Fotó: Horváth Barnabás
Délnyugat-cserháti trófeaszemle az Ipoly Erdő Zrt. Váci Erdészeténél Bár az időjósok bús, nedves őszi napot jeleztek, csak egy pár felhő kalandozott az égen, amikor összegyűltek a délnyugat-cserháti vadászok, hogy megszemléljék az idei bőgésben esett gím bikák trófeáit.
Harmadik alkalommal találkoztunk, kíváncsian várva a telefonon körbeírt, esetleg már képen látott trófeák valódi mustrálását, bírálását, dicsérését, alkalom adtán az „elfelejtett” mínusz pontok emlegetését. Idén a Romhányi Erdészettel közösen lehettünk házigazdái a 2008. évi szemlének. A környező vadásztársaságok invitálásán túl megkértük őket, hozzák magukkal az év legszebbnek, legjobbnak ítélt trófeáit. S a legnagyobb örömünkre sokan meghallgatták kérésünket, így harminc gím bika díszíthette ideiglenesen a Penci pihenőt.
Vadászmesterek, hivatásos vadászok, elejtők, kísérők és vendégeink hangos „mustrájától” zsongott az erdő. A Pipacs Vadászkürt Együttes érces dallamaira csendesedtünk el, és adtuk meg a legutolsó tiszteletet az elesett vadnak, s mindannyian egy pillanatra még elmerülhettünk az őszi erdő „királyoktól” zengő hangulatában.
Az ősz közepén vagyunk. A fákról az ezernyi színbe öltözött falevelek peregnek alá, megszínesítve a rikítóan fehér koponyák alatt még harsogóan zöldellő gyepet. 
A mustra folytatódik. Ki-ki lelkesen meséli el újra és újra a nagyszerű pillanatokat; a ködös reggelt, mikor a bika a násztól fáradtan, a vadföldre kilépve még a ködnél is sűrűbb párát fúj a hajnalba, vagy az alkonyat utolsó szikráinál bírált agancsos egy lépésére feszülten várt másodperceket, amik akkor óráknak tűntek…
Mégis, ki mit gondolhat, melyik számára a legkedvesebb trófea, melyik előtt álldogál a leghosszabban? – tűnődtünk, mikor elhatároztuk, hogy megpróbáljuk szóra bírni vadásztársainkat…
Nem is rejtették véka alá érzéseiket, mikor szétosztottuk a szavazócédulákat, s mindenkit arra kértünk, hogy írja rá annak a bikának a sorszámát, amelyiket a jelenlévők közül a legtöbbre értékel. Ez nem feltétlen a legnagyobb, a legkülönlegesebb, a legöregebb trófeát kell jelentse, hanem azt, ami számára „az idei szezon bikája”. Mindenki még egyszer górcső alá vetette a trófeákat, majd szavazott.
Tíz bikát emeltek ki a résztvevők. A pálmát az a 8,83 kg-os 205,4 CIC pontszámú, ezüstérmes gím bika vitte, amit 2008. szeptember 21-én reggel Oszaczki Attila kerületvezető vadász kíséretében Kurucz Botond ejtett el a Váci Erdészet naszályi vadászterületén. Ezúton is gratulálunk! Az elejtő „Az év délnyugat-cserháti bikája” feliratú alátétet, a kísérővadász pedig egy vándorplakettet vehetett át, ami egy évig díszítheti a trófeafalát, majd 2009-ben átadja a jövő év legsikeresebb kísérővadászának.
Egy pár falat, egy korty ital mellett folytatódott a baráti beszélgetés, majd a „Viszontlátásra” után lassan lekerültek a trófeák a tartókról, s birtokba vehették az elejtők.
Ha a zajos mindennapokban el is sietnénk egymás mellett, legkésőbb egy év múlva találkozunk ismét az erdő királyi vadjának ünnepén. Dobó István erdészetvezető