S.Nagy László elnök köszöntötte a professzort (ForestPress fotók)
2011. február 27. – Az emberiség szinte kéjjel pusztítja az alapvető őselemeket - Globális projekt a Magyarország nevű lokalitás felszámolására - Az Országos Erdészeti Egyesület Szeniorok Tanácsa meghívására Bogár László közgazdász, egyetemi tanár tartott előadást 2011. február 24-én, a MTESZ székházban. Az erdőgazdálkodást, az erdészetpolitikát társadalomfilozófiai magasságba emelte az idén hatvan éves professzor, aki a nyár elején jelenteti meg a Kairosz Kiadónál Lefelé a létezés lejtőjén című legújabb könyvét. Ennek keletkezéstörténetéről és legfőbb gondolatairól beszélt Bogár László.
A közgazdász 38 évvel ezelőtt lépett ki diplomával a zsebében a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem kapuján, amely az akkori Tolbuhin körút végén nyíló Dimitrov téren található. Azokban az években az egyetemen már bevett szokás volt a kettős beszéd, egyrészt a politikai kurzus ritmusára kellett oktatni, de a zene már nem csupán a mozgalmi dalokból állt.
Mindezt e sorok írója is igazolja, aki a 70-es évek elején Szelényi Iván kritikai szociológus szemináriumaira járhatott a „Közgáz”-ra.
Emlékezetes, hogy 1976-ban kapott Nobel-díjat Milton Friedman közgazdász, a chicagói iskola vezetője, akinek szállóigévé vált a mondása: az üzletben az az üzlet, hogy üzlet.
Ez a fajta neoliberális szemlélet harminc éve uralja a társadalmat és a gazdaságot. E szemlélet legfőbb hazai hirdetői, egyetemi oktatók azt tanították: „eszetekbe ne jusson, hogy gondolkodjatok!” Nehogy véletlenül bemenjenek tanítványaik abba a szörnyű zsákutcába, amelyet úgy hívnak, hogy harmadik út.
Az, szóba sem jöhetett, hogy a természettel és az emberi természettel harmonizáló társadalmat és gazdaságot építsenek ki. A nagyon hatékony agymosás már akkor működött.
Sajnálatos módon más társadalomtudományok képviselői is azt gondolták akkoriban, hogy a szocializmust csak a liberál-kapitalizmus válthatja föl.
Erről a totális birtokba vételről szól Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról című verse is:
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
…
hol zsarnokság van:
mindenki szem a láncban;
belőled bűzlik, árad,
magad is zsarnokság vagy…;
De ugyanezt a gondolatkört fogalmazta meg már a XIX. század elején Pálóczi Horváth Ádám a kuruc nótára írt dalában:
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
Tehát a három legnagyobb csalás és ámítás:
- „Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,”
- Ne értse meg a társadalom, hogy mi történik vele;
- Hamis utak és hamis magyarázatok kínálata.
Lépten nyomon tapasztalhatjuk, hogy a magyar nemzet nem érti, mi történik vele.
Bogár László a rendszerváltozásra igen szigorú meghatározást adott, miszerint az nem volt más, mint egy globális projekt a Magyarország nevű lokalitás felszámolására.
Leszögezte, hogy az emberiség szinte kéjjel pusztítja a haladás nevében az alapvető őselemeket, a Földanyát. Ez, pedig nem más, mint egy elhúzódó öngyilkosság. Márpedig, ha nem leszünk képesek rövid időn belül az önkorrekcióra, akkor a kérdéseink oka fogyottakká válnak.
József Attilával vallja: „Ős patkány terjeszt kórt miköztünk, a meg nem gondolt gondolat, belezabál, amit kifőztünk, s emberből emberbe szalad…”
Ez lesz az ember tragédiája.
Véleménye szerint a szellem – a gondolat szabadsága – a reneszánsz idején szabadult ki a palackból, majd a felvilágosodás idején folytatódott a rossz tendencia.
Minden emberi kultúra szem előtt tartja a léthatár-őrizetét, és védi annak intézményrendszerét. Ezzel szemben a nyugati liberális gondolkodás és berendezkedés nem foglalkozik a következményekkel.
Olyanokat szajkóznak, hogy az állam a legrosszabb tulajdonos. E szemlélet egyik ideológiai megalapozója volt a fennebb már említett Nobel-díjas Friedman.
Ha a bevételed magasabb, mint a kiadás, ne foglalkozz a következményekkel, a másoknak okozott kárral – vallják.
A közgazdaság főárama napjainkban ezt a pusztító logikát képviseli – állítja Bogár László.
Alaptételük, hogy az externáliákkal, a külső költségekkel nem kell számolni, foglalkozni. (Ld.: anyagi és szellemi környezetszennyezés – Z.Z.)
Erre napjaink eseményeiből lehet szomorú példát felmutatni, a MAL-közelben keletkezett vörösiszap-katasztrófát. Nomen est omen: malus = rossz. A felhalmozott milliárdos jövedelmek és a keletkezett externális veszteségek összefüggése.
Álláspontja szerint a mai nyugati létforma nem demokrácia, hanem diktatúra, a tőke diktatúrája, a költség mindig másnál legyen.
Napjainkban lenne a legnagyobb szüksége a magyar társadalomnak erkölcsi tartalékra, ezzel szemben mindenki mindenféle tartaléka lemerült.
A kínálat pedig egyirányú logika mentén alakul: anyag helyett műanyag, élet helyett műélet (Való Világ), lélek helyett műlélek.
Ez egy ördögi módon kitalált körforgás.
Egy ide illő vicc:
Vállalkozó 1: Te fizetsz még munkabért?
Vállalkozó 2: Nem.
Vállalkozó 1: És bemennek dolgozni?
Vállalkozó 2: Persze.
Vállalkozó 1: Nem kellene belépődíjat szedni?
A kapitalista rájött, hogy fogyasztó-evő állatként kell bánni az emberrel.
Ha pedig nincs pénze, ott a hitel. El kell adósítani nemzedékeken átívelően.
Leszögezte, hogy minden közösség lelki-erkölcsi alapokra épül:
Hazánkban a spirituális-szellemi, fizikai-testi és az anyagi-gazdasági alapok egyaránt katasztrofális állapotban vannak.
Az adósságtörlesztésre kivont hazai jövedelem afrikai szintű kifosztást jelent.
A születésszám az 50-es években kétszer akkora volt, mint a halálozás. Ma kétszer annyian halnak meg, mint ahányan születnek.
A hetvenes években még jobbak voltak a középkorú férfiak halálozási mutatói nálunk, mint Ausztriában. Ma háromszor annyian halnak meg, mint a szomszédoknál.
Az elmúlt hatvan évben Magyarországon helyet cserélt az élet és a halál.
Pápai Gábor az EL főszerkesztője a Gyökerek és Lombok köteteit adta át
Alapvető oknak tekinti, hogy hazugságban és félelemben élünk. S aki pedig fél, az újra és újra hazugságra kényszerül.
Ne féljetek! – zárta gondolatait Bogár László, aki emlékeztetett, hogy Trianon 100. és Mohács 500. évfordulójára való felkészülés mozgósító erőt adhat a nemzetnek. Z.Z.