ForestPress fotók
2011. június 30. – Miért akarnak az erdészek mindig megfelelni a társadalmi elvárásoknak? Szí Benedek József, a HM Budapesti Erdőgazdaság munkatársa arról számolt be, hogy a honvédelmi érdekek nehezítik az erdőgazdálkodást, ugyanakkor meg kell felelniük a közjóléti igényeknek is, továbbá felújítási gondokkal is küzdenek.
1998-ban kísérleti jelleggel indult a szálalás a társaságnál.
2004-2007 között a FAO innovatív pályázatával folytatódott a munka.
Buják és Lovasberény községhatárban indult a munka öt erdőrészletben, 67 hektáron.
Felvidéki és németországi tanulmányúton vettek részt, megjelentettek kiadványokat.
Ugyanakkor számos kérdés megválaszolatlan maradt.
A társaságnál a szálalóvágásos üzemmód jelentős, s a jövőt is ebbe az irányba tervezik.
Az általuk föltett kérdések:
Megéri-e az átállás? Tapasztalatuk szerint az árbevétel terén némi kiesés várható. A faanyagkészlet-kezelés nehézkesebbé válik, fokozni kell a logisztikai erőfeszítéseket.
A tervezés, irányítás, előkészítés sok többletmunkát igényelt, mert a vállalkozók fölkészületlenek voltak.
Az új feladatokhoz ugyanis komoly informatikai képzettség szükséges.
Ugyanígy, a fakitermeléshez is alapvető változtatások kellenek.
A munkálatok folytatásához engedélytől való eltérést kellett kérelmezni folyamatosan.
A tapasztalataik szerint költségcsökkenés érhető el, ugyanakkor a vadkár további gondokat okoz.
Hosszabb távon erdőművelési szempontból költségcsökkentés érhető el, hatékonyabb lesz az erdőfelújítás.
A fahasználat bonyolultabbá válik, rugalmasabban kell végezni, s így várható a korábbi értékkihozatal.
Azt is figyelembe kell venni, hogy a közvélemény megítélése pozitív irányba változik.
Dr. Marosi György, az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője bevezetésként elmondta, hogy az összehasonlításhoz modellezni próbálták a két üzemmódot. A vágásos esetében az első növedékfokozó gyérítéstől kezdve az első tisztításig bezárólag.
A mutatók: az éves átlagos korszaki jövedelem és az örökös éves járadék.
A költség és a hozam tízévenként jelenik meg.
Véleményük szerint a várt költségcsökkenés nem valószínű.
A naturális hozamot tekintve nem tartják bizonyítottnak, hogy ugyanazt a hozamot elérik, ugyanis nagyobb az elhalás.
A szálaló üzemmód elsősorban az árnytűrő fafajok esetében lehet sikeres.
A feltételek közé sorolta a nagy feltártságot (50m/ hektár).
A vadállománynak nem szabad meghaladnia a vadtűrőképességet, a még elviselhető vadkár mértékét.
Fafajokat tekintve a szakember kifejtette, hogy bükk esetében az 50. évben indulhat az átalakítás, amennyiben gazdasági megfontolásból ajánlható az átállás (megfelelő feltártság esetén).
Kocsánytalan tölgynél nincs gazdasági előny.
Csernél számos bizonytalanság adódik: nagy az öngyérülés a magas fényigény miatt. Mennyiségi és minőségi gondok adódnak (például a fagyléc). Az átalakítás 40-50 éves korban indulhat, 60 év felett nem javul a minőség, s 80 év felett nincs értelme fenntartani az állományt.
Gazdasági rendeltetésű erdőben nem ajánlható.
Az előadó föltette a kérdést, hogy miért akarnak az erdészek mindig megfelelni a társadalmi elvárásoknak?
Hozzátette, hogy egészen más szempontok érvényesülnek az állami és a magán-erdőgazdálkodók esetében.
Végezetül leszögezte, hogy további vizsgálatok szükségesek a témában. Z.Z.