Greguss László fotója
2012. december 9. - Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztály 2012. évi záró alkalma november 29-én az Erdészeti Információs Központban. Lomniczi Gergely az erdőtörvény-módosítás folyamatáról
Ismeretes, hogy az egyesület álláspontjának kialakításában a tagság is részt vett.
2009-ben már megalapozott igények merültek föl a korábbi (a 1996. évi LIV. tv.) erdőtörvény módosítására. A 2009. évi XXXVII. törvény az erdőről, az erdő védelméről és az erdőgazdálkodásról címet viseli. Ez az új jogszabály fontos paradigmaváltást hozott az erdőgazdálkodás megítélésében. Az erdők kezelésében számos előre mutató jogintézményt vezetett be, elsősorban a természetességen alapuló, az erdő folyamatos erdőborítással való kezelésével kapcsolatban.
Miért merült föl a törvény hatályba lépését követően három év múlva a módosítás szükségessége? – tette föl a kérdést a főtitkár.
ForestPress fotó
Az elmúlt három évben felhalmozódott tapasztalatok átvezetése a jogszabályba, a fenti célok elérését várhatóan segíti. Az új iránnyal kapcsolatos konszenzus már korábban megszületett, ennek a finomhangolására van szükség. A módosítás szükségessége már korábban fölmerült, az első kezdeményezés akkor elhalt. 2010-ben kezdte el az egyesület ismét a javaslatok rendszerezését saját szervezetén belül, hogy készen álljon a szakma egy módosító csomaggal. 2011 tavaszán jött létre az a belső munkacsoport, amely egy vitaanyagot állított össze. Ez alapján a tagság véleményét is beépítette a 2012 szeptemberében az elnökség által elfogadott javaslatba. Ez szerencsésen egybeesett a mostani parlamenti ülésszak alatt az erdőtörvény újbóli megnyitásával a módosításhoz. Ekkor kapott az egyesület felkérést a VM-től, hogy segítendő a minisztérium munkáját, fogja össze az erdészeti ágazat szereplőit egy munkacsoporton keresztül egységes módosító javaslatok megfogalmazására. A munkacsoport októberi munkájában a MEGOSZ-on és a FAGOSZ-on kívül részt vett a VM erdészeti szakmai és a természet-megőrzési főosztálya, valamint az elsőfokú erdészeti hatóság néhány munkatársa is. Az erdészeti oktatás-kutatást az ERTI főigazgatója képviselte. Október végére született meg az a javaslat, amelyet a három szakmai társadalmi szervezet aláírt és eljuttatott a VM-be. Ez a közös dokumentum ad jó esélyt arra, hogy a javaslatot az egész törvénymódosítás folyamatában sikerrel tudjuk képviselni. Nyilvánvaló hogy a témának rajtunk kívül még számos szereplője van, ezért is nagy jelentőségű, hogy talán először, az ágazat legfontosabb szereplői közös javaslatot tettek le az asztalra.
A javaslattevők négy nagyobb területen tartják szükségesnek a törvény módosítását:
1. A természetközeli erdőgazdálkodás bevezetésével kapcsolatos szabályozás.
E téren az a tapasztalat, hogy nagyobb rugalmasságra volna szükség ahhoz, hogy a kitűzött célokat el lehessen érni.
2. Az erdei haszonvételek körében is szükségesek változtatások, ezeken elsősorban pontosításokat kell érteni.
3. Az adminisztratív terhek csökkentése, ami a legfontosabb a szakmai kör számára. Összhangban, a folyamatban lévő kormányprogrammal.
4. Az erdészeti igazgatással kapcsolatban fölmerült javaslatok.
ForestPress fotó
Az egyes témacsoportokra a következő példákat sorolta fel az előadó.
Ad 1. – A természetközeli erdőgazdálkodást tekintve a törvény elsősorban az állami erdőkre fogalmaz meg nagyon konkrét kötelezettségeket, tilalmakat, hogy a XXI. századi természetvédelmi szempontokat is érvényesítő erdőkezelés megvalósulhasson. Ezek akkor jelentenek előrelépést, ha nem okoznak teljesen merev korlátozást. Ezért, ahol a három év tapasztalatai alapján bebizonyosodott, hogy még nincs elég erdőgazdálkodási gyakorlat a jogszabály érvényesítésére, illetve negatív tapasztalatokat szereztünk, ott finomítani kell az előírásokon.
A javaslat a folyamatos erdőborítással kapcsolatban két alapvető területet érint:
– az egyik szerint a síkvidéki erdőkben nem kötelezne a törvény teljes szigorával a folyamatos erdőborításra. Bár a sík vidékeken is számos természetvédelmi szempontból értékes erdőterület van, egyelőre nem ismertek olyan módszerek, amelyekkel ezeket az állományokat át lehetne vezetni folyamatos erdőborítású kezelési módra. A klímaváltozás pedig további, előre nem látható – a talajvízszint csökkenéséhez hasonló – újabb kihívások elé állítja a szakmát. Mindezek alapvetően befolyásolhatják e területek kezelhetőségét. Szakmai szempontból tehát úgy gondoljuk, hogy ahol a természetes újulat folyamatos, spontán megjelenése nem biztosított, ott nem lehet folyamatos erdőborítással kezelni az erdőt. Ráadásul az esetleges invazív fajok jelenléte esetén nagy valószínűséggel nem a törvény által előírt eredmény fog létrejönni.
A törvény 10. §-a némileg változna, a pontosítás a természet- és tájképvédelemre vonatkozna.
Továbbá, a természetvédelmi, a közjóléti célú erdőben tilos a tarvágás, de erdőművelési, szerkezetátalakítási szempontból számos kivételre lenne lehetőség.
Ad 2. Az erdei haszonvételek közé fölvétetné az üzleti célú rekreációs hasznosítást is.
Ad 3. A 35. § az erdőtervezési adminisztratív tennivalókkal, illetve a javaslat azok csökkentésével foglalkozik. Többek között a jogosult szakszemélyzet elektronikusan is kapja meg például az erdőtervezéssel kapcsolatos dokumentumokat.
Ad 4. Az erdészeti igazgatás például a fellebbezésekkel kapcsolatos ügyintézésen is az egyszerűsítésre való törekvés mellett, módosítson.
Lényeges javaslat, hogy az erdőgazdálkodói nyilvántartásba vételt a bírósági eljárás lezárásáig fel lehet függeszteni, ha az ingatlan tulajdonosainak 25 %-a a közös tulajdon megszüntetését kezdeményezte. (z)