Arra emlékszem, hogy az egyetemen már síeltél...
Igen. A tájfutás később kezdődött. A Soproni MAFC nagyon erős sportegyesület volt, és akkoriban a hétvégeken még nem jártunk haza. A sportnak sokkal nagyobb jelentősége volt, mint ma. Azóta meg is szűntek a testnevelési órák az egyetemen.
Nem régen jártam Sopronban, fölkocogtam a Károly-magaslatra, s láttam, hogy az egykori Szlalom-pályát benőtte a szeder, a Hackstockot ugyan kaszálják, a felvonó is meg van, de nem működik. Mióta a határ "leomlott", a soproniak egy óra alatt kiérnek egy közeli kiváló síterepre.
Voltak sípályák a Brennbergi úton is...
Ott két pálya volt, az egyiket mi építettük '64-'65-ben, a volt úttörőtábor után balra. Emlékszem, hogy még a tuskókat is kitermeltük, Bakonybélből jöttek a robbantók. A gödröket társadalmi munkában temettük be, - ebben a munkában Te is részt vettél -, és befüvesítettük. Az akkori rektor, Gál János (akkori rektor) adott háromezer forintot fűmagra. Rengeteget dolgoztunk rajta. Amikor ősszel újra kimentünk, az erdőgazdaság beültette az egészet csemetével. Nagyon szép erdő lett ott. De azért bánkódtunk miatta. A részleteket nem ismerem, Hegedűs .... Volt a szakosztályvezető, s ő abban az évben végzett. Ősszel mentem a Pankotayhoz, az új rektorhoz, elmondtam a történteket, de nem tudott segíteni. Állítólag az volt a "bűne" a pályának, hogy túl meredek volt.
Nem volt kifutója. Ez sízni tudás kérdése...
Van mellette egy nyiladék, az kiválóan alkalmas lett volna a felvonónak. Később, amikor Maróthy elvtárs (A KISZ első titkára - a szerk.) telenként beköltözött az úttörőtáborba, úgy döntött, hogy legyen vele szemben egy sípálya, ahol szemmel tarthatja az ablakból a csemetéit. Épült is egy pálya, a kanyarban, a terveit velem csináltatták meg. Talajvédelmi meliorációs terv is volt. Felvonó is létesült és működött is néhány évig. Sajnos Sopronban az utóbbi időben már alig volt hó, így ezt a pályát is fölhagyták és újra beerdősült.
Pedig a gyerekkorunkban Sopronban nagy telek és óriási havak voltak... Itt is, a Hárshegy oldalából az Ördög-árokig tudtunk ródlizni.
Hogy folytatódott az egyetemi sí élet?
Én lettem a szakosztályvezető, és sikeres alpesi szakosztályként működtünk.
Évfolyamtársam volt Gubacsi Gábor, aki válogatott síző volt és ő irányította a kemény száraz- és a ritka havas edzéseinket. Ősszel és tavasszal rendszeresen jártunk fűsízni, petróleummal kent lécekkel.
Ő fejlesztette föl a síéletet Sopronban, a városi gyerekeket is bevonta a szakosztályba. Schlosser Kurt magyar ifjúsági bajnok volt, jó volt még az erdész Szirányi Ákos, valamint Schlosser Guszti, Szűcs Vendel, Gmeiner Pista, Steiger Karcsi, Szováti Feri, aki sajnos már nem él. Támogatott bennünket a budapesti Műegyetem, a MAFC síszakosztálya is. A Koch-leány pedig gyepsíben volt jegyzett versenyző. Az egyetem után megszakadt a sportolási lehetőség, a munka, a család, a gyerekek kötöttek le. Egy darabig még versenyeztem a Pilisi Parkerdő Rt. visegrádi szakosztályában.
Mikor kezdted újra?
Húsz évvel ezelőtt kaptam rá újra. Kezembe került az Allgemeine Forst Zeitschrift, és ott látva kezdtem érdeklődni az Európai Erdészeti Északi Síverseny rendezvényei iránt. Egy alkalommal a német erdészeti egyesület éves közgyűlésére, Trierbe voltunk hivatalosak Herpai Imre akkori OEE elnökkel, Barátossy Gábor akkori főtitkárral. Az egyik este egy szakállas svéddel ültünk egy asztalnál. Végül vettünk közösen egy üveg bort, valami móseri szörnyűséget. A szakállas nem más volt, mint Leif Strömquist erdőmérnök kolléga. Mondtam, ha svéd, akkor biztos sífutó. Mondta, hogy az. Akkor biztos hallott erről a bizonyos erdészeti szaki síversenyről. Hallott, mert hogy ő az EFSN, a versenyeket rendező szervezet alelnöke. Ó, mondtam, mi szeretnénk azon részt venni. Abban az évben már segített, meghívatta a magyarokat. Azóta nagyon jó barátságba kerültünk.
Nyugaton hogy' kezdődött ez a mozgalom?
Wolf Hockenjos, Villingen-Schweningen erdőgondnoka volt a kezdeményező, s 1969-ben volt az első verseny Todtnauban.
Miként szerveződött a magyar csapat?
Nagyhideghegyen volt az első versenyünk, Jávor György építette a sífutó pályát. Sikerült jó sízőkből egy csapatot verbuválnunk, és elmentünk Braunlageba, az akkori NDK-ban volt. Jól éreztük magunkat, mindent fizettek, és elég jól is szerepeltünk. Ezután minden évben elmentünk. Aztán bejelentettük, hogy 1993-ban megrendezzük a versenyt. Galyatetőn került sor az Európai Erdészeti Északi Síversenyre. A magyar Síszövetség volt a technika rendező, az IBUSZ intézte a utaztatást, a programokat és a szállást. A fővállalkozó pedig az Országos Erdészeti Egyesület volt. Nagy siker volt, hiszen akkor éppen egész Európában szinte csak ott volt hó. Ezek a versenyek nemcsak sízésról szólnak, hanem szakmai program, tapasztalatcsere is van. Sível jártuk be a helyszíneket, a Bükkfennsík egy részét, Olaszkaputól indulva, az Őserdőn keresztül jutottunk ki a Zsidórétre. Öt-hat bemutatóhely (erdészeti, természetvédelmi, geológiai) volt, ahol melegedők, tábortüzek vártak, hiszen vízszintesen zuhogott a hó. A Zsidóréten pedig forralt bort és virslit kaptak a vendégek. A szilvásváradi lovardában lovasbemutatót láthatunk, majd Eger városa fanfárokkal fogadta az ötszáz fős csapatot. A nap a Szépasszony-völgyben fejeződött be.
Ki fedezte a verseny költségeit?
Több részből állt a költségvetés. Van részvételi díj. A rajtpénzből fedezzük a verseny rendezési költségeit, a szállást, ellátást és a kirándulásokat mindenki maga fizeti. A többi a szponzoroktól függ. Még a lőszert is ingyen kaptuk, ami sajnos ebben az esetben nem vált be, mert minden harmadik besült a fegyverbe. Végül is nem vallottunk szégyent.
Kikből áll a magyar csapat?
Az az egykori csapat már kiöregedett, és fiatalabbak vették át a helyüket. Végzett és egyetemista erdészek alkotják a csapat gerincét. Most Vajda Zoltán a verseny fő szervezője, vezetője.
Hogy épül fel a nemzetközi mezőny?
Nagyon szervezett, körülbelül 23 ország vesz részt a versenyekben. Freiburgban jegyezték be az egyesületet, ahonnan indult a mozgalom. Van elnök, helyettesek és régiófelelősök. Az elnök Rudi Kynast, egy nagy tudású erdész kolléga, én pedig az egyik elnökhelyettes vagyok. Ebben az évben a franciaországi Callognanban voltunk. Annyi jelentkező van a rendezésre, hogy pályázni kell. Jövőre Minszkben lesz, 2006-ban Szarajevóban, 2007-ben az olasz Anstrában, 2008-ban Jönköpingben, 2009-ben pedig Szlovéniában.
A verseny szabályairól is megtudhatunk valamit?
Ez tulajdonképpen biatlon verseny: sífutás és lövészet. Azzal a különbséggel, hogy a fegyvert nálunk nem viszik magukkal, mert a résztvevőknek nincs saját puskájuk. A badenwürtenbergi egyesület vásárolta meg támogatásként azokat a fegyvereket - 25 darab nagyon jó Anschütz kispuskát, 23 jobbosat, és két balosat -, amelyekkel lőnek a versenyzők. 10 km-t kell megtenniük a férfiaknak, 6 km-t pedig a nőknek és a junioroknak. Közben egy alkalommal öt lövést kell leadni álló helyzetben az ötven méterre lévő céltáblára. Minden lőállásnál van egy fegyvermester, aki kezeli a puskát. Aki nem találja el, az büntető kört fut. A főverseny klasszikus stílusban zajlik, de van mód szabadstílusú versenyzésre is, ahol megengedett a "korcsolyázás" is. A váltóverseny 4X10 km a férfiaknak, és 3X6 km a nőknek és a junioroknak. Gyakran rendeznek - elsősorban a skandinávok - ezzel egy időben tömeges futóversenyt is. Versenyszabály rögzíti a lebonyolítást, de az egyhetes program is "szabványosított". Hétfőn tanulmányi kirándulás, kedden edzésnap, szerdán egyéni verseny, délután szakmai összejövetel, csütörtökön újabb szakmai kirándulás, pénteken váltóverseny és aznap a búcsúest. Általában egy évre előre megkapjuk a rendezvény programját.
A nyári sport pedig a tájfutás. Ebbe hogy' keveredtél?
Arra gondoltam, hogy kellene egy erdész triatlont szervezni a hozzánk is közel álló sportágakból: futás, kerékpározás és lövészet. Ennek egyik eleme, a futás már elég népszerű, méghozzá a tájfutás. Sopronban a SMAFC-nak volt egy nagyon erős szakosztálya. Az edzőjük Cser Borbála, az egyetem testnevelő tanára volt, amíg meg nem szűnt a tanszék, s aki maga is válogatott és világbajnoki helyezett. Az egyesület nevelő jellege azóta szinte megszűnt. Voltak junior világbajnoki helyezettek, de ma már szinte csak seniorok (35 év felettiek) vannak. Fölkerestem Cser Borbálát, és megszerveztük az erdész tájfutó bajnokságot.
Magam egyszer kipróbáltam ezt a műfajt. Korábban Te is művelted ezt a sportágat?
A Vörösmarty Gimnáziumban, ahova jártam, ott volt talán a tájfutás bölcsője Magyarországon. Kempelen tanár úr több nemzedéket nevelt ki.
Hol voltak a versenyek?
Az első természetesen Sopronban rendeztük 1988-ban, a Rák-patak völgyében. Akkoriban a minisztériumban dolgoztam, és sok támogatást tudtam szerezni. Az akkori Erdőgazdaság és Faipar című lap képriportban számolt be a versenyről. Arra gondoltam, hogy a síverseny mintájára kellene európai versenyt rendezni. Beszéltem Leif barátommal, aki természetesen tájfutó is. Meg is szervezték a letteknél. Később többek között Balassagyarmaton, és utoljára 1998-ban Bugacon tartottunk versenyt, 350 hazai és külföldi résztvevővel. Idén nyáron, Szilvásváradon lesz az újabb nemzetközi verseny.
Ennek a versenynek mik a szabályai?
A verseny alapja a térkép. Már a térkép elkészítésekor egyeztetnek a helyi erdészekkel és a természetvédőkkel. Ez egy nagyon részletes, szintvonalas térkép, amin színekkel jelzik a futhatóságot, a legkönnyebb terep fehér, a legnehezebben futható sötétzöld. A nyílt terület sárga, és a köves, vizes, dombos terepet is jelzik.
Gondolom ez titkos...
Csak a rajtnál kapják meg a pályákat is feltüntető térképet, s ezt csak a készítője ismeri.
Milyen felszerelése van a versenyzőnek?
A legfontosabba térkép és a tájoló, és az igazoló eszköz. Ez ma már sokszor egy ujjra szerelhető chip.
Hány erdészcsapat jön össze itthon?
Körülbelül 30-50 főre tehető a hazai mezőny. Pécsett, Zalaegerszegen, a Nyírerdőnél, a SMAFC-nál van csapat.
A természetvédők és néha az erdészek sem örülnek maradéktalanul egy ilyen versenynek, pedig talán ez a legkevésbé kártékony erdőben űzhető sport.
Főleg a rajt-cél területen maradnak látható nyomai a versenynek. Ma már előírjuk, hogy közút közelében legyen ez. A Magyar Tájékozódási Futó Szóvetségen belül van egy természetvédelmi bizottság, ebben én is részt veszek szakértőként.
Más, hasonlóan különleges sportok is léteznek?
Új szakág a tájkerékpározás és a tájsífutás. Mindkettőt csak utakon rendezik. Ide tartozik a rádiós tájékozódás is. Ebben nagyon jók a magyarok. De említhetném a túlélő versenyeket és az egyre népszerűbb GPS-rendszerű versenyeket is.
Zétényi Zoltán