ForestPress fotók
2012. május 20. – Az Erdészeti Tudományos Intézet Kámoni Arborétumában és Ökoturisztikai Látogató Központjában vendégeskedett május 16-17-én az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya A Szombathely melletti Kámonban a Sághy család birtokolt jelentős területeket. A XIX. századmásodik felében Sághy Mihály kezdte el az egzóták telepítését, majd fia, a szintén jogász végzettségű Sághy István folytatta a kertészkedést és az arborétum bővítését. Az ő életében érte el a fenyők száma a 260-at, a lombosaké, pedig a 600-at. Az arborétum a ’30-as években a csőd szélére került, a második világháború után a család emigrált.
A háború jelentős károkat okozott, majd 1946-ban az erdőgazdaság kezelésébe került a kert. Bánó István erdőmérnök gondjaira bízták a gyűjteményt, aki szenvedéllyel és hozzáértéssel állította helyre a károkat és jelentős fejlesztéseket indított. Az arborétumot 1950-ben védetté nyilvánították, s 1953-ban az Erdészeti Tudományos Intézet (ERTI) kezelésébe került. 1975-ig a területét 20 hektárra növelték. Kámon az erdei és fekete fenyő kísérleti telepévé alakult, ahol a hazai fenyőtelepítésekhez a szaporító alapanyagot válogatták ki.
A kutatások utolsó időszakában az arborétumot Mátyás Csaba vezette. Mára ez a munka jelentőségét veszítette, az ültetvények azonban őrzik az egykori kutatási eredményeket.
Amint arról korábban már beszámoltunk, az Ökoturisztikai Látogató- és Oktatóközpont épületének ünnepélyes átadásával 2011. október 25-én új időszámítás kezdődött az arborétum életében is.
Az intézmény élére Szendi Zsuzsa került, aki maroknyi csapatával igyekszik megbirkózni a sokirányú feladatokkal. Fogadniuk kell a látogatókat, biztosítani a szakvezetést, foglalkozásokat kell vezetni az óvodás és iskolás gyermekcsoportoknak, helyet biztosítani a legkülönbözőbb konferenciáknak, rendezvényeknek.
A szakosztály tagjait Németh Gábor kertészmérnök vezette körbe az arborétumban, ahol vadonatúj tájékoztató táblák nyújtanak alapos betekintést a kert történetébe, és segítséget a látnivalók megértéséhez. A szakember elmondta, hogy a ma 27 hektáros területen 1700 lombos és 800 fenyő faj illetve fajta található meg. Korábban nemcsak fenyő, hanem nyárkutatással is foglalkoztak. A fenyőplantázs háromhektáros állománya ma is impozáns látványt nyújt. 288-féle erdei fenyő és 14-féle fekete fenyő található a gyűjteményben. A fentebb említett megújulás keretében mintegy 3300 fajjal és fajtával gazdagodott az elmúlt évben a gyűjtemény. Elsősorban fenyőkkel, de közel 4000 tő rododendront is elültettek. Ez utóbbiak kétharmada azalea, vagyis lombhullató, a többi örökzöld. De ültettek magnóliát és fás szárú pünkösdi rózsát is. Japán juharokat, virágos somokat és hortenziát is földbe helyeztek. A rekonstrukció során arra törekedtek, hogy megtartsák a kertépítő elődök eredeti formavilágát, és például a rododendronokat abba az alakzatba ültették, ahogy azokat ők egykor telepítették. Érdekesség, hogy a tiszafa annyira elterjedt az elmúlt évtizedekben, hogy – mivel védett növény, s védett területen vagyunk – a nemzeti park engedélyével kellett gyéríteni.
A közel évszázados, villásan növekedő mamutfenyőt mintegy tíz méteres magasságban drótkötéllel erősítették meg, hogy idő előtt ne hasadjon el. Az arborétum három legidősebb egyede az a kétszáz éves tölgytrió, amelyek még az eredeti ártéri ligeterdő reliktum példányai.
A kertet a három tó és a Gyöngyös-patak teszik „vízrajzilag” is változatossá.
A növényzeten túl a kerti berendezések is megújultak: tájékoztató táblák, padok, esőbeállók, hulladéktartályok kerültek ki, és az utakat is rendbe hozták. A növények névtábláit a törzsekre rögzítették, de kíméletes módszerrel, ez által remélik, hogy kevésbé esnek áldozatul a látogatók fegyelmezetlen rétegének.
Ezt követően a központ egyik előadótermében Szendi Zsuzsa adott tájékoztatást a 800 m2-es épület adta lehetőségekről. A kicsik nagy örömére a létesítmény jelképe az ERTI-törp lett, amely figurát igyekeznek a lehető legtöbb formátumban és minőségben előállítani. A kicsik egyik feladata többek között a fák között elrejtett törp-figurák megkeresése.
A kert nyitva áll a testmozgásra vágyók előtt kora reggeltől késő estig. A jövő hónapban pedig a városi egészségnapot itt fogják megrendezni. Arra törekednek, hogy a kismamákat gyermekeikkel idecsábítsák.
Az intézmény többféle kedvezményes jegyet kínál a látogatóknak, a családi és az egyéni betérők számára igényeik szerint. A hat éven aluliaknak ingyenes. Bérlet vásárlására is nyílik lehetőség.
A sokirányú működtetést önkéntesek bevonásával igyekeznek zökkenőmentessé tenni.
Szeretnének az oktatási intézmények gyakorlati foglalkozásainak helyszínévé is válni, ahol a tanulók-hallgatók a valóságban találkozhatnak a fás és lágyszárú növények sokaságával.
Az épületben időszaki kiállításokat is rendeznek, jelenleg éppen az intézet egyik munkatársának – Nagy Lászlónak – a természetfotói láthatóak a falakon. A közeli hetekben egy képzőművész festményei kerülnek falra. Korábban a hegymászást és a hozzá kapcsolódó extrémsportokat bemutató interaktív kiállítás volt látható. Arra törekednek, hogy az erdő és a fa témakörét egészen kiszélesítve mutassák be, többek között a fához kapcsolódó szimbólumkört és hagyományokat is.
A kertet egyre többször keresik fel különböző alkalmi fotózás helyszíneként is. De a vállalkozók üzleti és innovatív tárgyalásaihoz is ajánlják a parkot.
Nagyon népszerűek a családi rendezvények, amelyeken több száz résztvevő mozgását és programját is biztosítani tudják.
Bővíteni akarják a kicsik számára a játéklehetőségeket, továbbá megteremtik a multipontos geocaching feltételeit is.
A központvezető szerint nem látogatásra, hanem élményszerzésre kell invitálni az embereket. Ehhez kellene egy könnyen megjegyezhető és frappáns név is, például Dendrománia Központ.
Fontos volt a központ saját arculatának a kialakítása is.
A legnehezebben megoldható kommunikációs feladat a tájékoztató táblák szövegének megalkotása, a befogadhatóság és az információközlés mennyisége miatt.
A központ a világhálón is elérhető, mind a hagyományos interneten, mind a közösségi oldalakon.
Borovics Attila, az ERTI főigazgatója a hazai erdészeti kutatás kialakulását, történetét ismertette előadásának elején. A gyökerek e téren is Selmecbányán erednek, ahonnan Trianon után került át a kutatóintézet, amelynek virágkorában mintegy 450 fő volt a létszáma, és országos kísérleti állomás hálózattal rendelkezett. Ezekből mára a mátrafüredi, a püspökladányi és a soproni maradt meg, s néhány éve a budapesti központ áttelepült Sárvárra.
A kámoni arborétum nem volt egyedüli létesítmény az alapítása korában, mert akkoriban szinte divat volt a kastélyok köré komoly kertet kiépíteni. Akkor létesült a Jeli Arborétum, az ERTI sárvári központjának kertje és több más arborétum is a megyében. Az Alpokalja bő csapadéka, a kilúgozott talajok kedvező termőhelyet biztosítottak a legkülönbözőbb egzóta fajoknak.
Ehhez képest napjainkban új helyzet van, a globális fölmelegedés átgondolásra készteti a fafajpolitikánkat is. Az erdei ökoszisztéma reagálása, önkorrekciója nem elegendő, emberi beavatkozás szükséges az erdeink megőrzéséhez. Elemeznünk kell a múltat, értelmezni kell a jelen állapotokat, és ezek alapján kell a jövőt meghatározni.
A hazai erdőgazdálkodás helyzetével kapcsolatban a főigazgató úgy fogalmazott, hogy a megújuló energiával kapcsolatos vitáktól függetlenül a tűzifa bővülő értékesítése hozta helyzetbe a társaságokat. Jelenleg a megújuló energia többsége (85 százalék) biomassza, amelynek döntő része faanyag. A szélenergia és a geotermikus energia korlátai miatt elsősorban a dendromasszának van jövője hazánkban. Ez, pedig az erdőtelepítést és az ültetvények létesítését feltételezi.
A szakember szerint a jelenleg kivágott hét millió köbméter helyett tíz milliót lehetne kitermelni, s ez még jót is tenne az erdeinknek. A nagyközönség ezt nem tudja, mert nem kommunikáljuk hatékonyan. Tehát a közhiedelemmel ellentétben az erdészek nem hogy nem rabolják ki az erdőt, hanem a kitermelési lehetőségeket sem használják ki eléggé. Ennek egyrészt a magánerdők bizonyos hányadának kezeletlensége, másrészt a fa még mindig alacsony ára az oka. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a fa egyenértéken számítva fele annyiba kerül, mint a gáz. Amennyiben valaki saját magának megtermeli a fát, akkor a negyedéért képes ugyanazt a hőt előállítani, mint gázzal.
A főigazgató szerint az intézet egyik legfontosabb kommunikációs célja a fenntarthatóság gyakorlatának megismertetése a közönséggel. A szakmában elterjedtebb kifejezés erre a fogalomra a tartamosság. Ezt a fogalmat 1713-ban írta le egy német szakember, Hanns Carl von Carlovitz.
A főigazgató is fölhívta a figyelmet az erdőirtás kifejezés éles megkülönböztetésére a fakitermeléstől, a véghasználattól. Magyarországon erdőt megszüntetni – kiirtani – csak csereterület erdőtelepítése árán lehetséges.
Ezzel összefüggésben kitért arra, hogy történetileg számos kultúra éppen az erdőirtás miatt szűnt meg, pusztult ki: felélte az erőforrásait. A kultúra terjeszkedése az erdőirtást jelentette a történelem során hosszú ideig. Később, pedig elsősorban a vad jelentette az erdő értékét, nem a fa. Majd a legelők és a szántók területnövelése vezetett az erdők irtásához. De a XIX. század végén is azt tartotta az erdész szakma, hogy azon az erdőtalajon, ahol mezőgazdasági termelést is lehet végezni, ott nem ésszerű erdőgazdálkodást folytatni. Csak a másra nem alkalmas „feltétlen erdőtalajokon” ajánlott az erdőtelepítés. A fejlődő országoknak is végig kell járniuk a szerves fejlődésnek azt az útját, amelyet az európai és más országok már bejártak.
A középkorban a bányászat-kohászat volt leginkább faigényes ágazat. Ezzel magyarázható a három szakma közös eredete. Oroszországban viszont a hajóépítéssel és a hadiiparral kapcsolódott össze az erdészet.
Hanns Carl von Carlovitz Luthert idézve arról ír, hogy az utolsó ítéletet megelőzően három nagy csapás éri az emberiséget: ínség őszinte barátokban és tanult emberekben, ínség jó és értékálló pénzben, ínség erdei fában. Akkoriban tehát már a helyén kezelték az erdőt.
Érdekességként említette meg, hogy a fenyőfői fenyveseket már a Mária Terézia korabeli katonai térképeken már föltüntették.
Hangsúlyozta, hogy a fenntarthatóság biztosítása érdekében jött létre az erdész szak. Ez a felismerés Selmecbánya és más felvidéki bányavárosok körüli erdőirtások miatt jött létre. A Budapest környéki erdők kiélése, pedig a város gyors fejlődésével, az építkezésekkel függött össze.
Az ERTI elődjének alapító okirata tartalmazza azt a fontos kitételt, miszerint az erdők jövedelmezőségét úgy kell fokozni, hogy a fenntarthatóság se sérüljön. A hozammaximalizálás egészen a legutóbbi időkig alapelvnek számított. Újabban a természetesség, mint új képesség is belépett a szempontrendszerbe.
Magyarország számára a „trianoni frász” erdészeti szempontból igazi tragédia volt. Ennek következtében először az önellátásra való törekvés került előtérbe. Az akkori társadalmi-gazdasági viszonyok ismeretében válik érthetővé a kiterjedt hazai fenyvesítés.
Elmondta, hogy a munkaidejének jelentős részét olyan előadások teszik ki, amelyekben a szemléletváltás szükségességét szorgalmazza. Egyik legnagyobb sikerüknek tartja a tavalyi tudomány napja alkalmából tartott budapesti konferenciát, amelyet a vidékfejlesztési miniszter is megtisztelt a jelenlétével. Hasonló céllal tart számos előadást országszerte az erdővédelmi osztály vezetője, dr. Csóka György is.
Az egyik legvitatottabb fafaj, akác kapcsán a főigazgató elmondta, hogy Dél-Koreától az Egyesült Államokig számosan érdeklődnek az akác iránt.
Az erdőtelepítéssel összefüggésben hangsúlyozta, hogy ez a munkafolyamat egy egész vertikumra épül, amelynek például a szaporítóanyag előállítók a kulcsszereplői. A kiszámíthatatlan erőforrások, pedig az alágazat leépülését jelenthetik.
További akut gondként szólt az osztatlan közös tulajdonú és a kezeletlen erdők okozta anomáliákról.
Másnap Szijjártó József pedagógus-játékmester tartott bemutató foglalkozást szombathelyi óvodásokkal. Kötéljátékkal kezdtek, majd a kertben kincskereséssel folytatódott a foglalkozás. Később kollektív farajzolás volt a játékos feladat, majd ismét a fák és virágok következtek. (Z.)