2010, október 11. - „Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében” címmel 2010. október 8-án Erdészeti nyílt napot rendezett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottsága az Országház Felsőházi Termében
A rendezvény egyben a XIV. ERDŐK HETE nyitó alkalma volt.
Schmitt Pál köztársasági elnököt követően Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes lépett a mikrofonhoz.
A politikus javaslatot tett a tanácskozás mottójára: Az Ismerős arcok zenekarnak van egy zseniális refrénje, ami mind nemzeti, mint erdész szempontból jelzés értékű – fogalmazott Semjén Zsolt.
„Bár ugyanaz ismétlődik száz meg száz éve régen, hogy ébresztő kiáltás helyett suttogunk csak a szélben. Megmondom én hogyan lehet, hogy magyarként éljük a jövőt, ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt.”
A szónok utalt a Kárpát-medence sajátos, semmihez sem hasonlítható területére, ahol az ember megjelenése előtt 85, a honfoglalók érkezésekor már csak 50 százalék volt az erdővel borított terület. A legelők és szántók növelése volt az erdők rovására véghez vitt első beavatkozás. Emlékeztetett a mocsarak lecsapolására, az építkezésekre és a bányaművelésre, ami mind-mind igényelte a faanyagot. Majd az erdők aránya 30 százalék alá csökkent. Nem halaszthatták tovább az erdők védelmét, megszületett az első erdőrendtartás, amelynek Mária Terézia a vármegyék nemességének ellenállásával szemben is érvényt szerzett. Felhívta a figyelmet, hogy a törvény szövegében már megjelenik a tartamosság eszméje.
Utalt az 1791-es első feudális erdőtörvényre, majd sorolta az 1879. évi modern, polgári erdőtörvényt, és a XX. század csonka Magyarországában született 1935. évi törvényt, amely az első természetvédelmi törvény is volt. Végül az 1961. évi és az 1996. évi törvényről tett említést. A 2009. évi utolsó törvénnyel kapcsolatban megjegyezte, hogy ennek módosítása pedig folyamatban van.
Mindez jól jelzi, hogy mennyi érdekkülönbség veszi körül az egyre fölértékelődő erdőket.
Annak idején hiányoztak a megfelelő szakemberek, akik érvényt szereznek a Mária Teréziaféle rendeletnek, s ezért indították el az erdészképzést Selmecbányán. Az erdészek hite, elkötelezettsége és legendás összetartozása kellett ahhoz, hogy a történelem számos válságos pillanatában hazaszeretetét fényesen bizonyító, önzetlen és magyar szellemiségű hivatássá váljék.
Annak idején egy faluban a pap, a tanító és az erdész volt az, akihez bátran fordulhatott a nép segítségért. Szót kellett értenie a favágóval, a szénégetővel, meg kellett fognia fatolvajt – nincs új a Nap alatt – és az orvvadászt, aki még vissza is lőtt.
Az erdészek a mai napig egy kissé reneszánsz emberek – fogalmazott Semjén Zsolt - hiszen a műszaki és a biológiai tudományokban is jártasaknak kell lenniük.
Felidézte Wágner és Divald munkásságát a magyar szaknyelv megteremtése és az Erdészeti Lapok alapítása terén. Bedő Albertet az egyesület alapítás kapcsán említette meg, nem feledve az ősi székház fölépítését.
Trianont követően egy új feladat adódott számukra, az Alföld fásítása. Az ország erdőterületének megduplázására joggal lehetnek büszkék az erdészek.
A szónok emlékeztetett az egykori soproni polgármester szavaira, aki így írt a Selmecről befogadott főiskolásokról: „Áldom a magyarok Istenét, hogy ezt a száműzött, szélvert sereget városunkba hívtam, megsegítettem, oltalmaztam, mert olyan segítőtársakra találtam bennük, akik már ismerve a hontalanság keserű kenyerét, teljes erejükkel, magyar szívük minden dobbanásával azon voltak, hogy nehéz munkámban a magyar Sopront diadalra segítsék.”
Semjén Zsolt az 56-os forradalom napjait is felidézve, a Kanadában új hazára talált, menekült kollégákról is megemlékezett.
Napjaink gondjaira utalva felsorolta, hogy ma közel félmillió állampolgárnak van erdőtulajdona. Ezzel egyre több embernek vált remélhetően szívügyévé, így közüggyé az erdő.
El kell gondolkodnunk, hogy vajon ez a hivatás és maga az erdő a politikától megkapta-e azt az elismerést, amit sokszínű, és az egész társadalmat érintő szolgáltatásaival kiérdemelt. Nem csupán a mezőgazdaság egyik ágáról, földhasználati formáról van szó, hanem ezen túlmutató dologról – szögezte le a politikus.
Biztosította hallgatóságét, hogy nem a pénzügyi eredmény az egyetlen szempont, hanem a vagyongyarapodás is.
Ezt követően fölkérte az Országos Erdészeti Egyesület elnökét, hogy az erdészet ügyét és problémáit összefüggéseiben ismerő szakemberek segítségével az állami és a magánerdőkre vonatkozó meglátásait fogalmazza meg, és ezzel a tanulmányával segítse a nemzeti konzultáció folyamatát. Z.Z.