ForestPress fotók
2010. október 25. - Az OEE Közönségkapcsolatok szakosztálya kihelyezett ülése a Zalaerdő Zrt.-nél.
2010. október 20-21-ikén az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya a Zalaerdő Zrt. vendégszeretetét élvezte. Az kihelyezett szakosztályülés célja az OEE jövő évi vándorgyűlése kommunikációjának segítése. Nemecz Ferenc, a ZalaErdő felelős szerkesztőjének tájékoztatója után Szakács László, Bedő-díjas szakosztálytagtárs, a társaság nyugalmazott kerületvezető erdésze vetített képes előadását tekintettük meg a zalai közjóléti tevékenység történetéről.
Bevezetőjében az előadó elmondta, hogy Madas András erdőmérnök, 1972-ben, Buenos Airesben rendezett VII. Erdészeti Világkongresszuson fogadtatta el a világ erdészeivel az erdő hármas funkciójának fogalmát: gazdasági, védelmi és közjóléti.
Ezután a múltból mutatott be olyan példákat, amikor már valamilyen módon az erdőt pihenés és szórakozás céljából keresték fel.
Az 1700-as évek második felében az egerszegiek húsvét ünnepén a város déli és délnyugati határait járták be, az Aranyoskútnál megpihentek, és egy bazitai ember a határjárókat borral kínálta. Ők voltak az Alsóerdő első csoportos természetjárói.
Ugyanebben az időben gyakran előfordult, hogy erdei vadat, gyümölcsöt és gombát használtak fel az étkezéseknél. Ezt a város erdeiben gyűjthették, ami egyben egy kellemes kirándulás is volt. (vargánya, gesztenye, nyúl)
Az első jelentős erdei majálist a Ságodon Hegyi Énok – a számvevő törvényszék tagja – erdejében tartották. 1843-ban 6-700 főre becsült lelkes társaság köszöntötte Deák Ferencet. Az erdőben tálalták fel a vacsorát, s a zenészek játszották a talpalávalót.
Ezt követően 3 zalaegerszegi közjóléti erdő történetét ismertette.
1. A Zalavölgyi parkerdő
Az egykori marhalegelőn, mesterséges telepítéssel, a városközponttól pár percre egy 95 hektáros, sokszínű parkerdőt hoztak létre 1969 és 1977 között. A ligetes, változatos parkerdőben mintegy 80 fafaj és több védett növény található.
Külön érdekessége, hogy az itt lévő városi szemétdombot földdel takarták be, s ezzel az ötlettel szép kilátót formáltak a sík tájban. A tetejére fából készült esőbeállót építettek. Ha valaki a magasból széttekint az erdőn, észreveszi, hogy a sétautak az erdészcsillag alakjára vannak megkomponálva.
1976-ban megnyílt a nagyközönség előtt. Emlékfákat is ültettek és Horváth Ernő fából faragott szobrai díszítik a központi teret. A parkerdő a Zala vízbázisát is védi, így véderdőként is szolgál.
Az előadó hangsúlyozta, hogy az igen jelentős munka állami beruházásból valósult meg. A tervezést az erdőfelügyelőség, a kivitelezési munkákat az ERDŐVÁLL végezte Som László erdőmérnök felügyeletével, Horváth Ferenc erdész közvetlen irányításával. Ma már középkorú 30-35 éves erdőben sétálhatunk.
A Vérmalom melletti réten Magyarország legjelentősebb kockás kotuliliom mezejében gyönyörködhetünk tavasszal. A becslések szerint több tízezer tőből áll. Igen veszélyeztetet, ritka és értékes növényfajunk termőhelye fokozott védelemre szorul. A virágzáskor idegenforgalmi látványt nyújtana.
E parkerdőből 2008. szeptember-novemberben kilenc hektár 35 éves erdőt irtottak ki, alaposan megcsonkítva az erdőtömböt. Az erdő minden jellemzőjét megszüntették, kituskózták. 100 éve nem történt ilyen drasztikus erdőcsökkenés a városban.
2. Csácsbozsoki Arborétum
Az arborétum Zalaegerszeg északkeleti határában, Csácsbozsok városrészben a városközponttól kb. 5 km-re található 83 hektáros területen. Ebből 42 hektár a magterület, melyet a kerítéssel védenek a vad ellen.
A Zalavári Apátság birtoka volt 1945 előtt, mely az egyik legjobb minőségű erdő volt. 1945-ben állami tulajdonba került, ezután a zalaegerszegi erdészet kezeli. Az apátságnál a természetes felújító vágást már régóta alkalmazták. Már ekkor az egerszegiek kedvelt kirándulóhelye volt.
A háború után az erdészet a fenyvesek helyén 30 fajta örökzöldet és lombos fát ültetett, arborétum jelleggel. 1955-ben a neves növénynemesítő Barabits Elemér erdőmérnök, majd az 1960-as években Fatalin Gyula erdőmérnök irányítása mellett Olasz Ferenc, Horváth László és Szekeres János erdészek végezték a kivitelezési munkákat.
1971-ben Balla Gyula és Horváth Elemér erdőmérnök elkészítették az arborétum fejlesztési tervét melyet jóváhagytak és biztosították a megvalósulásához szükséges pénzt is. Célként azt jelölték meg, hogy termőhelyi adottságoknak megfelelő, olyan gyorsan növő fenyő és exóta fafaj állományokat hozzanak létre melynek kísérleti jellegük mellett esztétikai élményt is nyújtanak. A fenyő fafajok ültetésének, hálózatának és növekedésüknek összehasonlító elemzése volt a fő szándék. Emellett oktatási bemutató helynek is szánták. 14 fajta jegenyefenyőt (Abies) ültettek egymás mellé, mindegyiket egy-egy külön parcellába.
Összesen mintegy 40 különféle fafajt ültettek. Az arborétumban 19 védett növényfaj található.
A zalaegerszegi önkormányzat 2001-ben helyi jelentőségű természeti értéknek nyilvánította. A Márkiban vadászházként működött fa épületet áthozták az arborétumba, mely kiszolgáló házként szolgál. Padokkal, asztalokkal, szakszerű eligazító, fogadó táblákkal, felújított esőbeállóval várják a látogatókat. A terület esztétikai és szakmai szépségeit élvezheti a szakember és a természetjáró egyformán.
3. A Zalaegerszeg Alsóerdő parkerdő
A Zalaegerszegi Parkerdő, a Jánkahegy és a Tv-torony közt a város délnyugati részén, 240 hektáros erdőterület. A közjóléti erdők szinte valamennyi fajtáját egyesíti: üdülőerdő, sétaerdő, panorámaerdő. Sok ember befogadására képes. A parkerdő kialakítása, építése 1965-től 25 éven keresztül történt, jelentős állami pénzügyi támogatással.
Szakács László megemlítette a „Szépítészeti Bizottság céljait és a diákok 1905 és 1907 közt tartott majálisát Alsóerdőn. Több régi képpel illusztrálta a híres „Magyarok Védőasszonya” nevezetű képes fát. A hatalmas, gyönyörű, paddal körülvett tölgyfa az egerszegiek kirándulásának kedvelt célpontja volt a két világháború közt. A téli sportot és a tél örömeit szolgálta az alsóerdei szánkópálya megnyitása 1937-ben. 1945-től állami tulajdonba került Alsóerdő, azóta a Zalaegerszegi Erdészet kezeli.
1965-ben Alsóerdőből egészségvédelmi területté nyilvánítottak 235,2 hektárt, a fatermelésből kivonták, parkerdőként való nyilvántartását rendelték el. 40 hektár akácost alakítottak át.
Messzemenően figyelembe vették a termőhelyi igényeket, a rálátási, az esztétikai és a parkerdei viszonyokat. Elsősorban őshonos fafajokat terveztek, de mivel a termőhely alkalmas volt, ezért örökzöld fenyőkkel és cserjékkel tették változatossá a területet. 1966-ban kezdődött a nagy munka.
A kivitelezési munkákat 1966-ban Vinkovits Sándor kerületvezető erdész irányította, Szakács László beosztott erdész segítségével, ő 1970-től vette át Alsóerdőt és azt 2008-ig irányította.
A parkerdőre részletes fejlesztési terv készült, - 1972-ben hagyták jóvá Budapesten – melyben meghatározták az elsődleges célokat és a kivitelezés módját, időtartamát is, természetesen az előteremtett költségek függvényében. A terv alapul szolgált a következő 30 évre, és nagy része meg is valósult.
1970-es évek elejétől felelevenítették a század eleji majálist. Május elsején ezután rendszeresen Alsóerdőre jött a város lakossága. 10-30 000 közt változott a kirándulók száma.
A Panoráma utat 2 km hosszan 1974-ben építette meg az erdészet.
Az új feladatnak megfelelően, fokozatosan átalakították a 40 hektár akácost. Ennek része volt 1973-ban a havas szépe, vagy, ahogy inkább ma használják az azáleák telepítése. Fokozatosan, 15 fajtából, mintegy 3000 darab havas szépe cserjét ültettek a hangulatosan kialakított völgy két oldalába. A több ezer díszcserje május elején a legszebb, mert ekkor virágzik legnagyobb tömegben.
Fotó Szakács László
A völgy ma már Zalaegerszeg egyik jelképévé vált, a városról szóló kiadványokban, reklámokban állandóan szerepel. A közönség szavazatai alapján, 2010-ben Zala megye természeti csodája közt a 7. az Azáleás völgy lett.
1973-ban svájci mintára, erdei tornapályát építettek, mely országosan is ismert volt, Monspart Sarolta tájfutó világbajnok próbálta ki először.
Bősze Aladár tervei alapján hangulatos táblákat, asztalokat, padokat, esőbeállókat, készítettek ki, sétautakat létesítettek.
1974-ben a város első helyi jelentőségű védett természeti területe lett az aranyoslapi forrás, és egy emlékkövet is elhelyeztek. A forrást és környékének kiépítését, tereprendezését – igen nagy költséggel - a Zalaegerszegi Erdészet végezte el. Eredményeképpen egy szép kiránduló és emlékhely alakult ki, melyet 1981-ben avattak fel.
1980-as évek közjóléti munkák terveit Müller Géza erdőmérnök készítette. A parkerdőt az országos sajtóban, rádióban is egyre többször méltatták és számos hazai és külföldi szakmai küldöttség is tanulmányozta.
Elkezdődött az erdő történetének, a növény és állatvilág tudományos feldolgozása, publikálása. Óvári Miklós, Szakács László és Faragó Csaba munkáit kell említenünk. Megjelentek az első civil zöld szervezetek.
A napközis tábor a nyári szünet alatt működött, ideális környezetben. E tábor ideális helye lenne egy erdei iskola működtetésének, mely sajnos sem a városban, sem a megyében nincs. A legnívósabb kulturális rendezvény a nyáron tartott Erdei Színház volt, de ez is megszűnt.
1985-ig folyamatosan karbantartották a parkerdőt, volt rá pénz, majd ezután egyre kevesebb jutott a felújításra. A rongálások kezdetben elenyészők voltak, később egyre fokozódtak.
Alsóerdőn 28 fenyő és 35 lomblevelű fafaj fordul elő. Igen jelentős 29 védett növényfaj található. Az állatvilágon belül a leggazdagabb a madárvilág.
Az 1968 óta folyó, parkerdei, közjóléti munkákat, magas szintű erdészeti közjóléti tervezés előzött meg. Német, osztrák és svájci minta alapján, az egykori akác bozótosok helyén, 1985-re országos hírű parkerdő létesült, melyet a szakkönyvek is példaként említenek. Az 1980-as évek közepén élte fénykorát a parkerdő.
A Zalaegerszegi Erdészet évente 7–8 millió forintot fordít közjóléti célokra. Az összeg főleg az Aranyoslapi forrás, Azáleás völgy és a Csácsi Arborétum karbantartására, kaszálására, felújítására hasznosul. Alsóerdőn, 220 hektáron természetszerű erdőgazdálkodást folytatnak, természetes felújítás folyik. Nincs tarvágás.
Az előadó összefoglalásképpen megállapította, hogy Zalaegerszeg területén az országos átlag felett található közjóléti erdő. A parkerdőket nyugati példa nyomán közpénzekből valósították meg. A mai napig több százmillió forintot fordítottak erre a munkára. Az erdészet szellemi és fizikai dolgozóinak közös munkája bátran kimondhatjuk, megelőzte korát.
Az itt létrehozott értékes közjóléti erdők a jövőben igen nagy turisztikai lehetőséget jelentenek a város számára.