2010. február 6-án, a visegrádi Sirály Étterem összes termeiben gyülekezett mintegy nyolcvan elszánt erdész családtagjaival és barátaival, hogy az immár hagyományos Országos Erdészbál keretében (sírva)vigadjon.
Kertész József bevezetőjét követően az Országos Erdészeti Egyesület vezetősége nevében Ormos Balázs főtitkár köszöntötte a megjelenteket, és méltatta a szakma értékteremtő és értékőrző munkáját.
Écsi Gyöngyi felvidéki mesemondó, mókázó, népdalénekes, értékeket megőrző és hirdető kedvcsináló műsora hosszú percekre feledtette a szakmát sújtó számos gondot, de nem feledtette azt, hogy – remélhetően nem végzetes – megosztottságunk még a vigadalomban is érezteti hatását.
Többeknek föltűnt, hogy a szakma felső vezetői közül mily’ kevesen jelentek meg. Csak csendben jegyzem meg, hogy az ilyes meg nem jelenéseknek fontos szimbolikus jelentésük van. Akinek nem inge, persze, kéretik nem magára venni…
Bár komoly és vidám percek kellő harmóniában váltogatták egymást, a jókedv azért magasra csapott.
Köszönhetően elsősorban a fiataloknak, akik kellő számban és bizakodásra alapot adóan képviselték korosztályukat szebbnél szebb waldenekben.
Az „öregek” pedig össze-összedugták tar vagy ősz koponyájukat, hogy meghányják-vessék a közelgő egyesületi tisztújítás esélyeit.
A tombola mindenkit földobott, a szerencse sokakat bőven jutalmazott, szép könyvek s egyéb hasznosságok alkották a gazdag nyereménykínálatot.
A zene idén jobb volt, mint tavaly, örökzöldek és klasszikus rock váltották egymást jó elosztásban. A billentyű-ritmusgitár-basszus-dob felállás az énekduóval egészen jó volt.
Az estére ismét megjött hóesés tovább fokozta az igazi téli hangulatot, és csodálatos panorámával ajándékozta meg a Visegrádon ébredőket. Z.Z.