2010. november 30. - Pagony Hubert erdőmérnök, a soproni főiskola kutatója 1960. november 25-én kelt levélben kapta meg kinevezését az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) Erdővédelmi és Vadgazdálkodási Osztályának vezetésére.
2010. november 25-én, Mátraházán, az MTA üdülőházában tartotta az ERTI ünnepi emlékülését az erdővédelmi osztály megalakulásának ötvenedik évfordulója alkalmából.
Koltay András tudományos főmunkatárs az ERTI-ben folytatott növénykórtani kutatások öt évtizedét tekintette át.
Két nagy téma köré csoportosította mondandóját: A nyár és fenyők valamint az egyéb kutatási területek.
Bevezetőjében elmondta, hogy a gyomirtás és a vadkárelhárítás is az osztály feladatai közé tartozott.
Utalt a már korábban említett fafajpolitikai döntésre, a nyarasításra és a fenyvesítésre. Ezekből az osztályra is komoly feladatok hárultak. A monokultúrák tömeges telepítése a kórokozók tömeges megjelenésével járt.
Kiemelte, hogy az osztály munkájában elsődleges fontosságú volt a gyakorlat számára nyújtható segítség.
Többek között a nyár szaporító anyagot károsító kéregfekély ellen dolgoztak ki növényvédelmi technológiát. Ezt a mai napig alkalmazzák.
A fenyőtelepítési program nagy területű csemetekerteket igényelt a szaporítóanyag előállításához.
Az erdeifenyő tűkarc károsítással is foglalkoztak, és föltárták a kórokozó biológiáját. Lehetőség nyílt többek között az előrejelzésre, és kidolgozták a védekezés módszereit is.
A gyökérrontó tapló ellen modern biológiai védekezési technológiát dolgoztak ki. A módszer lényege, hogy egy antagonista gomba spóra szuszpenziójával folytatják a kezelést.
A történethez tartozik, hogy a rendszerváltozás idején megszűnt az Filaxéra gyár, a szer feledésbe merült. Néhány éve egy pályázat keretében ismét fölújították a módszert, ismét tenyésztésbe vonták az antagonista gombafajt.
A nyár faanyag hulladék, fűrészpor hasznosítása is kutatási feladatként adódott. A laskagomba mesterséges szaporításának technológiáját oldották meg e témakörben.
A tölgypusztulás kárláncolatában a kórtanosok is találtak olyan elemet, amely fontos kórokozó a betegségben.
A mikorrhizával kapcsolatos kutatások is végigkísérték az osztály munkáját. A kutatás eredményeként mesterségesen beoltották a csemetéket a mikorrhizával.
A tölgy lisztharmat kezelésére is dolgoztak ki megoldást.
Végül szólt az előadó azokról az új kórokozókról, amelyek az utóbbi években ütötték föl a fejüket. Többek között az akácon megjelent rovarok és gombák, vagy a kőrisen található kéregkárosító fekély.
Az energiaerdők várhatóan újabb feladatokat jelentenek az osztálynak, hisz’ intenzív monokultúrákról van szó, ahol fokozottan lépnek föl a kórokozók. Z.Z.