2011. május 1. – Az Erdők Nemzetközi Éve alkalmából az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya előadássorozatot kezdeményezett. Ennek negyedik alkalmára – együttműködésben az Erdők a Közjóért, az erdőrendezési szakosztállyal, valamint a Szeniorok Tanácsával – került sor 2011. április 28-án, a Budapesti Erdészeti Információs Központban.
Az előadó Csóka Péter, a FAO Erdészeti Kapcsolatok osztálya vezetője, aki korábban az Állami Erdészeti Szolgálat főigazgatója, majd az FVM Természeti Erőforrások Főosztálya vezetője volt. Ezt követően az ENSZ New York-i székhelyén, az Erdészeti Fórum Titkárságán töltött be felelős pozíciót, majd onnan került jelenlegi beosztásába.
Az előadó bevezetőjében emlékeztetett az ENSZ 1992-ben Rio de Janeiróban megrendezett Környezet és Fejlődés Világkonferenciájára (Föld csúcs), ahol megszületett a Biológiai Sokféleség Egyezmény, az Éghajlatváltozási Keretegyezmény, valamint elfogadták a sivatagosodás elleni küzdelemmel foglalkozó nemzetközi megállapodás kidolgozásának szükségességét. Ezek közös alapelveit a „Riói Nyilatkozatban” rögzítették.
A fenntartható és tartamos erdőgazdálkodás alapelveiről nem született megállapodás, csupán szándéknyilatkozatot írtak alá a résztvevők.
Leszögezték, hogy az erdővagyonnal, az erdőterülettel fenntartható módon kell gazdálkodni.
Ahogy Csóka Péter fogalmazott, „a szakmát nem töltötte el boldogság”, hogy nem született megállapodás.
A folyamat lassan haladt előre, az ENSZ Fenntartható Fejlődés Bizottsága 1995-ben létrehozta az Erdészeti Panelt.
1997-ben pedig létrejött a Nemzetközi Erdészeti Fórum. Ezen több mint 270 javaslatot regisztráltak, de számos nyitott ügy maradt továbbra is. A legfőbb kérdés pedig változatlanul: Hogyan tovább?
Milyen intézményi feltételekkel, milyen jogszabályi háttérrel és finanszírozással szülessen a megállapodás?
A feladat megoldásához sok nemzetközi áttekintéssel és tapasztalatokkal rendelkező szakember kell.
A résztvevő 192 országból verbuválódott szakemberek nemzetközi közösségében tanácstalanság volt számos kérdésben. Végül a hajnalig tartó megbeszélésen és vitán megszületett a döntés, önálló erdészeti fórum kell.
Így született meg az ENSZ Erdészeti Fórum, a fenntartható erdőgazdálkodás jegyében.
A feladat konkrét volt, 2005-ig kidolgozni egy erdészeti egyezményt, a finanszírozási kérdésekkel együtt.
2005 a kétségek éve volt a nemzetközi erdészetpolitika történetében, ugyanis nem született meg az egyezmény.
Azt a megállapítást fogadták el, hogy a finanszírozáshoz globális pénzalap létrehozása szükségeltetik.
A miniszteri értekezlet sem tudott zárónyilatkozatot elfogadni.
Nem sok vigaszt jelent, de meg kell jegyezni, hogy más fórumok – például a Fenntartható Fejlődés Fóruma – sem tudtak megegyezésre jutni.
Egyetlen kézzel fogható eredmény, hogy a fórum 2006. évi folytatásáról döntöttek. Ezen napirendre kerül a fórum feladatainak bővítése, és négy globális erdészeti cél megfogalmazása.
2007 végre a siker éve volt: az ENSZ közgyűlés elfogadta, hogy létre kell hozni egy erdészeti megállapodást. Az emlékezetes Bali Klímakonferencián akciótervet fogadtak el.
Ez egy olyan megállapodás, amelyik nem rendelkezik joghatással, csupán önkéntes kötelezettség-vállalással jár.
Az egyes aláíró országokat semmi nem akadályozza meg a cselekvésükben. A legfontosabb a meglévő politikai szándék.
A megállapodásnak ez volt az egyik legfontosabb célja, hogy erősítse a politikai elkötelezettséget, valamint az erdők hozzájárulásának növelése a millenniumi célokhoz.
A globális erdészeti célok:
– az erdővagyon-csökkenés megállítása és visszafordítása
– az erdők gazdasági szerepének növekedése, a megélhetés terén
– a védett erdők, természetvédelmi területek fenntartása
– a támogatáscsökkenés megállítása.
Az előadó leszögezte, az erdőterület elsősorban a földhasználat jövedelmezőségi viszonyai miatt csökken, nem az illegális fakitermelés miatt.
A megállapodás 25 nemzeti és 19 nemzetközi célt tartalmaz.
Többek között a nemzeti erdőprogramok elkészítését, az irányítás és a jogérvényesítés rögzítését, a nemzetközi kereskedelem szabályozását, a finanszírozást, az együttműködés és az érdekcsoportok leírását, a tudomány és kutatás szerepének megfogalmazását, a kritériumrendszert és a mérést. Z.Z.