Az Egyesült Államokban a vadgazdálkodás a 20. század elejéig nyúlik vissza. Erdőgazdálkodók, erdőgazdák voltak azok, akik az elléseknél közreműködtek, és képezték azt az eredeti közeget, amiből mára a vadgazdálkodás tudománya fejlődött. Aldo Leopold erdőgazda és Jay „Ding” Darling voltak, akik valószínűleg mindenkinél jobban előmozdították a vadállomány megőrzésének ügyét. Mindketten „mohó” vadászok voltak ugyan, de náluk nagyobb hatást senki sem gyakorolt a vadvédelemre az Egyesült Államokban.Aldo Leopold Vad és Hal Kézikönyvét 1915-ben fejezte be az Erdészeti Szolgálat megbízásából. Könyvét a hivatalnál mindenki nagyra értékelte. Leopold számára ez a munka jelentette az elfordulást az erdőgazdálkodástól, valamint azt a kormány elismerést, hogy a vadállatok „erdei termékek”, hogy a vadon élő fajokat tudományosan kell gondozni, hogy területet, életteret kell biztosítani az állatok számára, olyat, ami nem fontos az erdőállomány szempontjából, hogy a profitot a vad-élővilágot szabályozó törvények létrehozására, és sajátos gazdálkodási funkciók alkalmazására kell fordítani. Leopold megírta a Vadgazdálkodás és a Homok ország Almanach című munkáit is.
Õ dolgozta ki az első minősítést adó vadgazdálkodási programot vadbiológusok számára Wisconsini Egyetemen. Sok ilyen biológust képeznek még ma is a legtöbb állami egyetem erdészeti karain.
Leopold és Darling életre hívta a „Wildlife Society”-t is. Ma ez a társaság olyan szervezet, mely a kiváló vadgazdálkodási igazgatás gyakorlatát hivatott népszerűsíteni a tudomány és az oktatás eszközével. Szakmai szervezet, mely ellenőrzi a hivatásos vadbiológusok tanúsítványát, szakmai jelentéseket készít és irányelveket határoz meg.
A vadbiológusokat elsősorban a szövetségi és állami ügynökségek foglalkoztatják. Az Egyesült Államok Hal és Vad Szolgálata elsődlegesen szövetségi foglalkoztató iroda, de keresettek a biológusok sok más szövetségi és az államokon belüli foglalkoztató központban is. Mind az 50 államnak van vad- és hal-irodája vagy természetvédelmi hivatala.
Ezeket a vad-élővilágra érvényesített törvények betartatására hozták létre, valamint a vadon és nem vadon élő fajok életkörülményeinek javítását segítik.
Dollár milliárdok mennek el évente vadászatra és halászatra, sőt, pusztán a vad megszemlélésére is. Mindez gazdaságilag igen fontos, számos helyi közösség életében az Egyesült Államokban, a megteremtése pedig Leopold és Darling kiemelkedő úttörő munkájának köszönhető.
Aldo Leopold erdőmérnök (1887-1948)
Szenvedélyes horgász és talán a 20. század legmeghatározóbb környezetvédője. Az Iowa állambeli Burlingtonban született, 1909-ben. A Yale Egyetemen szerzett erdőmérnöki diplomát, majd az Erdészeti Szolgálathoz került az Egyesült Államok dél-nyugati részén. Leopold látta, mi volt a gond azokkal a teóriákkal, melyek a föld- és vadgazdálkodást irányították. Végső soron, ez vezette a gondolathoz, hogy rekreációs és esztétikai értékeket szolgáló földterületet kellene ’félretenni’. Az 1933-ban megírt alapműnek számító könyvében (Vadgazdálkodás - Game Management), Leopold meghatározta azokat az alap képességeket és technikákat, melyek új tudományt teremthetnek, ami összefogja az erdő-, és mezőgazdálkodást, a biológiát, az állattant, az ökológiát és az oktatást. A Homok Ország Almanachja (Sand County Almanac) Leopold esszéinek gyűjteménye. Halála után, 1949-ben jelent meg, és sokan a modern ökológiai etika egyik alapművének tekintik.