ForestPress fotók
2013. február 24. - SILVA NATURALIS - A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata A 2013. február 20-ai konferencia következő előadója, Ugron Ákos, a VM Nemzeti Park és Tájvédelmi Főosztály vezetője elöljáróban leszögezte, hogy fontos témát választott az egyetemi intézet. Fontos, hogy a folyamatos erdőborítással tudományos szinten is foglalkozzanak. Hangsúlyozta, hogy a természetvédelem az erdővel kapcsolatos tudományos kérdésekben szinte kizárólag a NymE-re támaszkodik.
Kifejtette, hogy a hivatal számára lényeges, hogy a folyamatos erdőborítás kereteit, fogalmát pontosan meghatározzák. Ez ugyanis jelenleg még nem teljesen tisztázott és egyértelmű. A cél, hogy mindennek jogszabályi kereteket is adhassanak.
Kiemelte, hogy a természetvédelem számára a folyamatos erdőborítás eszköz és cél is egyben.
Javasolta a fogalmak pontos meghatározását például a természetvédelmi erdőkezelés-természetközeli erdőgazdálkodás, illetve a tartamos és a fenntartható erdőgazdálkodás közötti különbségek tisztázását.
A maguk részéről a természetvédelmi erdőkezelésen a biológiai sokféleség megtartását értik. A természetközeli erdőgazdálkodás pedig gazdálkodási fogalom.
A természetközeli erdőkezelés célját tekintve a természetes erdőtársulás megteremtése, illetve megőrzése. Vagyis a termőhelynek megfelelő, őshonos fafajokból álló, vegyes korú, elegyes állomány, valamint ennek folyamatos biztosítása.
A természetvédelem a tájkép-védelem szempontjából is fontosnak tekinti az erdőt – fűzte hozzá. – Ebből a szempontból a turizmus, az erdőjárók figyelembe vétele lényeges.
Utalt a polgárok leveleire, amelyek jelzik a társadalmi igényeket.
Megjegyezte, hogy helytelenül használják a közbeszédben az „irtás” kifejezést. (A ForestPress, az OEE Közönségkapcsolatok szakosztály és e sorok írója több mint tíz éve küzd következetesen e hibás szóhasználat ellen, több-kevesebb sikerrel. – Z.Z.)
Az előadó a kommunikáció fontosságát is hangsúlyozta.
A természetközeli erdőgazdálkodásról szólva leszögezte, hogy megtörtént a paradigmaváltás. Ma már bevett módszer a természetes felújítás, a kíméletes közelítés.
A folyamatos erdőborítás, erdőkép eszköz az ökológiai egyensúly biztosításához.
Álláspontja szerint, a jelenlegi erdőtörvényben leírtak a szálalás szűkebb körű fogalmának felelnek meg. Szerinte akár mikro-tarvágással is operálhatnak a folyamatos erdőborítás kialakítása során. Meg kell határozni alapvetéseket a lékek kialakítása dolgában is.
Mi is a folyamatos erdőborítás lényege? – tette föl a kérdést a főosztályvezető. Az, hogy nincs véghasználati terület, vagy, hogy az erdei mikroklímát folyamatosan fönntartjuk?
Melyek a folyamatos erdőborítás módszerei? Első helyen a szálalás. A Pro Silva módszer.
Fölvetette a kísérleti területek, próbaterületek kijelölésének szükségességét is, az üzemi gyakorlati bevezetéshez.
A vágásterület mértéke is roppant lényeges a gyakorlatban.
Nem kerülhető meg a módszerből adódó gyakoribb visszatérés zavaró hatása. Véleménye szerint több az előnye a folyamatos erdőborításnak, mint a fentiekből adódó hátrány. De ezt is egzakt kutatásokkal kell igazolni.
Rendet kell teremteni a fogalmak terén is! Az elv, a módszer, az üzemmód nem azonos. Nem keverhető az átalakító üzemmód bármilyen módszerrel.
Vizsgálni kell a Pro Silva szemlélet alkalmazásának természetvédelmi lehetőségét is. Az alkalmazását, ahol csak lehet, meg kell próbálni. A természetvédelmi kezelés szempontjából a fahozam „mellékhaszonvételnek” tekintendő.
Felhívta a figyelmet a túlszaporodott vadállományra. A természeti folyamatokat jelenleg nagyban akadályozza a vad. Erre megoldást kell találni. (z.)