ForestPress fotók
2011. június 26. - Az átalakító és a szálaló üzemmódok ökonómiai kérdéseiről szólt a II. Erdész-ökonómus találkozó. A rendezvényen csaknem 80-an vettek részt, amelyet a NymE Erdővagyon-gazdálkodási és Vidékfejlesztési Intézete, az OEE Közgazdasági Szakosztálya és a Pilisi Parkerdő Zrt. rendezett Budapesten, az Erdészeti Információs Központban.
A programban olyan felkért előadók kaptak helyet, akik gyakorlati tapasztalatokkal rendelkeznek a szálalással, vagy az arra való áttéréssel kapcsolatosan. Az ország különböző részeiből érkezett, és különböző adottságok mellett gazdálkodó szakemberek bemutatták tevékenységüket, valamint elmondták azokat a tapasztalatokat, amelyek hasznosak lehetnek az ökonómiai hatások feltárásához. (Az előadásokon elhangzottakra visszatérünk – a szerk.)
Az előadásokat követően hozzászólásokat hallhattunk, amelyek során élénk vita alakult ki. Urbán Pál elmondta, hogy a szálaló üzemmód zömmel bükkösökben működik, amely azonban csak 6 százalékos részarányt tesz ki. Tölgyes célállományok esetében azonban számolni kell a tölgyek elegyarányának visszaszorulásával. A közvéleménynek való megfeleléssel nem lehet indokolni a szálalás bevezettetését, és indokolt lenne a hatályos erdőtörvény 10.§-ának teljes törlése.
Zachar Miklós felszólalásában amellett állt ki, hogy az erdészeknek szakmai irányító szerepet kellene ellátniuk, és a közvéleménynek való megfelelés nem lehet elsődleges szempont. Elmondta, hogy szakmai karrierje alatt többféle felkapott téma is előfordult, de ezek helyett fontosabbak az erdészeti szakmai érveken alapuló intézkedések. A külföldi példák honosításakor meg kell vizsgálni, hogy azok milyen mértékben terjedtek el, és milyen körülmények (pl. csapadékviszonyok) között.
Horváth Iván rávilágított, hogy a félreértések elkerülése érdekében fontos, hogy a fogalmakat megfelelően kell használnunk, és tegyünk különbséget például a szálalás és a szálalóvágás között. A korábban elhangzottakra reagálva olyan példákat említett, amelyekben a magán-erdőgazdálkodók nem előírások miatt vezették be a szálalást, hanem mert jobb minőségű faanyagot szerettek volna. Hozzátette, hogy a szálalás megvalósítása elleni legnagyobb problémaként emlegetett vadlétszám nem csak a természetes felújítások esetén, hanem minden erdőfelújítás esetén nagy gondot okoz.
Csépányi Péter fontosnak tartotta tisztázni, hogy a felsorakoztatott sikertelen átalakító példák értékelésekor nem szabad elfelejteni, hogy egy bár őshonos fafajokból álló, de alapvetően monokultúra jellegű erdőállomány nem alakítható át egycsapásra szálalóerdővé. Másrészről a szálaló szerkezetű erdőkben nem várható el, hogy a főfafaj 70-90 százalékos elegyarányban legyen jelen.
Zétényi Zoltán a többször megemlített „közvéleménnyel” kapcsolatban elmondta, ahhoz, hogy ez hivatkozási alapot képezzen, szükség lenne olyan felmérésre, amelyből a valós vélemények megismerhetők. Sch.E.