A kormány döntésének megfelelően az MNV ZRT közel nyolcezer hektár védett erdő átadásáról határozott a közelmúltban. A kijelölt területek egyikén, az Ócsai turjánon tartott erdőkezelési bemutatót az Országos Erdészeti Egyesület erdőművelési szakosztálya és a Pilisi Parkerdő Zrt Ráckevei Erdészete. 2008. szeptember 3-án, a Selyem réten összegyűlt, mintegy ötvenfős csoportot Csépányi Péter, az erdészeti társaság erdőművelési főmérnöke köszöntötte. Madas Lászlót, a Parkerdő nyugalmazott igazgatóját idézte, aki azt vallotta, hogy a megújulásra képes erdőgazdálkodás legértékesebb "beruházása" az ember, aki elszánt kezdeményezőkészséggel, ésszerű kockázatvállalással, hozzáértő szakmai felkészültséggel és toleráns együttműködési készséggel meg tudja valósítani a kitűzött, időt álló célokat.
A Duna-Ipoly Nemzeti Park részéről Zoltán János igazgató-helyettes ismertette az Ócsai Tájvédelmi Körzet jellemzőit. A körzet 3600 hektár területű, ebből 900 hektár az erdő, a többi gyep és nádas. Az erdő felét a Pilisi Parkerdő Zrt kezeli, a többit a nemzeti park és más kezelők. Itt is található rendezetlen terület.
A körzetről Nagy István természetvédelmi őr adott tájékoztatást. A turján elnevezés lassanként kikopik a magyar nyelvből, a lexikonok sem tartalmazzák. A korábbi leírások szerint az ilyen vidéken lápok, mocsarak, gyepek, erdők, nádasok mozaikszerűen váltakoznak. A mai helyzet kialakulása a XIX. századi vízrendezésnek köszönhető, korábban Kalocsáig húzódott ez a táj. A terület vízgazdálkodásában Dunán és a csapadékon kívül a rétegvizeknek volt nagy szerepük. Ez a terület egykor egy Duna-meder volt. A területen tizenegy forrás még él, ezek biztosítanak pótlólagos vízmennyiséget. 
Az 1783-as katonai térképen körülbelül ugyanennyi erdő van föltüntetve, de egy kivételével nem a mai helyén. Ebből az következik, hogy kétszáz év alatt is nagyon sokat változott a terület képe, hasznosítása. A terület erdei – még a fiatalabb állományok is – nagyon fajgazdag társulások.
A fafajok és a lágyszárúak közül is megjelennek olyanok, amelyek a magasabb, hűvösebb élőhelyeken vannak otthon. Ennek magyarázata a nedves talaj, a párás, hűvösebb mikroklíma.
A természetvédelmi őr elmondta, hogy a terület vízgazdálkodásán igyekeznek javítani, a mennyiséget nem tudják befolyásolni, de igyekeznek a víz levonulását – a Duna-völgyi főcsatorna irányába – lassítani.
Rittling István erdészetvezető az erdők kezelését ismertette, és elmondta, hogy a korábban világi és egyházi birtokosok tarvágással és tuskósarjról való felújítással gazdálkodtak. A jelenleg látható állományok az I. világháborút követően keletkeztek. Az ’50-es, ’60-as években nemesnyárat telepítettek a területen. A mélyebb területeken éger, a valamivel magasabb, kevésbé jó vízellátású termőhelyeken tölgyesek állnak.
1975-ben hozták létre a tájvédelmi körzetet, ezt követően az erdőgazdálkodás háttérbe szorult, a véghasználatok elmaradtak. A három évtizedes korlátozások eredménye hogy az idős tuskósarj állományok legyengültek, műszaki-egészségi szempontból leromlottak, az állományok egy részében megfigyelhető az idős facsoportok összeomlása, míg a fiatal és középkorú mageredetű korosztályokból kevés található a területen.
A csapadékmennyiség csökkenése, a kavicsbányászat miatt kérdéses, hogy az idős, legyengült állományok meddig lesznek képesek a kedvezőtlenebb termőhelyi viszonyokat elviselni. Sajnálatos, hogy az invazív fafajok is megjelentek a tájvédelmi körzetben, annak ellenére, hogy nem volt erdőgazdálkodás a területen.
A cél, hogy ezeket az állományokat elegyes, mageredetű, őshonos fafajokból álló erdővé alakítsák.
Rittling István
Főbb erdőtársulások az Ócsai turjánon
Egeres láperdők:
A Pilisi Parkerdő Zrt. Ráckevei Erdészete az Ócsai turján területén körülbelül 90 hektár mézgás éger állománnyal rendelkezik, melynek döntő hányadán nem végeznek erdőkezelést a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Duna-Ipoly Nemzeti Park megállapodása alapján (illetve erdőrezervátum magterület).
A terület kisebbik hányadán a Ráckevei Erdészet a Természetvédelmi Hivatal által az égeres láperdők felújításokra megadott irányelveit az alábbi kiegészítésekkel, módosításokkal alkalmazza:
Az éger faállományok felújítása kisterületű tarvágást követően helyi származású szaporítóanyaggal, mesterséges módon történik. A felújítások során a kőris természetes úton jelenik meg, míg egyéb, a természetes erdőtársulásnak megfelelő fafajok mesterségesen elegyíthetőek (feketenyár, fehérfűz, rezgőnyár, zselnicemeggy, eper, stb.).
Kocsányos tölgyesek:
Az Ócsai turján területén a hatvanas években körülbelül 40 hektár kőris elegyes kocsányos tölgyes telepítésére került sor, melyek koruk, egészségi állapotuk alapján alkalmasak a szálaló üzemmódban történő kezelésre. A turján más területein a kocsányos tölgy elszórtan elegyben fordul csak elő, melyek megőrzésére, kíméletére törekszik az erdészet.
Ócsai nemesnyárasok
Az Ócsai turjánon korábban nemesnyarasok telepítésére is sor került, melyek döntő hányadát már sikerült a termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból álló, elegyes erdőkké átalakítani.
A nemesnyarasok felújítása az égeresekhez hasonló technológiával történik.
Kőrises láperdők
Az Ócsai turján területén a Ráckevei Erdészet kezelésében körülbelül 200 hektár kőrises láperdő, melynek kétharmada idős tuskósarj, harmada pedig fiatal és középkorú mageredetű faállomány. A fiatal mageredetű kőrisesek jelentős része a nemesnyár faállományok véghasználatát követő fafajcsere eredménye.
Az erdészet törekszik a kőrises láperdők kora, műszaki-egészségi állapota alapján a leginkább természetközeli erdőkezelést alkalmazni, így a lehetőségekhez mérten csoportos bontóvágást, csoportos szálaló vágást, illetve csoportos szálalást végeznek.
Terepi bemutató:
1. állomás: Ócsa 3/A1 erdőrészlet, 2,9 hektár
A területen korábban nemesnyár faállomány állt, melynek véghasználatára 2002/2003. év telén került sor. A fakitermelést követően megtörtént a terület mesterséges, csemetével történő felújítása az üzemtervi előírásnak megfelelően kőris és éger fafajokkal. A kőris újulat természetes úton időközben oly mértékben megjelent a területen, hogy a mai állomány gerincét már az alkotja. Az erdőfelújítás befejezésére 2006-ban került sor, a befejezett ápolások során az invazív fafajok visszaszorítása a cél. A területen 5 év leforgása alatt őshonos, természetszerű erdőt alakítottak ki.
2. állomás: Ócsa 16/B erdőrészlet, 12,98 hektár
Az erdőrészletben 2007. év januárjában, kimagasló kőris magtermést követően került sor az első bontásra. A bontás során döntően a korábban elmaradt nevelővágások következtében meglévő alá- és közbeszorult egyedek kitermelése történt meg. A bontás erélye nem érte el az üzemtervben tervezettet. A következő beavatkozásra a már meglévő újulatcsoportok megerősödését követően csoportos jelleggel kerül sor. Hazánkban korábban nem fordult elő magyar kőrises láperdők természetes mageredetű felújítása, hanem tarvágás utáni sarjaztatásra vagy mesterséges felújításra került sor. A természetes felújítás során a felújult foltokat lassan kisebb csoportok formájában fokozatosan kell felszabadítani, így a tájkép védelme és a folyamatos erdőborítás elve is előtérbe kerül.
3. állomás: Dabas 46/G erdőrészlet, 4,18 hektár
Az erdőrészlet első bontására 2006. év februárjában került sor. A fahasználat során megtörtént az erdőrészlet szegélyét alkotó nemesnyár fasor kitermelése, illetve a már meglévő két újulatfolt csoportos felszabadítása. A bontás mértéke nem érte el az üzemtervben tervezettet. A bontást követően a természetes újulat gyors növekedésnek indult, átlagos magassága mára 3-4 méter. Az erdészet a biológiai sokféleség fokozása érdekében a természetes újulatba mesterségesen, helyi szaporítóanyagból nevelt mézgás éger csemetéket elegyített. Az idei pótterv keretében tervezi az erdészet a következő újulatfolt csoportos bontással történő felszabadítását.
4. állomás: Dabas 48/A erdőrészlet, 7,32 hektár
Az erdőrészlet bontására 2007. tavaszán került sor, melynek keretében az idős szürkenyárak kitermelése történt meg, a kőrisekben csak egészségügyi jelleggel történt fahasználat (a kitermelt faanyag 85 százaléka volt hazai nyár, 15 százaléka pedig kőris).
A bontást követően sűrű szürkenyár gyökérsarj újulat jelent meg, melybe körülbelül 10 százalék eréllyel vegyülnek a fiatal mageredetű kőrisek. Fontos erdőművelési kérdés, hogy milyen mértékben törekedjünk a kőris újulat megsegítésére.
5. állomás: Ócsa 7/E erdőrészlet, 0,48 hektár
A korábbi nemesnyár állomány kitermelése 2007. év végén történt meg. A kíméletes fakitermelés során nagy hangsúlyt fektettünk a meglévő 5-15 cm átmérőjű kőris egyedek és a kőris természetes újulat megóvására. Az erdőfelújítás során csak az elegyfafajok ültetésére került sor. Az elvégzett beavatkozást követően pár év múlva a terület a környező állománnyal együtt egyfajta szálalóerdő képet fog mutatni.
A terepi bemutatót követően Urbán Pál szakosztályelnök adott tájékoztatást az erdőtörvény szakmai vitájáról, valamint ismertette a szakosztály várható programjait.
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet természeti értékei
Növényvilág
Az Ócsai Tájvédelmi Körzet az Alföld Duna-vidék flórajárásába tartozik. A Turjánvidék ez, amely a Duna völgye és a homokterületek közé ékelődik. Mély fekvésű, hajdan lápokban és láperdőkben gazdag táj, amelynek növénytársulásai kis területen is mozaikszerűen váltakoznak egymással a környezeti mikro adottságoktól függően. A kultúrhatások - a tőzeg-és fakitermelés, vízrendezés stb. - a talaj vízháztartását és a talajvíz oxigén tartalmát erősen befolyásolják, eredményük a különböző kultúrtípusok kifejlődése.
A táj a nyílt víz növényzettel történő betelepülésének legelső fejlődési állapotától kezdve a mocsári, lápi társulások csaknem teljes fejlődési sorozatát - állapotát - tárja elénk. Ennek a természetes folyamatnak a végső állapota az égerláp erdő, kőrises égerláp erdő és a kőris-tölgy ligeterdő.
Erdők: A különböző művelésű foltok az elmúlt 200 évben folyamatosan változtak. Az erdősültség aránya az 1883-as katonai felmérésen kb. azonos a maival, az erdőterületek elhelyezkedése azonban jelentősen eltért attól.
Az elmúlt 200 év távlatában mindössze a jelenlegi erdőrezervátum védőzónájában található néhány hektár erdő, mely folyamatosan fenn tudott maradni. Az erdők zöme második ill. esetenként harmadik generációs erdő.
A terület ősi erdőtípusai közül legértékesebb az égerláp a magyar kőrissel. Jellemző az aljnövényzetben, helyenként tömeges tőzegpáfrány, a széles pajzsika, és több lápréti faj. A Petőcz erdő égerláp foltjai koruk, fajgazdagságuk és vízellátottságuk alapján országos szinten is egyedülállóak.
Tömeges - típusalkotó - fajok a fentieken túl: a mocsári sás, a sárga nőszirom, a szálkás pajzsika. A szárazabb erdőtípusokat a hamvas szeder, a származék erdőtípusokat a csalán jelzi. A nyíltvizű foltokban hínárok is megjelennek, néhol a békaliliom teljesen takarja a nyílt víztükröt.
A magasabb fekvésű térszínen, áramló vagy oxigénben gazdagabb szivárgó talajvizű termőhelyeken fejlődtek ki a ligeterdők. Lombkoronaszintjük eredeti állapotban szil, kőris, tölgy és a cserjeszint is gazdag. Az erdőterületeken belül mennyiségük jelenleg kb. 10 százalék körül mozog, a TK és az Alföld általános szárazodásával arányuknak növekedni kellene. Természetes felújulásukat a terület nagyvadállománya jelentősen visszaveti.
Ebben a társulásban fordul elő számos hegyvidéki elterjedésű, itt maradványfaj jellegű növény, mint a sárga árvacsalán, árnyékvirág, kapotnyak, amelyek az Alföldön ritkaságszámba menő, klíma és vegetációtörténeti bizonyítékul szolgáló fajok. Előfordul a gyertyán, mely a kocsányos tölgyesekben kezd második koronaszintet kialakítani.
Az erdőrezervátum magyar kőris dominanciával rendelkező erdőrészletekben került kijelölésre. Elmondható, hogy az emberi beavatkozás elmaradása nem vezetett jelentős biotikus vagy abiotikus károsításokhoz.
Érdekes jelenség a területen több helyen tapasztalható, idősebb kidőlt fatörzseken helyenként tömegesen megjelenő mag eredetű éger újulat.
Állatvilág:
Állattani szempontból az Ócsai Őreg-Turján talán legszembetűnőbb ékessége a több mint 200 párból álló nagykócsag telep, melyen az utóbbi években rendszeresen a kanalasgém is. Fekete gólya három ismert fészke található a területen, rendszeres költ a hamvas rétihéja, a darázsölyv és a holló. Vadászó és pihenő kerecseneket rendszeresen látni a területen. A TK nyugati oldalán és a kapcsolódó homokpuszta gyepeken előfordul a szalakóta.
A nagyméretű gallyfészkek sűrűsége a Petőcz-erdőben kiemelkedően magas. Ez a jelenség vélhetően azzal magyarázható, hogy költési időben a folyamatos vízborítás miatt a fészekfosztó ragadozók (nyest, nyuszt) számára kedvezőtlen ez az élőhely.
A kétéltűek igen nagy faj- és egyedszámmal képviseltetik magukat. Számos hüllő szintén kedvező életfeltételeket talál a TK területén. A halak közül előforduló jellegzetes lápi fajok a lápi póc és a réti csík, melyek állománya jelenleg stabil.