Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a Közjóért Szakosztály őszi erdélyi tanulmányútja - 2008. szeptember 19-22. Akár csak augusztusi szakosztály utunkkor, amikor az Erdélyi Szigethegységgel való ismerkedést tűztük ki célul, Kalotaszeg, indító zamatot adott, most a messziről integető Vigyázó/Vlegyásza csúcs megmászása csábított.
A gyalogtúrák során 10+15+10 km-es távolságokat, szintkülönbségben pedig 800 méteres – 1430 méteres és 1836 méteres tengerszint feletti magasságot küzdöttünk le.
Helyi vezetőnk és tolmácsunk a nagyváradi Daday família volt, akik szinte minden utunkon helyi vezetőink, segítő szervezőink, erdészeti összekötőink.
Bánffyhunyadon, az ősi Református Templom Umling Lőrinc festett kazettái, emléktáblái alatt, Kossuth Lajos temetési koszorúja, gyönyörű írásos terítői között egy kis kalotaszegi néprajzi ismerettel gazdagodtunk. Történelmi leckét, magyarságtudatot vehettünk át Kusztos Tibor lelkésztől.
Akitől – miután éppen Ausztráliából érkezett haza –, az ottani eukaliptusz erdők, számára szomorú, állapotáról is kaptunk élménybeszámolót. 
Kalotaszentkirály uniós törekvéseivel, turizmusfejlesztési szándékaival, utcai tájékoztató tábláival ismerkedtünk cifra viselete helyett. Majd örökösnek tűnő esőben, Havasrekettye/Rachitel kisközségből erdészeti kövezett úton, csodás völgyben jutottunk az 1000 méter tengerszint feletti magasságban lévő Fenyves/Brádet panzióig. Tiroli virágpompával, meleg szobákkal, pompás lakomával fogadtak bennünket.
A Rom Silva Bánffyhunyadi Erdészete Meregyói körzetének erdőmérnök vezetőjével Mihut Ioan Octaviannal késő estig beszélgettünk, magánerdőkről, erdész- és felsőfokú képzésről.
Másnap, szitáló esőben, gyalogosan vágtunk neki a harsányan vágtató Stanciulul patak legszebb szakaszához vezető útnak. A víz volt az úr a kövek között és nagy robajjal 30 méterről zuhant a lábunkhoz.
Feljebb erdészeti/állami vízépítési műtárgyakat, frissen készült energiatörő gátakat szemléltünk.
A hűvössé vált időben, (+ 4 C?-ot mutatott a hőmérő) visszatérve a Brádet panzióhoz, jól esett a forró tea.
Autóinkat itt hagytuk, hátizsákjainkkal mikrobusszal utaztunk Havasrogozdig. Innen gyalogosan, hátunkon háromnapi élelemmel 430 méter szintkülönbség és 5 km leküzdése után értük el a Vlegyásza menedékházat.
A vidék különleges hangulata megint Tirolt juttatta eszünkbe. Egyre följebb kapaszkodva zöld mezők, legelő tehenek, lovak, birkanyájak, szétszórt tanyák bontakoztak ki szemünk előtt. Erdőt alig értünk. Izgató pillanat volt 1300 méteren az első hófoltokat tapasztalni. Ködbeborult a vágyott csúcs, amire turistaházunkhoz értünk. Vacsora után, ágazatunk és egyesületünk problémáira, erdészeti, nemzeti parkos, vízügyi szemléletek ütköztetésében próbáltunk megoldást találni heves vitában.
Reggel nem hagyott el a remény: lesz még kék ég a fejünk felett. Mindenesetre fordított irányba indultunk csúcsra vezető körutunknak. A jól karbantartott erdészeti út, luc és jegenye-fenyveseken keresztül vitt a Bihar-hegység pereméig, a Fehér-kövekig. Itt még messze tekinthettünk. Aztán nekivágtunk a fölénk tornyosuló Vigyázónak. 45 fok feletti emelkedőn, vörös és fekete áfonyás poján kínálta magát. Nem lehetett nem rálépni, szüretelni kellett a havasi gyümölcsöket. Valóban havas volt ezerháromszáz méter felett a hegy, csak a köd nem akart oszlani. Különleges hólerakódások kápráztattak el az ősz első napján. 
Szerény szállásunkról, pihentető hálás után ereszkedtünk a reggeli fényekben Havasrogozdig. Megkönnyebbülés volt a zsák és bakancs levétele után, újra autókba ülni.
Bánffyhunyadon, az erdészet irodájában kaptunk részletes tájékoztatást Ghitea Gabriel igazgatóhelyettestől.
A 25.000 ha kezelt erdőből 18.000 a magán és közösségi és csak 7000 hektár az állami erdők aránya. Szerződésekkel az állami erdészet irányítja a magánbirtokok erdőkezelését. Öt egységben (pagonyban) ahol egy vezető erdőmérnökhöz 5-6 kerületvezető erdész tartozik.
2008. óta, törvény szerint csak üzemterv alapján lehet minden tevékenységet folytatni. A kitermelési feladatok 90 százalékát vállalkozók végzik. Az árbevétel 20 százalékát fenntartási alapba helyezik. Az erdőfelújítást, útépítést ebből finanszírozzák.
3500 hektáros állami vadászterületen hihetetlenül kevés vadat ejtenek el. Évente 1 szarvas, 2 őz, 5 vaddisznó kerül terítékre. Valóban, háromnapos erdőjárásunk során vadat nem, vadnyomot is alig láttunk. Az előforduló farkast, medvét nem vadásszák.
Irodai látogatásunk után Csucsán, a Boncza kastélynál „Vénülő kezemmel fogom meg a kezedet.” – Adyra, és Csinszkára emlékeztünk. A Boncza-kastély és az Ady emlékház teljes külső felújításának utolsó simításait láthattuk. Hogy mi lesz a kis kiállításból, azt talán jövőre megtudhatjuk.
Embert próbáló utunkról, különleges élményekkel gazdagodva tértünk haza.
Az élményeket felidézte, a fotókat készítette: Kertész József