A kilencedik évét zárta a Közönségkapcsolatok szakosztály – III. (ForestPress)

2012. december 10. - Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztály 2012. évi záró alkalma november 29-én az Erdészeti Információs Központban. Dr. Jung László, a FAGOSZ elnöke tájékoztatót tartott a hazai dendromassza-felhasználás helyzetéről A főtitkári beszámoló tartalmával elkerülendő az átfedéseket, csak röviden említette a korábbi erdőtörvényekben meglévő hiányosságokat, bizonytalanságokat. Emlékeztetett, hogy 1996-ban a kárpótlási folyamat után volt az ország, és az erdőgazdaságok akkoriban eszméltek rá, máshogy kell gazdálkodniuk. Sok volt a bizonytalanság, ugyanakkor lezajlott a részvénytársaságokká alakulás.



2009-ben, az új erdőtörvény elfogadása előtt megfogalmazódott szakmai körökben, hogy nem történt nagy baj, sőt az erdészeti tudomány, a szakma munkája nyomán rendeződtek a dolgok. Megfogalmazták, hogy egy sokkal dinamikusabb, még inkább „erdőgazda-barát”, érthetőbb, jobban kommunikálható erdőtörvényre van szükség. Sokan jóval rövidebb szöveget javasoltak. Kihagyhatónak tartották például a falopással kapcsolatos tartalmakat, mivel azok a büntető törvénykönyvben bennfoglaltatnak.
A törvény lényege nem az, hogy az erdő szintjéig részletezve szabályozzon mindent. Nem tartható az olyan megfogalmazás, amely azt írja le, hogy például a befejezett erdő 1,5 m magas legyen. Egyáltalán a „befejezett erdő” kifejezés a korábbi finanszírozási rendszer terméke – hangsúlyozta az előadó. – Az erdőfenntartási járulék visszaosztása épült erre. Kiemelte, hogy egy erdő soha nincs befejezve, mert az egy folyamat.



A FAGOSZ, mint munkaadói érdekképviselet arra törekszik, hogy tagjai véleményét megjelenítse a különböző fórumokon. Egyetértésben az OEE-vel, erdész tagok körében fölmerültek fenntartások a folyamatos erdőborítással kapcsolatos jogszabályi előírásokat illetően. Ismert, hogy hazánkban az erdők döntő többsége kezelt állomány, vagyis haszonvétellel érintett. Hazánk termőhelyi adottságai lehetővé teszik erdőállományok nevelését, fenntartását, kontinuitásának megőrzését a területeinken, s ez olyan nemzeti vagyon, amelynek egyetlen négyzetcentimétere használatáról sem mondhatunk le.

Ezeket előre bocsátva az elnök „a dendromassza szerepéről a hazai energiapolitikában” témáról tartott előadást. Azzal kezdte mondandóját, hogy az erdészek komoly kommunikációs deficittel küzdenek. Le kell szögeznünk – folytatta –, hogy Magyarországon mindenfajta, erdővel kapcsolatos döntés kizárólag ökológiai alapon történik. Empirikus vizsgálatok mutatják, hogy a lakosság többsége, arra a kérdésre, hogy „mit csinál az erdész?”, azt válaszolja: vágja a fát. Pedig ez nem igaz, vagyis nem kommunikáljuk jól a munkánkat.
Egy biztos, hogy az erdő, mint nyersanyagforrás állandóan rendelkezésünkre fog állni. Ezzel együtt hazánkban a hatósági ellenőrzés, az ökológiai döntések kontrollmechanizmusa tökéletesen működik.
Ez a szervezet állapítja meg, hogy Magyarországon az erdők évenkénti növekedése, gyarapodása 12-13 millió m3. A hatóság meghatározza, hogy évente mintegy 9-10 millió bruttó m3 termelhető ki. A legsúlyosabb kérdés: mi az oka annak, hogy csak 6-7 millió m3-t termelünk ki – fogalmazott az előadó. Ennek vajon mi lehet az oka?
Tehát egy folyamatos akkumuláció tanúi lehetünk. Vagy olyan jól állunk, hogy megengedhetjük magunknak, és erre a 2 millió m3-nyi faanyagra nincs szükségünk?  
A hazai energiaellátás-biztonságra térve kijelentette, hogy teljesen kiszolgáltatottak vagyunk, importra szorulunk. Nincs olajunk, gázunk, a szénbányászatot leállítottuk, s eközben az energia mozgatja a gazdaságot. Ez, pedig már politikai kérdés. De nem nagypolitikai ez csupán, hanem olyan, a gyakorlati életből vett példákkal illusztrálható, mint azzal, hogy a Kékes-tetőn, a szanatóriumban pakurával fűtenek, miközben a kerítés mellett ott áll az erdészeti társaság erdeje. De az is szemléletes, hogy minden, Mátra előnévvel kezdődő községbe bevezették a gázt annak idején (Mátraszentimre kivételével, ott palackosat használnak.).
Ez így vajon megfelel-e a fenntarthatóság feltételeinek? – tette föl a költői kérdést az elnök.
Áttekintve a hazai megújuló energia helyzetet, megállapítható többek között, hogy a szélenergia nem jelent megoldást hazánkban, a Nap-energia technológiája nagyon drága, a vízenergia kényes politikai kérdés, a bioetanol pedig nem egyértelmű megoldás.
Számunkra a dendromassza a legfontosabb tényező.
Az előadó bemutatta ábráján, hogy 100m3 kitermelt fából milyen arányban milyen termék képződik: 14m3 apadék keletkezik, 48m3 tűzifa, 16m3 papír- és rostfa, 7m3 fűrészpor, 13m3 ipari fa, 2m3 lemezipari rönk.
A 90’-es évekre visszatekintve emlékeztetett, hogy az említett gázprogram következtében a tűzifa eladhatatlanná vált. (Európában hazánk a második a háztartási gázfelhasználás tekintetében.) A fát viszont ki kell vágni, ezért a társaságok elkezdték az exportot. Abban az időben keresték meg az erdőgazdálkodókat az energiaipar képviselői. Az erdészek szeme előtt akkor is az a cél lebegett, hogy Magyarországot lehetőleg egyetlen köbméter fa se hagyja el. További feladat, hogy lehetőleg a régiót, megyét se.
Jó hír, hogy a lakossági tűzifafogyasztás csaknem megkétszereződött, aki csak megtehette, kazánt vásárolt. Ez a fűtési mód ugyanis mintegy 40 százalékkal olcsóbb. 



Végezetül leszögezte, hogy ha az erdőtörvény nem kötelezi a magyar erdőgazdát a hazai erdővagyon, kincs hasznosítására, az nagyon nagy baj lesz. Az ökológiai lehetőségeket maximálisan ki kell használni. Ennek kommunikálása pedig a Közönségkapcsolatok szakosztálynak is feladata – zárta előadását Jung László. (z)