Az erdő ebben a kérdéskörben több szempontból is kiemelt szerepet játszik, de az eddigi gyakorlat szerint a hasonló rendezvényeken csak kevés figyelmet kapott. Ezért is próbáltam egy kicsit ezen a szemüvegen keresztül nézni a történteket, és főként a szakmánkat érintő információk rövidített változatát adom az alábbiakban közre néhány személyes megjegyzéssel kísérve.
Stavros Dimas környezetvédelmi biztos említést tett rövid előadásában az „erdészeti forrásokról” a klímaváltozás mérséklésének fontos lehetőségei között.
Szabó Imre a KvVM minisztere az erdőgazdálkodás együttműködésbe vonásának szükségességéről beszélt.
Kovács László adó- és vámügyi biztos a klímaváltozás ellen ható, kialakítás alatt lévő uniós adórendszer főbb elemeit ismertette.
Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter előadásának közel egyharmadát szentelte az erdészet-erdőgazdálkodás témakörének - külön blokkban - ezzel is jelezve annak kiemelt szerepét. Hangsúlyozta a következőket. Míg a fejlődő országokban folyamatosan csökken az erdők területe, bolygónk szintjén összességében évente 13 millió hektárral, vagyis egy Görögország kiterjedésének megfelelő területtel, addig Magyarországon a tendencia ezzel ellentétes. Hazai erdeink területe – hála az erdészek tudatos, magas színvonalú és elkötelezett tevékenységének – 90 év alatt 1,1, millió hektárról több, mint 2 millió hektárra nőtt. Az új erdőtelepítések évente 2-3 millió tonna szén megkötését teszik lehetővé, ezért azokat továbbra is támogatják.
(Ehhez a jelenlegi egységárakat emelni, az MVH adminisztrációs elmaradását csökkenteni kell, különben tovább folytatódik az erdőtelepítési kedv jelenlegi mélyrepülése. – S.J.)
Élőfa készletünk és a benne tárolt szén mennyisége folyamatosan növekszik. A kitermelések jelentősen alulmúlják az éves növedéket ez is az erdész szakma kiváló teljesítményét jelzi.
(Régen kapott ilyen szintű rendezvényen ennyire kiemelt figyelmet a minisztertől az ágazat.– S.J.)
Molnár Csaba közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter előadásából megtudhattuk, hogy Magyarország 2020-ra 13 százalékos szintet vállalt a megújuló energia részesedéseként az energia mérlegből, de véleménye szerint ez akár 15 százalékra is teljesíthető.
(A világgazdasági válság nem elhanyagolható „mellékhatása” az energiaigény észrevehető csökkenése, de ez is olyan evidencia mint, hogy a magyarországi szabad szén-dioxid kvóta jelentős mértékben a nehézipar összeomlásának, vagy a Balaton vizének tisztulása a visszaeső turizmusnak és nem a rendkívül gyengén teljesítő magyarországi környezetvédelem intézkedéseinek köszönhető. – S.J.)
A jelenleg alkalmazott megújuló energiaforrások közül kiugróan magas a tűzifa aránya (47,4 százalék) és meglepően kevés az olyan energiafajták részesedése, mint a szél-, nap-, vagy éppen geotermikus energiáké.
Katona Kálmán, a Parlament Környezetvédelmi Bizottságának elnöke is megemlítette az erdők szerepét a témában. Ugyanakkor kiemelte, hogy a szén-dioxid kvóta nem a KvVM magánügye, „titkos trezorja”. Követelte, hogy az ezzel kapcsolatos bevételekről tájékoztassák a nyilvánosságot és azok csak klímavédelemre legyenek fordíthatók. Tiltakozott, hogy a mostani kvótából állítólag máris zároltak más célokra mintegy 20 milliárd forintot. Hiányolta, hogy miért nem hívták meg a zöld civilek előadóját a plenáris ülésre, de ezzel a felvetésével láthatóan egyedül maradt.
Harmos Zsolt egyetemi tanár jelezte, ha mindenütt a GDP 1 százalékát a klímavédelemre fordítanánk, akkor elkerülhető lenne a századvégre jósolt, katasztrofális következményekkel járó 2 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés. A szén-dioxid kvóta adás-vétele szerinte erkölcstelen, mert azt eredményezi, hogy „akinek pénze van az szennyezhet”.
Dr. Bozó Lászlónak, az Országos Meteorológiai Szolgálat elnökének a hazai viszonyokra bemutatott emissziós összehasonlításában jól nyomon követhető volt a rendkívül enyhe telek (például 2007.) kibocsátás visszafogó hatása.
Szanyi Tibor országgyűlési képviselő szerint „az ember már eleget randalírozott ezen a bolygón. Most vége a házibulinak és illik rendet tenni.” Kifogásolta a riasztóan lassú és költséges „zöld” engedélyeztetési eljárásokat a beruházásoknál, és helyettük inkább tiszta és világos jogszabályi korlátokat, előírásokat szorgalmazott. Javasolta Magyarország vállalja fel, hogy 2020-ra energiafelhasználásának 50 százaléka származzon hazai forrásból. A korábbiakhoz kapcsolódva sürgette ő is a klímatörvény megalkotását.
Dr. Kerekes Sándor rektorhelyettes „A gazdasági válság és a klímapolitika különös házassága” című előadásában bemutatta, hogy Magyarország a szennyezőanyag kibocsátás szempontjából a középmezőny alján található, míg az olyan környezettudatosnak hitt országok, mint Norvégia vagy Kanada viszonylag mennyire a mezőny élén vannak, tehát nagy „energiafalók”. Fontos megjegyzése volt, hogy a nagy kiterjedésű energia előállító rendszerek, amelyektől nagy távolságokra kell szállítani az energiát, ökológiai és emberi veszélyforrások (terrorizmus) miatt is igen sérülékenyek. Fontos szorgalmazni a kis és közepes, önálló helyi energia előállító rendszereket.
A plenáris ülésen elhangzottak is megerősítettek abban a véleményemben, hogy az erdész szakmának követelni kell, mégpedig egybehangzóan a legalább területarányos részesedését a szén-dioxid kvótából származó mindenkori bevételnek, hiszen az általunk létrehozott és gondozott erdők kiemelt szerepet játszanak:
- a klímaváltozás mérséklésében,
- a légköri szén-dioxid megkötésében és tárolásában, valamint
- a megújuló energiaforrások között.
Dr. Sárvári János