Hagyományos helyszínén, a Mezőgazdasági Múzeumban, a Vajdahunyadvárban nyílt meg 2010. február 1-én a Mezőgazdasági Könyvhónap.
Sári Enikő, a Magyar Mezőgazdaság ügyvezető igazgatója bevezetőjében elmondta, hogy nincsenek könnyű helyzetben a szakkiadók, hisz’ a támogatások csökkentek.
Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke vállalta a rendezvény megnyitását. A professzor kiemelte, hogy a Kárpát-medence termékeny földje világviszonylatban is kitűnő adottságokat nyújt a mezőgazdasági műveléshez. Leszögezte, hogy jó minőségű élelmiszer előállításához a termőhelyen kívül tudás is kell, amelyet elődeink évezredek alatt halmoztak föl. Ennek a tudásnak a továbbadásához napjainkban is az egyik legfontosabb eszköz a könyv. E folyamat gyönyörű példája ez a könyvünnep.
A kellő szakmai kontrollon átesett könyvek tekinthetők ma is a megszerezhető tudás legfontosabb forrásának. Örömmel tapasztalta, hogy a gyakorlati ismeretek is kellő arányt képviselnek a kiállított művekben. Bár a könyvek elsősorban a földművelő embert köszöntik, fontos, hogy ezek a művek eljussanak a felsőfokú oktatásba is. Hangsúlyozta, hogy a hazai felsőfokú mezőgazdasági képzésben a gyakorlati oktatást segítsék ezek a kiadványok. Nem csak tudósokra, hanem gyakorlati szakemberekre van szüksége az országnak.
Kiemelte, hogy nagyon fontos napjainkban is a föld védelme. Egykor Hunyadi János Nándorfehérvárnál védte, de nekünk ma is meg kell védenünk. Többek között, védenünk kell a rettentő mennyiségű szennytől is! Örömmel látta, hogy számos könyv taglalja ezt a témát.
Horn Péter akadémikus örömmel nyugtázta, hogy a könyvhónap történetében először, az MTA elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Emlékeztetett, hogy a régi öntözéses földművelő kultúrákban mennyi ismeretre volt szükség ahhoz, hogy virágzó mezőgazdaságot folytathassanak. Ugyanakkor ezeket az ismereteket le is írták az ókori népek, a kínaiaktól a rómaiakig. Az akkori emberek nem hagyatkozhattak a műszerekre, amik kissé vakká teszik a mai szakembereket, és ezért sokszor nem látják a fától az erdőt.
(Sajna a megnyitón ennyi volt csupán a fa és az erdő szerepe. Azé a művelési ágé, amely hazánkban 20 százalékot tesz ki. – Z.Z.)
Az akadémikus szerint ma butábbak vagyunk, mint harminc évvel ezelőtt, az internet előtti időkben. Sajnálattal állapította meg, hogy mai ifjúság elfordul a „kemény” dolgoktól, az objektivitástól a munkától, és a „puha” dolgokat keresi, többek között a kommunikációt.
Álláspontja szerint az egész oktatási rendszert fel kellene forgatni, Amerikában kezdve. Ha nem felkészültek a fiatalok az információtömeg fogadására, akkor az többet árt, mint használ.
Az a véleménye, hogy a könyvek a jövőben is legalább olyan fontosak maradnak, mint régebben voltak. Támpontot adnak az információdömpingben való eligazodáshoz.
Megállapította, hogy a kiadóknak sok energiájukba kerül a szerzők megnyerése könyvírásra.
Ádám János, a Bolyi Zrt vezérigazgatója meghívta a közönséget a társasága szervezésében rendezendő könyvhónapi eseményre, február 4-ére. Elmondta, hogy vidékükön évszázadok óta folyik a nagyüzemi mezőgazdasági termelés. Többek között vadgazdálkodást is folytatnak, és világhírű a környék gímszarvas állománya.
Ezt követően Pálinkás József átadta Az év szerzője díjat a 90. életévében járó dr. Merz Árpádnak, a nyugalmazott főiskolai tanár borásznak, borászati szakírónak.
A kitüntetett megköszönte a díjat, egy anekdotával kedveskedve a hallgatóságnak. Hangsúlyozta, hogy a környező és távolabbi népek nyelveitől eltérően a magyarban saját szó jelöli a bort. Míg a többiek a latin vinumból vették át.
Az év szakújságírója díjat a nyíregyházi Galambos Béla, a Keletmagyarország munkatársa kapta. A kitüntetést Hájos László, a Magyar Mezőgazdaság Kiadó igazgatója és Horn Péter adta át.
Az eredetileg erdésznek indult kolléga számos alkalommal foglalkozott lapjában erdészeti témával is.
Az év boros könyve díjat Kállai Miklós, a Magyar Borakadémia elnöke nyújtotta át Csoma Zsigmondnak, a Késő reneszánsz, kora újkori kertek és borok Erdélyben című könyvért.
Szót kapott az év borásza, dr. Lőrincz György is, aki azt hangsúlyozta, hogy legfontosabb céljuk az eredetiség biztosítása az egri borvidéken, Kárpát-medencei fajtákkal. Fahordókban érlelnek, hagyományos technológiával dolgoznak, és érett gyümölcsöt használnak fel. A tudás mellett a hit és az áldozat fontosságát emelte ki.
Az OEE Közönségkapcsolatok szakosztály kezdeményezésére a kiállító csarnok tárlóin sok év után az Erdészeti Lapokon kívül, más erdészeti kiadványok is megjelentek. Az érdeklődők láthatták az Országos Erdészeti Egyesület könyveit (Gyökerek és lombok – szerk.: Pápai Gábor, Erdők a közjóért – szerk.: Dobó István és Zétényi Zoltán, valamint az erdészettörténeti sorozat kötetei – szerk.: Oroszi Sándor). Ott voltak az MGSZH Erdészeti Igazgatóság által gondozott könyvek (Fritsch Ottó: Erdei méhlegelők – akác, Erdővédelmi Mérő és Megfigyelő Rendszer – szerk.: Kolozs László).
A dedikálók között szorgalmasan „dolgozott” Rakonczay Zoltán kollégánk is, aki az „A természetvédelem története Magyarországon” című művével könyvhónapi szerzőként volt jelen.
A könyvhónap eseményei február 4-én Bólyban, február 11-én Nyíregyházán, végül február 16-án Budapesten, az Országos Mezőgazdasági Könyvtár és Dokumentációs Központban folytatódnak. Z.Z.