2011. június 28. - Jacqueline McGlade: Európa nagyon nagy veszélyben van. Bemutatták az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Jelzések 2011" című kiadványát, amely a legfontosabb környezetvédelmi gondokra hívja fel a figyelmet.
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség minden évben elkészíti „Jelzések" című kiadványát, amely különböző témaköröket kiemelve hívja fel a döntéshozók és a nagyközönség figyelmét a környezetpolitikai aktualitásokra. A látványos, fényképekkel gazdagon illusztrált kiadvány közérthető példákon, esettanulmányokon keresztül mutatja be az általa fontosnak tekintett kérdéseket.
A kötetet prof. Jacqueline McGlade, az Európai Környezetvédelmi Ügynökség ügyvezető igazgatója mutatta be 2011. június 28-án, Szentendrén. A bemutatón részt vett Somlyódy László akadémikus, vízépítő mérnök és Farkas István, a Magyar Természetvédők Szövetségének (MTvSZ) elnöke.
A magyar EU elnökség keretében, az Európai Fenntartható Fejlődési Hálózat (ESDN) tanácskozásához kapcsolódva idén Magyarország ad otthont a kiadvány európai bemutatójának. A kötet 26 európai nyelven jelenik meg, és az erőforrások használatára, az ökoszisztémák, például az erdők nyújtotta szolgáltatásokra, a fogyasztási szokásokra, az újítási lehetőségekre, a kihívások összetettségére és összefüggéseire hívja fel a figyelmet.
A „Jelzések 2011" rámutat a világgazdaság, a környezet és a társadalom összetett kapcsolatrendszerére, amely számos kihívás elé állítja a világot. Rövid történetek szemléltetik, hogy mindenkinek van szerepe jövőnk alakításában, és nem csak passzív szemtanúi vagyunk a körülöttünk zajló eseményeknek. Az, hogy hol és hogyan élünk, hatással van a fogyasztási szokásokra és ezen keresztül a környezetre.
A kötet részletesen foglalkozik az erdőkkel, hiszen az ENSZ 2011-et az Erdők Nemzetközi Évének nyilvánította. A Jelzések arra hívja fel a figyelmet, hogy az erdők kiemelt szerepet játszanak a biológiai sokféleség megőrzésében, ugyanis az ismert szárazföldi fajok több mint kétharmadának, valamint a veszélyeztetett fajok többségének az erdők adnak otthont.
Jacqueline McGlade bevezetőjében elmondta, az ügynökség a Jelzések című „zászlós hajójával” felhívja a figyelmet arra, hogy milyen környezeti fejleményekkel szembesülünk, s ezek milyen hatással lehetnek ránk. Megállapította, hogy a műszaki fejlődés ezekkel a változásokkal nem képes lépést tartani, s emiatt föl kell tenni a kérdést, hogy mindezeknek milyen társadalmi következményei lehetnek.
A globális lábnyomról elmondta, hogy az 16-17 tonna/fő, de ez nagy nemzeti különbségeket takar. Máltán például csupán 5 tonna, míg Írországban 50 tonna.
Az ügyvezető igazgató felhívta a figyelmet a kiadvány alaptörténetére, egy kongói család sorsának bemutatására a 12 éves fiú életén keresztül, aki egy ónbányában dolgozik. Ez a fém is a mobiltelefonok gyártásához nélkülözhetetlen nyersanyag. A fiú három hétig dolgozik a föld mélyén, ahova egy rozoga falétrán jut le, s csak a három hét elteltével jöhet újra a felszínre.
Ezt a történetet 32 nyelvre lefordítva, számos országban elmondta már iskolákban, mindenhol nagy visszhangot kiváltva.
Végezetül azt hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a fogyasztási szokásaink megváltoztatása.
Somlyódy László azt hangsúlyozta, hogy újabban kidolgozták az úgynevezett vízlábnyomot is. Kiemelte, hogy a mezőgazdasági termékek óriási szállítási távolságai Duna mértékű vízmozgatással járnak.
Farkas István rávilágított, hogy Európa a rendelkezésre álló erőforrásoknak több mint kétszeresét használja fel. Magyarországra nézve ez 40 százalékos többletet jelent.
A civil szervezetek ezért azt szorgalmazzák, hogy kevesebb energiát és nyersanyagot használjunk fel.
Ennek eléréséhez azonban új szemléletre is szükség van, a boldogság fogalom megváltoztatására, átértelmezésére.
Meg kell tanulnunk, hogy szerényebben élve is lehetünk boldogok. Kiemelt szerepet kellene adni a helyi közösségeknek, az ottani élményeknek.
Ezeken túl azonban kvótarendszert is be kellene vezetni.
A tulajdon szerepe is változtatásra szorul; erre vonatkozóan paraguai példát említett: az ott élők korábbi tradicionális földhasználatát fenekestül felforgatták a brazilok földvásárlásai, akik az erdők helyén génmódosított szóját kezdtek termeszteni, talán éppen az európai sertések takarmányozására.
Fontos szempontként szögezte le, hogy a helyi közösségek gyakorolhassanak ellenőrzést a földjeik felett.
A ForestPress kérdésére Jacqueline McGlade elmondta, hogy vezetőként optimista a környezetvédelem kérdéseit illetően, hasonlóan azokhoz, akik a gazdasági fellendüléstől várják a megoldást. Személyesen azonban nagyon borúlátó, hisz’ tisztában van a világban zajló pénzügyi folyamatokkal, például a görögországi fejleményekkel. A jelenlegi gazdasági modell a gyors döntések miatt nem tudja figyelembe venni a környezetvédelmi szempontokat. Ugyanakkor fontosnak tartja, hogy ennek ellenére ne veszítsük el a fejünket, hisz’ egy óriási ökológiai vagyon birtokában vagyunk.
A ForestPress fölvetésére, miszerint a Farkas István által említett új, konzervatívnak tekinthető boldogság-modell paradigmaváltást jelent-e a köztudottan liberális zöldszervezetek szemléletében, az MTvSZ elnöke annyit mondott, hogy a zöldek sokfélék, ilyenek és olyanok, alacsonyak, magasak, szőkék és barnák…
Lengyel Attila (VM) örömmel nyugtázta a kiadvány földhasznosítással foglalkozó megállapításait, ugyanakkor leszögezte, hogy magunkon kívül keresünk bonyolult megoldásokat.
Véleménye szerint életmód-változtatásra volna szükség. Hiányolta a legfontosabb, végső, radikális kérdések fölvetését.
Schmuck Erzsébet, a MTvSZ társelnöke elmondta, hogy Jacqueline McGlade optimizmusával szemben ő nagyon is borúlátó, mert a 2000-nem elfogadott környezetvédelmi célok nem valósultak meg, egyre rosszabbak az e téren tapasztalható adatok. A nemzeti szintekre nem volta hatása az ügynökségnek, s mind az EU, mind a nemzeti környezetpolitika megjelenítőinek érdekérvényesítő szerepe csökkent. Ennek egyik jelét éppen abban látja, hogy többek között a hazai környezetvédelmet hozzácsapták más állami intézményekhez.
Jacqueline McGlade reflektálva az elhangzottakra, megjegyezte, hogy független intézményként igyekeznek mindenre reagálni. Egyetértett negatív értékelésekkel, azzal, hogy a biodiverzitás mutatói rosszabbak.
Felhívta a figyelmet, hogy nyomást kell gyakorolni a tagországokra, a nemzeti kormányokra. Leszögezte, hogy keresztútnál vagyunk, a gazdasági helyzet miatt, pedig nagyon pesszimista. Európa nagyon nagy veszélyben van. Mi lesz a megoldás, ha nem lesz elegendő víz, szárazság lesz, és korlátozásokat kell bevezetni? – tette föl a végső kérdést. Z.Z.
Európai Környezetvédelmi Ügynökség
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség az Európai Unió szakosított intézménye, melynek feladata, hogy célzott, objektív, megbízható, időszerű információkat szolgáltasson a környezet állapotáról, a környezetvédelemmel kapcsolatos döntések meghozatalához. Az ügynökség a jelentések készítése, a környezeti adatok értékelése során a nemzeti szakértők hálózatára épít.
Az ügynökség jelenleg 32 tagországot és 6 együttműködő országot számlál. Magyarország 1996 óta vesz részt a szervezet munkájában, a munkaprogram végrehajtásának nemzeti koordinációjáért felelős intézmény a Vidékfejlesztési Minisztérium.
Az ügynökség az adatgyűjtéseken, elemzések, jelentések készítésén keresztül elsősorban az Európai Unió intézményeinek és a tagországoknak nyújt segítséget a megalapozott döntésekhez, ugyanakkor az üzleti közösség, az akadémiák, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom más szereplői is fontos felhasználói az információknak.