ForestPress fotó
2012. december 12. - Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztály 2012. évi záró alkalma november 29-én az Erdészeti Információs Központban. Luzsi József, a MEGOSZ elnökének előadása
Ilyen fokú védettség mellett mi vagyunk Európa nemzeti parkja. Az Európai Uniónak meg kell fizetnie azt, hogy mi fenntartjuk ezt az 50 százalékos védettséget. Nem bír el több terhet a magyar erdő. A támogatásokból három év alatt 2,4 milliárdot, 10 százalékot tudtunk lehívni. Olyan törvényt kell alkotni, amely alkalmas a támogatási rendszer forrásainak lehívására. A MEGOSZ elnöke elöljáróban köszönetet mondott a meghívásért mind a szövetség, mind a maga nevében. Fölajánlotta Winkler-Ráthonyi FAO képviselő úrnak az általa vezetett szervezet segítségét minden vonatkozásban. Ezzel kapcsolatban megjegyezte, annak ellenére, hogy Budapesten van egy regionális irodája a FAO-nak, nem használjuk ki.
Greguss László fotója
Az erdővel kapcsolatban sok mindenről szó esik, a szén-dioxid kvótától kezdve a klímaváltozáson át, ugyanakkor arra nem figyelünk, hogy 2012. december 31-én megszűnik a Kiotói Egyezmény hatálya. Egy olyan egyezményé, amelyet évekkel ezelőtt a világ vezető nagyhatalmai hoztak össze.
Erdészeti szempontból nem hagyható figyelmen kívül ugyanakkor, hogy tárgyalásokat folytatnak az életben tartása érdekében, figyelembe véve az erdők szerepét a klímaváltozás csökkentésében, az élhető környezet megteremtésében.
Sajátos módon közelítem meg a magyar erdők szerepét az Európai Unióban – emelte ki az elnök. – Mielőtt nem voltunk tagjai az EU-nak az erdőgazdálkodás nagyon jól működött a nemzeti hatáskörben. Ismert, hogy az EU-nak van közös agrárpolitikája, de nincs közös erdészetpolitikája. Ez nagyon erős hatással van ránk nézve is. Azért nincs közös erdészetpolitikája, mert a komoly favagyonnal rendelkező északi országok soha nem fogadnak el olyan erdészetpolitikát, hogy ők ne vághassák a saját fájukat úgy, ahogy akarják, 100-150 hektáros tarvágásokkal. Azért, hogy olcsó faanyaggal, fatermékkel és papírral árasszák el Európát. Mi pedig ne lehessünk versenyképesek abban, hogy földolgozhassuk a faanyagunkat. Ezért mit teszünk, elégetjük. Nincs más lehetőségünk – szögezte le az előadó.
ForestPress fotó
Ők nem fognak olyasmibe belemenni, mint mi, Magyarországon, hogy az erdeik 50 százalékát levédjék. Ugyanis - tetszik vagy nem -, a Natura 2000-ben és egyéb védettségben a magyar erdők 50 százaléka védett. Ők, pedig szabadon termelik a fájukat, ugyanakkor óvják a természeti értékeiket.
Mi a helyzet nálunk? Akár egy múzeumban. Nem szabad semmihez sem hozzányúlni. Mindent csak nézni, szabad, mert itt különösen nagy értékek vannak. Csak éppen a belépőjegyet nem szedhetünk. Ilyen fokú védettség mellett mi vagyunk Európa nemzeti parkja. Az Európai Uniónak meg kell fizetnie azt, hogy mi fenntartjuk ezt az 50 százalékos védettséget.
A szakmapolitikának is üzenem, hogy 2014 után az EU-nak olyan mértékű támogatást kell erre biztosítania. Azért, hogy az erdőgazda ne nyúljon az erdejéhez, vagy megőrizze az adott értékeket. Ugyanis őt gazdasági kár éri.
Ha manapság szétnézünk a magyarországi falvakban, láthatjuk, hogy minden második ház eladó. A fiatalok ugyanis elvándorolnak, mert nincs munka, s nem marad, aki művelje a földet, az erdőt és rendet tartson a faluban.
Csak nagyon gazdag országok mondhatnak le arról, hogy ne nyúljanak hozzá az értékeikhez. Nekünk nem szabad az értékeinket veszni hagyni, hanem hasznosítani kell.
Lehet, hogy 2050-ben már azért is fizetni fog az EU, ha a kiskerted megkapálod, de sajnos már nem lesz ott senki, aki kapáljon. A támogatás nem vidékfejlesztési, hanem a vidéken maradási támogatás lesz.
A törvényi szabályozásra térve, a MEGOSZ elnöke emlékeztetett, az elmúlt időszakban – tetszik, nem tetszik – megjelent a magánerdő-tulajdon. A törvények pedig igyekeznek követni a közgazdasági, jogi környezet változásait. Ezeknek a szabályoknak kell lehetővé tenni azoknak a folyamatoknak működését, amelyekre a társadalomnak szüksége van. S ha a társadalomnak a magyar erdőkkel kapcsolatban valamire szüksége van, azt meg kell fizetnie.
Megerősítette, hogy 500 ezer tulajdonos és 30 ezer magánerdő-gazdálkodó nevében írták alá ők is az erdőtörvény módosítással kapcsolatos közös megállapodást. Hangsúlyozta, hogy nem bír el több terhet a magyar erdő. Ezen túl az erdők kizsákmányolása kezdődik.
Az előadó ezután kitért a falopások helyzetére. Szemléletes példával illusztrálva elmondta, hogy Szolnok és Budapest között, száz kilométer hosszú fával megrakott teherautósort töltene meg az a mennyiség, amennyi fa ellopásáról tudomásunk van. De szerinte ez nem az összes, hanem ennek a kétszerese a ténylegesen ellopott fa.
Miért is van szükség olyan szervezet fölállítására, amelyik a gazdálkodót ellenőrzi? – tette föl a kérdést a MEGOSz elnöke. Ellenőrizni azt kell, aki a bűncselekményt elköveti, aki a fát ellopja, aki megkárosítja a tulajdonost. Mert nem csak a tulajdonost és a gazdálkodót károsítja meg, hanem mindenkit.
A törvénynek még nagyon fontos szerepe, az állami és az állampolgári felelősség kimondása. Mindig könnyebb egy törvényt betartani egy fejlett gazdaságban, gazdag és jómódú emberek között. Ha megengedik, nem mondok számadatokat arra, hogy Magyarországon milyen a gazdaság állapota, hogy milyen az emberek pénztárcája. Egyetértek azzal, hogy a falvakból a gázosok csővezetéken viszik el az emberek pénzét. Nálunk mindez hatványozottan jelen van, mert az erdőgazdálkodás finanszírozása nem működik. A nemzeti finanszírozás működött, ahogy működött, de telepítettünk évente ötezer hektár erdőt, és mindent elvégeztünk az erdőben, amit kellett. Azóta a nemzeti támogatás megszűnt, és helyébe, sok-sok év késéssel indultak az uniós támogatások. Az nagyon rossz, ha sok év kiesik. Persze, közben biztattak, hogy csak még ezt az évet kell kibírnunk. Próbálja meg valaki 15 percig a víz alatt, majd utána mindent megkap. De hát, nem bírja ki addig! Az uniós csatlakozásunkkal egyetlen egy támogatás indult be az erdőtelepítésre, ami nem is erdészeti jogcím: a mezőgazdasági területek kiváltása erdő létrehozásával. Akkor eme bizonyos finanszírozási körülmények között elindult a rendszer a csemetetermeléstől kezdve. A vidéki ember megtalálta a számítását. Később ezt a támogatási rendszert 25 százalékkal meg kellett nyirbálni, a jövedelempótló támogatási időt csökkenteni kellett, és számos alkalommal kellett módosítani az erdőtelepítési rendszert. Akkorra az erdőtelepítés közel évi húszezer hektárra futott föl. Mindezt a magánerdészet valósította meg. Ez visszaesett erre az évre két és fél ezer hektárra.
Mennyi megszűnt munkahely, hány tönkrement csemetekert-tulajdonos van e mögött? Hány olyan ember, aki erre alapozta a jövőjét? – hívta föl a figyelmet a szakember. - És azt tervezik, hogy 2014 után jövedelempótló támogatás sem lesz!
Én csak azt mondom erre, hogy nagy bűn. Mert a földet annak fogják eladni, aki a legtöbbet ígéri érte.
Nézzük az erdőpotenciál támogatását! Ha valakinek leég az erdeje, felújítási kötelezettsége keletkezik. 125 ezer forintnyi összegre lehet pályázni egy hektárra. Ennyi pénzért letakarítani sem lehet a területet, nem hogy felújítani. Lassan rájöttek, hogy ez nem jó, és ma már két-háromszorosát adják.
A Natura 2000 területekről is elmondta álláspontját az elnök. - A mezőgazdasági területek után már sok éve fizetnek támogatást. Az erdő Natura ebben az évben indult el, hosszú harc után, de pénzt még nem kapott senki. Az az öt-hat év, ami után nem kapott támogatást, nem fizettek érte, az olyan forrás, ami az erdőtulajdonos, a gazdálkodó zsebéből hiányzik. Ennek összege pedig a Lajtán túli támogatások töredéke. Ezért nem maradnak vidéken az emberek, a fiatalok. Ebből nem lesz vidéken munkahely.
Nem akarok végigmenni az összes uniós vidékfejlesztési jogcímen, de megjegyzem – folytatta -, hogy 24 milliárd forint volt ezek mögött. Három év alatt 2,4 milliárdot, 10 százalékot tudtunk lehívni. A 14 alfejezetre osztott rendkívül bonyolult pályázatokkal képtelenek megbirkózni az erdőgazdálkodók. Ez így nem jó! Az a pályázat jó, amelyik egyszerű, és gyorsan kifizetik. Így tudja a gazdálkodó fölhasználni a vállalkozása működtetésére, hogy ott maradjon, hogy otthon maradjon. Az erdő pedig szolgáltatásaival oxigént, tiszta levegőt adjon, munkát teremtsen. Az erdő az egyik leginkább munkaigényes tevékenység, a kertészet után következik. Nagyon fontos, hogy a kitermelt fát a lehető legtovább feldogozzuk. Az északi országokból bejön hozzánk a fatermék, és mindenki bemegy az IKEA áruházba és megveszi. Mert nagyon olcsó. Az ő gazdasági körülményei között így tudja előállítani.
Az erdő bonyolult működését és sokrétű szolgáltatásait meg kell fizetni. Ennek fontosságát csak akkor fogják majd fölismerni, ha már nem lesz, vagy nem ilyen állapotban lesz. Nem kellene megvárni, hogy a sarokba szoruljunk, mint a kutya… - figyelmeztetett a szakember.
- Tehát olyan törvényt kell alkotni, amely alkalmas a támogatási rendszer forrásainak lehívására.
Nagyon fontos a szakmai tudás, és annak megbecsülése. A jó szakember képes arra, hogy az erdőt jól működtesse, az uniós támogatási forrásokat lehívja, és a pénzt az kapja ott, vidéken, aki genetikailag úgy van kódolva, hogy tudja, mit tesz.
Kívánom, hogy a lehető legrövidebb időn belül legyen egy ilyen erdőtörvényünk. Ha változtatunk rajta, akkor az ezeket a célokat szolgálja. Minden törvény akkor jó, ha végrehajtható, egyszerű, a társadalom tagjai be tudják tartani – zárta mondandóját Luzsi József. (z)