Madácsi Sándor és Vajda Rudolf (ForestPress fotók)
Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a Közjóért valamint Közönségkapcsolatok szakosztálya tanulmányutat szervezett Bugac térségébe, ahol a Kefag Zrt vendégszeretetét élvezte. A program első részén az Erdőművelési szakosztály is részt vett.
Az érkezőket a Kefag Zrt Bucka Szálló oktatási kabinetjénél Kiss Béla vezérigazgató, Szabó Tibor termelési vezérigazgató-helyettes, Koczka Zoltán osztályvezető, Fodor Mihály, a Bugaci Erdészt vezetője és Madácsi Sándor, az Észak-Kiskunsági Erdészet vezetője fogadta. 
Ezt követően a vezérigazgató tartott tájékoztatót a társaság helyzetéről. Elmondta, hogy a nemzeti parknak történt területátadás után mintegy 60 ezer hektáron gazdálkodnak. Jelenleg az erdőállományok nem egészen felét alkotják csak a fenyvesek.
Kiss Béla ezúttal is hangsúlyozta, hogy energetikai célra gömbfát nem értékesítenek.
Az energiáról szólva megjegyezte, hogy óriási energia ráfordítást igényel 40-50 éves korig felnevelni az erdőt.
Termékeik sorában megemlítette a lemezrönköt, a papírfát és a rakodólap gyártást. Tavaly a rönkértékesítés sikeres volt.
A rakodólap gyártás azonban már az ősszel érzékelte a gazdasági válság előjeleit. A fő felvevő piacot, a csempét és szaniter-árut gyártó olasz vállalatok jelentik, amelyek már tavaly megérezték a keresletcsökkenést. A drasztikus visszaesést a napjainkban tapasztalható lassú konszolidáció követi. A megrendelés-hiányos hónapokban a fagyártmányüzemi dolgozókat is átcsoportosították erdei munkára.
A természeti tényezőkről elmondta, hogy bár a csapadék éves átlagban megfelelő volt, de akadtak nagyon száraz, aszályos időszakok is.
A felújításokról megjegyezte, hogy a pajorkár mintegy 100 hektáron teljes pusztulást okozott. Ennek az a magyarázata, hogy minden hatásos rovarirtó szert betiltottak. Ez a károsító egyre nagyobb gondot okoz a társaságnak.
Ami a piaci stratégiát illeti arra törekednek, hogy megőrizzék piacvezető szerepüket. A gömbfa értékesítésnél nincsenek gondjaik, bizonyos árcsökkenés tapasztalható és sokat nőtt a fizetési határidő. Ez utóbbi természetesen a Kefag fizetőképességét is befolyásolja.
Emiatt a társaságnak a likviditáshoz gyűjteni kell a pénzt.
Ehhez kapcsolódóan a vezérigazgató elmondta, hogy a sajtóból ismert híreknek megfelelően a Kefagnál is folyik a vizsgálat a devizaügyletek miatt. Tekintettel arra, hogy a bevételeik mintegy felét devizában realizálják, ennek átváltásával szándékoztak a legjobb nyereséget elérni. Az elért 300 milliós többlettel szemben egy ügyletük bizonyult veszteségesnek, de még így is pozitív az eredmény.
Kiss Béla a jövőről nem tudott optimista képet felvázolni.
Szabó Tibor vezérigazgató-helyettes hozzátette, hogy évekkel ezelőtt született a felismerés, hogy nem elég csupán a fakitermeléssel foglalkozni, hanem az erdő közjóléti funkcióját is működtetni kell. Erre azonban nagyon kevés forrás áll rendelkezésre.
A krónikás már most előre bocsáthatja, hogy a társaság ennek a döntésnek a megvalósításában példaértékű munkát végzett.
E sorok írója az avatástól napjainkig évről évre figyelemmel kísérhette többek között a Vackor Vár Erdei Iskola működését, az ott folyó szakmai munkát. Erről a későbbiekben még lesz alkalom szólni.
Az első nap délutánját az országszerte ismert bugaci látványosságok megtekintésével folytatták a szakosztályok. Ismert, hogy a Kiskunsági Nemzeti Parkot két erdőmérnök, Tóth Károly, az első igazgató és Kontra László igazgatóhelyettes alapította. Az ő emlékkövük a Pásztormúzeum közelében található réti mészkő kibúvás mellett látható.
A Pásztormúzeum mellett a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság munkatársai – Kismarci Attila osztályvezető erdőmérnök és Tóth Endre a Természet- és Kulturális Örökségvédelmi Osztály szakértője – köszöntötték a szakosztályok tagjait. 
A terület legeltető gazdálkodását, a „kultúrpuszta” kialakulását, történetét, a növényföldrajzi tudnivalókat Tóth Endre ismertette.
A Duna-Tisza köze évszázadokkal ezelőtt 1/3 részben víz alatt volt. A száraz területeken viszont intenzív legeltetés folyt, sőt sok helyütt túllegeltettek. A török időkben a nagyobb településekről kiáramlott a lakosság, és kialakult a tanyasi gazdálkodás. A XVIII. századtól kezdődően azonban lassanként átalakult a vidék, a tanyasi gazdálkodás kezdett visszaszorulni.
A KNPI gazdálkodást is folytat a természetvédelmi tevékenysége mellett, többek között erdőgazdálkodást, nádgazdálkodást, állattartást folytat öt telepen. Az állatlétszám felfutóban van – 1200 szürkemarhájuk van –, amihez környezetkímélő legelőgazdálkodást folytat. Az ágazati szakállamtitkár iránymutatása szerint minél nagyobb bevételre kell szert tenniük a gazdálkodási tevékenységükből.
A többi forrásra részben agrártámogatásból, illetve különböző uniós pályázatokból tesznek szert. 
Ez utóbbiakat elsősorban élőhely-rekonstrukciókra fordítják. Ilyen többek között a vipera és a túzokvédelmi program. Ez utóbbi 1 milliárd értékű. Jelenleg mintegy 700 madár él a területükön.
Fontos feladatuk az özönfajok féken tartása a magtermő egyedek eltávolításával.
Bekapcsolódtak az ifjúsági turizmusba, és igyekeznek kitölteni a korábbi nagy ifjúsági szervezetek megszűnésével keletkezett űrt. Ők működtették az első erdei iskolát az országban.
A KNPI területén jelenleg 30 tanösvény van. Ezekkel igyekeznek a szigorúan védett területek felől „elkormányozni” a látogatókat.
Évente mintegy 70-80 ezer regisztrált látogató keresi föl a nemzeti parkot.
A szakértő sajnálattal jegyezte meg, hogy nincs a működési területükön integrált természetbemutatás, amely egységbe foglalná a magángazdálkodókat, az önkormányzatokat, az erdészetet és a nemzeti parkot.
A tájékoztatót követően a résztvevők végig mentek a Madarak-fák Tanösvényen.
Az út következő állomása ismét a Bugaci közjóléti központ volt, ahol szakosztályok tagjai megtekintették az Alföldfásítási Múzeumot. A létesítménnyel kapcsolatos tudnivalókat Almássy István erdészetvezető-helyettes osztotta meg a hallgatósággal.
Az egykori fenyő csemetekert telkén az 1984-es erdészeti vándorgyűlés alkalmából épült fel a múzeum, amely két szinten, négy teremben állít emléket az Alföldfásítás küzdelmes folyamatának. Ismert, hogy az Alföld erdősültségét ezer évvel ezelőtti állapotában 35-40 százalékra becsülik. Az Alföld erdősültségi helyzetére a Mária Terézia által jegyzett erdőrendtartásban is olvasható utalás. Az egykor erdővel borított területen a későbbi évszázadokban már olyan homokviharok is előfordultak, hogy például Szeged szélső házait az ablakukig elborította a homok.
Az alföldi fenyőtelepítés egyik úttörőjének, Kecskemét főerdőmesterének, Bakkay Józsefnek a szobra a múzeum parkjában látható.
A központ másik objektuma a Bucka Szálló, amely az erdészeti szakképzés bázisának, diákotthonnak épült, de az idők folyamán jelentős funkcióváltozáson ment át. Nyáron üzleti alapon működik, elsősorban szakmai közönség veszi igénybe, de iskolai csoportok is megszállnak falai között. A téli hónapokban elsősorban vadászvendégeket fogadnak.
A nap végén a Vackor Vár Erdei Iskola vezetője, Vajda Rudolf fogadta, s kalauzolta a szakosztályok tagjait. A hat évvel ezelőtt felavatott erdei iskola az akkori FVM Erdészeti Hivatal hathatós támogatásával létesült a Hetényegyháza melletti Nyíri erdőben, amely egy gyönyörű reliktum homokpusztai tölgyes. A 46 fő fogadására alkalmas szálló minden igényt kielégítő összkomfortos létesítmény. Az objektum 26 hektáron terül el, ahol állattartásra, sportolásra is lehetőség nyílik. 
Az „elcsábított” iskolaigazgató, ezermester és mágus szuggesztív ismertetést tartott az objektum másik attrakciójáról, a Szulyovszky István korábbi erdészetvezető házában létesített 1848-as múzeumról. Az erdészetvezető szenvedélyes gyűjtő volt, aki fantasztikus ereklyéket szerzett gyűjteménye számára. A kiállítás elsősorban Kossuthról szól, de látható többek között egy sok darabból álló kardgyűjtemény is. Az erdészház előtti tér pedig mára kultikus ’48-as emlékhellyé vált, ahol a nevezetes évfordulók alkalmával ezres ünneplő közönség gyűlik össze a megemlékezésre, a hadijáték megtekintésére.
Másnap a Kecskeméti Arborétumot látogatta meg a csoport Madácsi Sándor erdészeti igazgató vezérletével. A bemutatóerdőben dr. Gőbölös Antal, az Állami Erdészeti Szolgálat korábbi kecskeméti igazgatója, az ötletgazda és megvalósító, valamint Vörösváczki Mónika arborétumvezető, továbbá a korábbi vezetők, Sipos Istvánné, Baráth Mónika és Szabó János erdőmérnök fogadta az érkezőket.
Gőbölös Antal elmondta, hogy a ’70-es évek végén átgondolták a térség közjóléti objektumainak helyzetét, és úgy döntöttek, hogy a nagyobb attrakciók fejlesztése és a kisebbek megszüntetése lesz a követendő stratégia. Így az Ópusztaszeri emlékhelyet, Bugacot és az arborétumot választották kiemelt célpontnak. 
Az erdőmérnök kolléga 1979-ben tett javaslatot a városvezetésnek az arborétum létesítésére. Akkoriban a 62 hektáros területen kukoricatermesztés folyt, és 34 millióba került a földvédelmi alapból való kisorolás, a járulék. A területen található földsebek rehabilitálása további 7 milliót emésztett föl. A területen 12 méteres szintkülönbség mérhető.
A munkálatok ’86 őszén kezdődhettek el. A terveket Mészöly Győző és Bánó László készítették. Első ütemben védősávot telepítettek. Az arborétum másik része a tölgygyűjtemény, a harmadik pedig a gyűjteményes bemutató. 
A bejáratnál szoborcsoport fogadja az érkezőt, amelyek Kisfaludy Stróbl-alkotások, és a magyar szenteket ábrázolják. Az eredetileg egy kecskeméti ház oromzatán állt alkotásokat egy szobortemetőből mentették ki. A főúttól balra elterülő kéthektáros egyházi területen áll a műemlék Mária-kápolna, amely a 15 stációból álló kálváriával jelentős kegyeleti hely, a meg nem született gyermeke emlékére. Az 1705-ben emelt kápolna körmenetek helyszíne is. A kápolnában tavaly 33 esküvőt tartottak.
A 14 tanösvény három típusba sorolható: filogenetikai elv, növényföldrajzi eredet szerinti illetve a közös tulajdonság szerinti növények. A tanösvények és a közel 14 km-nyi úthálózat mentén közel ezerféle fát és cserjét láthatunk.
A központi füves területen éppen egy svéd gyermekcsoport krikettezett, majd átszellemülten figyelték a tanárnő természetismereti előadását. Mint kiderült, a kecskeméti repülőtér Gripen-ezrede kiszolgáló személyzetének csemetéi töltik itt rendszeresen az idejüket sporttal és tanulással.
Az arborétumból a Csalánosi Parkerdőbe vezetett az út, ahol a Juniperus Erdészet vezetője, Szűcs Dezső és kollégája, Fábián Gábor erdőmérnök fogadta a csoportot. Az erdészetvezető elmondta, hogy a parkerdő Kecskemét legelső közjóléti objektuma, amelyet elsősorban iskolai és vállalati rendezvények alkalmával keresnek fel. A legnagyobb gondot a súlyos vandálkárok jelentik. Ehhez társul az illegális szemétlerakás és a falopás. Az erdőtömb területe mintegy 60 hektár. Az erdőtömb közepén az egykori orosz lőtér található, amelynek a rehabilitációja még várat magára. Ez rész a város tulajdona. A parkerdőben korábban egy csatorna szállította a vizet, de már évek óta száraz. Az önkormányzat sajnos nem járul hozzá a parkerdő fenntartásához. Az ellenőrzés hiánya pedig lehetőséget ad a pusztításra. Az egykor jobb napokat látott Hunyadi-birtok átvészelte ugyan a szovjet hadsereg ideiglenes itt tartózkodását, de belerokkanhat a vandál(magyar?)ok garázdálkodásába. (Z.)