2010. október 13. – Bognár: a hazai erdők az erdészek kezében jó helyen vannak
„Erdészeti erőforrások a Kárpát-medencében” címmel 2010. október 8-án Erdészeti nyílt napot rendezett az Országgyűlés Mezőgazdasági bizottsága Erdészeti albizottsága az Országház Felsőházi Termében
A rendezvény egyben a XIV. ERDŐK HETE nyitó alkalma volt. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes után dr. Bognár Lajos államtitkár-helyettes, az MGSZH mb. elnöke lépett a mikrofonhoz.
Tolmácsolta Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter köszöntését. Az előadó az erdőről, mint a legsokoldalúbb erőforrásról beszélt.
Elöljáróban leszögezte, hogy a rendszerváltozás óta először jött létre olyan minisztérium, amely a nyersanyagtermeléstől kezdve a természetvédelemig az erdő valamennyi aspektusát magába foglalja. Ez lehetőséget nyújt arra, hogy az erdőhöz kapcsolódó érdekek egyensúlyát magas szinten megteremtsék. Hazánk legjelentősebb erőforrása a termőföld, s ennek egynegyedét, mintegy kétmillió hektárt erdő borít. Az erőforrások között az elsők között van.
Emlékeztetett a történelem során az ember és az erdő viszonyának változására: eleinte féltek az erdőtől, majd éltek az erdőben, végül éltek az erdőből. Előbb az ember függött az erdőtől, ma az erdő függ az embertől. De ezzel nem szabad visszaélni.
Vázolta az erdőkiélés és használat változását az évszázadok során, egészen a mai többcélú természetközeli erdőgazdálkodásig. Az erdőértékkel kapcsolatban Verbőczire utalt, és a mai hazai erdővagyont a kutatások szerint 2000 milliárd forintban határozta meg.
Az erdővagyon értékéhez kapcsolhatónak tekinthető az infrastruktúra, sőt az a szaktudás, hagyomány és kulturális érték, amit az erdészek felhalmoztak az évszázadok alatt.
Jelentős állomásként jellemezte a rendszerváltozást követően a magánszféra kialakulását, majd az EU-csatlakozást. Ez utóbbi teljesen átírta az erdőgazdálkodás pénzügyi rendszerét.
Az erdő azon kevés erőforrások egyike, amely fenntartható módon képes szükségleteket kielégíteni.
A fa felhasználásával bármely anyagnál jobban szolgáljuk a környezet védelmét, a klímaváltozás semlegesítését.
Emlékeztetett az erdők hármas funkciójával kapcsolatos 1972-es magyar javaslatra, amely azóta a nemzetközi erdészeti politika egyik alapvetésévé vált. Az erdők funkcióinak egymáshoz viszonyított fontossága területenként változik. Kiegyensúlyozott érvényesítésük az erdészek feladata.
Hangsúlyozta, hogy a Nemzeti Erdőprogramot az erdőre, az erdőgazdálkodásra vonatkozó nemzeti közmegegyezésnek tekinthetjük. Ennek éves frissítésébe, a konkrét cselekvési terv elkészítésébe a minisztérium az ágazat érdekképviseleti és szakmai civil szervezeteit is bevonja.
Utalt az elmúlt másfél évszázad erdőtörvényeire, és leszögezte, hogy a mai erdők nagy része nem tekinthető önfenntartó környezeti rendszernek, mert több évszázados emberi beavatkozás eredményeként alakultak ki. Kezelésük fenntartható erdőgazdálkodás keretei között oldható meg. Ez érvényes a természetvédelmi rendeltetésű erdőkre is.
A fenntartható gazdálkodás azt jelenti, hogy biztosítja a jelen szükségleteinek kielégítését, anélkül, hogy veszélyeztetné a jövő generációk lehetőségeit. Az erdészszakma tevékenysége ezt a vezérelvet követi.
Az erdő szolgáltatásai között a kiemelte: a vidékfejlesztés és a racionális földhasznosítás terepe, a foglalkoztatási lehetőségek bővítője. Ezeken túl tulajdonosának jövedelemtermelője.
A fenntartható gazdálkodás garanciája az erdőtervezés és a hatósági rendszer, amelynek keretfeltételeit a körzeti erdőtervekben határozzák meg.
Az erdőleltár szerint a hazai erdőterület, az erdők élőfakészlete az elmúlt évtizedekben folyamatosan növekszik.
Hazánk élőfakészlete mintegy 350 millió m3. A kitermelés a képződő faanyagnak csak 70 százalékát érinti. A természetes felújítás aránya nő, az elegyesség és a genetikai változatossága javul. A hazai erdők egészségi állapota az európai átlagnál jobb. A természeteshez egyre közelebb álló erdőket alakítanak ki az erdészek.
A hazai védett területek mintegy 47 százaléka erdő. Ez azt jelenti, hogy az erdők ötöde, mintegy 355 ezer hektár áll védelem alatt. A Natura 2000 területekbe vont 720 ezer hektár erdő egy része korábban nem állt védelem alatt. Ezekkel együtt az ország erdeinek 36 százaléka védett valamilyen formában. Ennek alapján jelenthetjük ki, hogy a hazai erdők az erdészek kezében jó helyen vannak. Ezt a sokoldalú, az állampolgárok életminőségét alapvetően befolyásoló, rendkívül sok közérdekű szolgáltatást nyújtó tevékenységet a nemzetgazdaságban végre a jelentőségének megfelelően kell kezelni – jelentette ki Bognár Lajos. – Majd így folytatta: Ennek érdekében fontos, hogy az erdőgazdálkodás közérdekű feladataival arányos legyen az állami szabályozás és a támogatás mértéke. Az erdőgazdálkodás a működését a bevételeiből finanszírozza. Ez két forrásból adódik: az erdei termékek, elsősorban a fa, és a szolgáltatások eladásából származó árbevétel, illetve a közérdekű tevékenységek ráfordításait ellentételező támogatás. A nemzeti kormányzat mindkét csatornán keresztül fejleszteni kívánja az erdőgazdálkodást.
Várakozásunk szerint az EU a jövőben is a vidékfejlesztés fontos elemeként számol az erdőgazdálkodással, és az erdőt pedig kiemelt erőforrásnak tekinti.
Az erdőre és az erdőgazdálkodásra az Európai Fejlesztési Bank is felfigyelt, hisz’ az agrárszakterületek közül egyedül az erdészeti támogatási pályázatok nemzeti önrészét finanszírozza – kedvező hitelkonstrukcióval. Az erdészet a jövő agráriumának egyik kitörési pontja lehet, s mint ilyen, mindenképpen kiemelt figyelmet érdemel – hangsúlyozta a szakember.
A unió szintjén is szükséges lobbiznunk – jelentette ki az elnök -, annak érdekében, hogy az erdőgazdálkodás a 2013 utáni vidékfejlesztési politikában a jelenleginél is nagyobb szerepet kapjon.
Hangsúlyozta az erdőtelepítések, az erdők támogatására a kvóta bevételek visszaforgatásának szükségességét.
Fontos közeli célként jelölte meg a támogatási lehetőségek hatékonyságának javítását, hogy a rendelkezésre álló forrásokat teljes egészükben felhasználhassák.
Be kell indítani a Natura 2000 területekre vonatkozó támogatást, a fiatal erdők ápolásának támogatását, értéknövelő beruházásokat, az erdők közjóléti beruházásainak támogatását, és az abiotikus károsítások megelőzését.
A korábbi időszakban a támogatási rendszerek a források szétosztását nem kezelték kellő arányérzékkel az agráriumon belül, ezért ezt felül kell vizsgálni – jelentette ki Bognár Lajos. – Szektorsemlegesen szavatolni kell a közérdekből – pl. a természetvédelem – fakadó korlátozások hatásainak arányos ellentételezését.
Hatékonyabb az erdőgazdálkodókat ösztönözni, mint szankciókkal fenyegetni. Ezzel a szemlélettel oldhatók fel a természetvédelemmel kapcsolatos konfliktusok is.
Azon fontos célokra, amelyekre uniós forrás nem áll rendelkezésre nemzeti forrást kell biztosítani. Ilyen például az erdészeti szakszemélyzet foglalkoztatása, a közjóléti berendezések fenntartása, az erdészeti erdei iskolák működtetése.
Kiemelte, hogy megkezdték a jogszabályok felülvizsgálatát, hogy a hatékonyság növekedjen, és az adminisztratív terhek csökkenjenek.
Végezetül az erdők hete jelentőségére hívta fel a figyelmet, kiemelve, hogy az erdészek a jelennek és jövőnek egyszerre dolgoznak. Az ágazat súlyát mielőbb az erdők területi arányához, jelentőségéhez kell közelíteni.
Z.Z.