Közönségkapcsolatok a Zalaerdőnél - I. (ForestPress)

2010. október 24. – Az OEE Közönségkapcsolatok szakosztálya kihelyezett ülése a Zalaerdő Zrt.-nél.
2010. október 20-21-ikén az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya a Zalaerdő Zrt. vendégszeretetét élvezte. Az kihelyezett szakosztályülés célja az OEE jövő évi vándorgyűlése kommunikációjának segítése. Tekintettel arra, hogy 2011-ben a Zalaerdő Zrt. rendezi a vándorgyűlést, ennek megfelelően állítottuk össze a szakosztályülés programját:
Tihanyi Gyula személyügyi vezető tájékoztatása a társaság sajtó-PR munkájáról
- Nemecz Ferenc újságíró a ZalaErdő című lap felelős szerkesztője a lap történetéről, funkciójáról
- Szakács László szakosztálytagtársunk előadása „Zalaegerszegi közjóléti erdők története” címmel
- Lázár Andrea szakosztálytagtársunk előadása a 2010. évi Pécsi Vándorgyűlés sajtó- és PR-előkészítéséről
- Lengyel László szakosztálytagtársunk előadása a 2009. évi Selmeci Vándorgyűlés sajtó- és PR-előkészítéséről
- A társaság új honlapjának áttekintése

Az eredeti tematika annyiban módosult, hogy elmaradt Lengyel László előadása és a honlap áttekintésére sem kerülhetett sor internet kapcsolat hiánya miatt. Ugyanakkor bővült a program Iványi Miklós előadásával a Tanúsítási rendszerekről, és Horváth Ferenc tájékoztatójával az erdészeti Nyílt Napon előadott kommunikációs javaslatairól.

A társaság nagykanizsai központjában Rosta Gyula vezérigazgató és Tihanyi Gyula humánpolitikai vezető fogadta a szakosztály tagjait.
A vezérigazgató kitért a parlamenti Erdészeti Nyílt Napon elhangzott javaslatra, miszerint létre kellene hozni egy alapot az erdészeti kommunikáció finanszírozására. Ideje ellensúlyozni azt a propagandát, amelynek során az erdészeket negatív színben tüntetik föl. Mi e téren annyit tehetünk, hogy minden ilyen kezdeményezés élére állunk – fogalmazott a vezérigazgató.
Rosta Gyula elismerte, hogy az erdei iskolai kommunikáció terén még vannak tartalékaik. A kiterjedt erdei vasút hálózat is erre predestinálja őket, kiemelve, hogy a vasút – talán egyedülállóan az országban – faanyagszállítást is végez. Nem zárta ki, hogy a turizmusba is intenzívebben bekapcsolódnak, bár a magas színvonalú vadászházaik nem a bakancsos turisták igényeit célozták meg. Rendelkeznek olyan felújítható épületekkel, amelyekben ilyen szállások is kialakíthatóak.

Király Pál, az Erdészeti és Faipari Híradó szerkesztője az erdei vasutakkal kapcsolatban kérdezte a vezérigazgatót. Rosta Gyula elmondta, az új tulajdonos, a Magyar Fejlesztési Bank vezetői fölhívták a társaságok figyelmét, hogy keressék a kapcsolatot a Magyar Turizmus Zrt. illetékeseivel az erdei vasutak propagandája érdekében. A maga részéről az erdei vasút iránti elkötelezettségéről biztosította a kollégát, hisz’ korábbi beosztásában – az Egererdő Zrt. Mátrafüredi Erdészete vezetőjeként – vasútüzemet is irányított. A Zalaerdő Zrt-nél arra bíztatta a kollégáit, hogy a vasút adta lehetőségeket a faanyagszállítás érdekében minél jobban használják ki. A jelenlegi száz km-en felüli hálózat fejlesztését sem tartja kizártnak. Azt azonban nem lehet elvárni, hogy azért termeljen fát egy társaság, hogy a személyfuvarozás veszteségeit fedezze.
Ezt követően Tihanyi Gyula ismertette a két nap programját. Ebéd után a csapat elindult Olga-majorba.

A patinás Olga-majori vadászházban a délutáni szakosztályülésen vendéglátó Zalaerdő Zrt. részéről részt vett Kovács Ferenc kijelölt vezérigazgató-helyettes és Tihanyi Gyula humánpolitikai vezető. A Mecseki Erdészeti Zrt részéről Keszi László vezérigazgató, Várady József vezérigazgató-helyettes, valamint a két előadó, Vassné Papp Viktória és Lázár Andrea. A FAGOSZ képviseletében pedig jelen volt Horváth Ferenc elnök és Mőcsényi Miklós főtitkár, valamint Merczel István, a SEFAG Zrt. PR-ügyeiért felelős osztályvezető. Az OEE Tanúsítási rendszerek szakosztálya részéről Iványi Miklós titkár.

Elsőként Tihanyi Gyula ismertette a Zalaerdő Zrt. PR- és sajtómunkáját. Elmondta, hogy erre a tevékenységre nincs függetlenített munkatárs a cégnél. A közönségkapcsolatokkal járó feladatokat ő látta el évek óta. Ez nem jelentett szóvivői feladatokat. Korábban egy környezetmérnök kolléganő átvette ezt a munkakört, de időközben szülési szabadságra ment.
Tihanyi Gyula arra törekedett munkája során, hogy a lehető legtöbb helyen megjelenjenek valamilyen formában. Ez lehetett egy-egy kiadvány, rendezvény, illetve a megyei sajtóval való kapcsolattartás. A társaságot érintő fontos ügyekben a cég vezetői szólaltak meg. A helyi, erdészeti szintű témákban az erdészetvezető vagy műszaki vezető nyilatkozhatott.
A korábbi időszakkal szemben, amikor a kitermelt fatömeg köbméterei uralták az erdészeti kommunikációt, ma már inkább az erdészek munkájának megismertetésére, a természetes erdőfelújítás folyamatára helyezik a hangsúlyt. A kommunikáció másik terepe az iskola, a tanulóifjúság. Az iskolák kérésére szívesen vállalják a gyermekek „beavatását” az erdészek munkájának titkaiba.
Zalai erdők kissé távolabb esnek a nagyvárosoktól, nincsenek a figyelem középpontjában, ezáltal nincs akkora kommunikációs nyomás, mint a látogatottabb, népszerű kirándulóhelyeknél. Ez a helyzet azzal is magyarázható, hogy a természetvédelmi területek aránya nagyon alacsony.
Zala egyébként az egyik legmagasabb arányban – 30 százalék felett –erdősült megye, az állományok fele állami, fele magántulajdonú.
E tájon mindig nagyon szoros kapcsolatban volt az ember az erdővel, hisz’ a települések végén kezdődnek az erdők. A vidéki lakosság körében az erdő szerepe nem szorul magyarázatra.
Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nem kerülnek olyan helyzetbe, mint például Budapesten, ahol majd’ napi szinten kell magyarázni a beavatkozásokat.
A jövő évi vándorgyűlésre új anyagokkal is készülnek, többek között videó-összeállítással. Tervezik a zalai erdőgazdálkodást bemutató kiadvány megjelentetését is.
A megyei lappal kialakított kapcsolatról elmondta, hogy elsősorban a Zalai Hírlap keresi meg a társaságot, de előfordul az ellenkezője is. Folyamatos és jó a kapcsolat a lappal.
A megjelenések gyakoriságáról nincsenek adataik, mert nem végeztetnek sajtófigyelést.

Horváth Ferenc, a társaság korábbi termelési igazgatója elmondta, hogy elsősorban az üdülőövezetekben vannak „reklamációk” és kifogások az erdőgazdálkodással kapcsolatban, illetve a települések határában, ha egy-egy idős állományt letermelnek.
Hozzátette, hogy a közjóléti programjaiknál is jó partner a megyei sajtó. A megjelenések többsége pozitív kicsengésű. Egyedül a nagykanizsai tóval kapcsolatban jelentek meg bíráló hangok. Elismerte, hogy nem fordítottak kellő figyelmet erre a létesítményre.

Merczel István, a SEFAG Zrt. PR-ügyeiért felelős osztályvezetője elmondta, hogy ő hetenként ad ki sajtóanyagot a megyei hírlapnak. A megjelenést illetően, ahogy fogalmazott, „száz százalékos a találat”. A lapnál a vadászati témák kiemelt érdeklődésre számítanak, s ezeket külön munkatárs gondozza. Megerősítette, hogy a társaságot érintő jelentősebb kommunikációs lépéseket egyeztetik az MFB illetékes szakembereivel.
Szakács László szakosztálytagtárs – korábbi zalaegerszegi kerületvezető erdész – azzal egészítette ki, hogy számos városi lap is megjelenik a megyében, s ezekben gyakrabban találkozhatnak kritikus írásokkal.
A szakosztályülésen vita alakult ki a társaságokat érintő jelentősebb kommunikáció, az erdészetpolitikai témák és a sajtó azonnali kéréseire való reagálás kérdésében.

Nemecz Ferenc szakosztálytagtársunk, a Zalaerdő című üzemi lap felelős szerkesztője, korábban a Zalai Hírlap munkatársa beszámolt a társaság 40 éves múltra visszatekintő újságjának korábbi időszakairól is. Az ötvenes években kisebb formátumban, de több ezer példányban jelent meg a lap. Ezt magyarázza, hogy korábban a cég foglalkoztatottainak száma sokszorosa volt a jelenleginek, meghaladta a kétezer főt, míg ma csupán 400-ra tehető. A társaság 15 évvel ezelőtt jutott arra az elhatározásra, hogy profi újságírót kér föl a lap szerkesztésére. Így esett a választás Nemecz Ferencre, aki a Zalai Hírlap agrártémáinak felelőse volt, s mint ilyen, gyakran foglalkozott erdészeti témákkal is.
A szerkesztő elmondta, hogy a lapban állandó rovatok vannak, többek között az Erdészarc, a Partnereink. Rendszeresen beszámolnak a vezetőváltozásokról, az új munkatársakról, a kitüntetésekről, a közjóléti eseményekről, az év végi számvetésekről. De állandó rovatnak tekinthető az öreg fák bemutatása, és általában jut hely egy-egy irodalmi alkotásnak is.
Nemecz Ferenc sajnálja, hogy az érintettekhez, például erdei munkás interjúalanyaihoz nem jut el a lap.
Horváth Ferenc azzal egészítette ki a beszámolót, hogy a tájékoztatáson kívül a dokumentálás is nagyon fontos funkciója a lapnak. A teljes cégtörténet forrása a Zalaerdő. Elmondta, hogy az erdész kollégák nem szívesen írnak, ezért vált szükségessé hivatásos szerkesztő felkérése. A lap kiadása nem megterhelő a cég számára, és a társaság vezetői minden időben fontosnak tekintették ezt a fórumot. A lapterjesztésről megjegyezte, hogy nem minden középvezető tekinti szívügyének, hogy eljusson mindenhova a lap. A régi időkben a kézbe adott fizetéssel együtt megkapták a dolgozók a lapot is. A korábbi munkavállalóik zöme ma már vállalkozó, így velük óhatatlanul lazult a kapcsolat.

Javaslatként vetődött föl a lap részben színes nyomása, és az újság külső terjesztése, abban a formában, ahogy a DALERD Erdőjáró című lapja jelenik meg, vagyis a helyi lapba helyezve. Ez természetesen a szerkesztési elvek és gyakorlat változásával is járna. Z.Z.