ForestPress fotók
2013. február 21. - SILVA NATURALIS - A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata Bartha Dénes intézetigazgató professzor a projekt ismertetése elején kiemelte, hogy egyik konzorciumi partnerként az Erdészeti Tudományos Intézetet választották, mert már több más kutatási témában is együtt dolgoztak az ERTI szakembereivel, továbbá nekik is van tapasztalatuk a folyamatos erdőborítás kutatásában. További szakmai partner még a Pécsi Tudományegyetem növényrendszertani tanszéke. Kimaradt viszont az együttműködésből az ELTE növényrendszertani, evolúcióbiológia tanszéke és a Vácrátóti Ökológiai és Botanikai Kutatóintézet, mert ők a Közép-magyarországi Régióban találhatók, s ez a terület ki van zárva az EU-s pályázatokból. A professzor hozzátette, hogy az ő szakértelmükre is számítanak.
A Erdőmérnöki Kar kilenc intézete közül hét részt vesz a projektben.
A pályázat indítékáról az igazgató kifejtette, hogy a forráson kívül a paradigmaváltás a legfontosabb. Elmondta, hogy ebben korábban, – az ezredforduló idején – maga sem hitt, de ma már kijelenthető, hogy megtörtént. Ennek indikátoraként említette, hogy a vágásos erdőgazdálkodás mellett a folyamatos erdőborításon alapuló technológiákat is kezdik alkalmazni. Ez egy nagy lépés a jövő felé. Figyelemre méltó, hogy mintegy 150 ezer hektár olyan terület van, ahol szálaló, átalakító vagy fatermelést nem szolgáló üzemmódot alkalmaznak. Megjegyezte, hogy a gyakorlat előbbre jár, mint az elmélet – utalt Solymos Rezső akadémikus figyelmeztetésére.
Emlékeztetett, hogy az ötvenes évek elején, az egykori Jugoszláviában Tito, akkori államfő egy tollvonással megtiltotta a tarvágást. Ez a döntése az ottani erdőgazdálkodás számára bizonyára nagy megrázkódtatás volt – tette hozzá –, de érthető volt ez a jogszabály, hisz’ csak rá kell néznünk a kopár mediterrán területekre. A gyakorlat viszonylag gyorsan alkalmazkodott a megváltozott feltételekhez, az elmélet viszont lassabban követte mindezt. Ám a helyzetet kitűnően érzékelteti, hogy a Pro Silva mozgalom éppen az egykori Jugoszláviából, Szlovéniából indult.
Kifejtette, bízik abban hogy az elmélet utol fogja érni a gyakorlatot.
Felhívta a figyelmet, hogy minden kutatásnál dilemmát jelent az alap- és az alkalmazott kutatás aránya. Ebben az esetben ez nem kérdés, hisz’ a pályázati kiírás nem tesz lehetővé alkalmazott kutatást. Ez az erdészek számára szokatlan helyzet, mert a feladatuk a gyakorlat kiszolgálása. Hangsúlyozta, hogy a feltételeket betartják, alapkutatást fognak végezni.
A pályázati kiírásnak az is feltétele, hogy a tudós-tudós kommunikációt segítse elő. Mindennek természetesen a gyakorlatot kell szolgálnia – fűzte hozzá.
A kutatás egyetlen nagy témát tartalmaz, amelyet nagyon sok szempont alapján elemeznek majd. A projekt céljairól kifejtette, hogy elsődleges a tudományos kutatás, de hozzá tette, hogy „mi is tanulunk”. A folyamat során a terepi kollégáktól tanulnak a kutatók és viszont, az egyetemi hallgatók az oktatóktól, mert tanítaniuk is kell.
A kutatás termékeiről szólva elmondta, hogy kísérleteket fognak indítani, bár a két éves futamidő nagyon rövid, de beállíthatnak hosszú távú kísérleteket. Más jellegű termékekként sorolta a tervezett könyveket, kiadványokat, tanulmányokat, cikkeket, többek között az Erdészettudományi Közlemények különszámát.
A legfontosabbnak azt a folyamatosan bővíthető ismeretanyagot tartja, amely tudásra a projekt keretében tehetnek szert.
Puskás Lajos projektmenedzser a kutatás felépítéséről elmondta, hogy 15 részprojektből áll a munka. A részek első csoportja az abiotikus vizsgálatokat tartalmazza – négy részprojekttel, a második a biodiverzitás kutatása – hat részprojekttel, míg a harmadik csoportban a gyakorlat közeli célzott alapkutatások kaptak helyet.
Az egyik legfontosabb cél mindezek mellett a hazai és a nemzetközi együttműködés elősegítése. Hasonlóan lényeges a további kutatások megjelölése, amelyek a jövőbeli célokhoz nyújthatnak segítséget. (z)