentyűk), a sportszerkészítésben (teniszütők) stb. használják. Kérgéből kátrányolajat sajtolnak, ezt a gyógyszergyártásban és az illatszeriparban használják fel.
Cuticula. A magasabbrendű növények bőrének külső, hártyaszerű rétege. Az alsóbbrendű állatok egyes sejtjeinek, bőrének külső, szilárdabb hártyája szintén C. Járulékos alkateleme a cutin nevű színtelen, vízhatlan, viaszjellegű anyag, amely a felületi réteg külső falában található. A C-t az epidermisz-sejtek termelik.
Cyclamen L. (Ciklámen).
Primulaceae. Hazánkban bükkösöknek, gyertyános-tölgyeseknek jellemző faja a Cyclamen europaeum L. (erdei ciklámen). Évelő gumós növény; szíves-vállú, lekerekített, ezüstösszürke rajzú, sötétzöld levelei, aug.-ban nyíló rózsaszínes-lilás, illatos virágai vannak. Virágját díszítőanyagként gyűjtötték. Védett.