2013. február 24. - Immár második alkalommal adott otthont, és teret a Püspökladányi, Farkasszigeti Arborétum a mozgás megszállottjainak szervezett programnak. Becsületből futottak a Püspökladányi Futó Daru egyesület tagja február 24.-én a Püspökladányi Farkasszigeti Arborétumban.
A mozgalmat – melynek lényege, hogy a hideg téli periódusban se kényelmesedjenek el a mozgás megszállottjai – a finnek indították.
A becsületből futók, nem egymás legyőzése érdekében futnak.
Nincs start-, cél vonal, leküzdendő kötelező/ellenséges táv.
Csak a friss levegő, a mozgás, a természet és az erdő által nyújtott felüdülés élvezete a cél.
Az kitűzött cél, a szabadban, kellemes környezetben történő testmozgás, valamint, az egyformán gondolkozó emberek találkozása.
A kapcsolat azonban, mely a futók és az arborétum között fennáll, ennél sokkal régebbi. A lassan 90 éves kísérleti erdőtömb – mely az Alföldfásítás bölcsőjének tekinthető, és az utódokat Kaán Károly munkásságára emlékezteti - és a fél annyi idős arborétum az elmúlt évtizedekben mindig is vonzotta a sárréti embereket. A tájat ismerők jól tudják, hogy a Farkassziget, és a benne található arborétum a térség legjelentősebb, talán egyetlen rekreációs bázisa.
A különbség pedig, mely a hortobágyi szikes puszta által kínált élmények, és az Farkassziget „környezeti szolgáltatásában”, rekreációs értékében megtestesül, a térség lakóit, és az ide látogatókat eddig is az erdő irányába térítették el.
Soha nem szabad elfelednünk azonban, hogy puszta, árnyas erdővé alakítása, az erdészeti kutatás, a gyakorlati erdőművelés, és az erdőben dolgozó helyi munkáskezek összefogásából jött létre.
Ezen hármas egység megbomlása nagy valószínűséggel az erdő pusztulásához és ezzel társadalmi értékvesztéshez vezetne.
A mai erőpróbán közel harminc futó, számos családtag, és egyszerű érdeklődő vett részt.
A „korosztályi görbe” 3 és 70 év között ívelődött.
A mozgalom sajátsága, hogy mindenki maga választja meg a teljesítendő távot, méri a saját idejét.
A próba teljesítéséről a résztvevők igen szép emléklapot kaptak.
Csak remélni lehet, hogy az erdész elődeink által életre keltett, ma szolgáló utódaik által életben tartott természeti környezet még sok, hasonló programnak adhat befogadó közeget. Csiha Imre