ForestPress fotók
2013. február 25. - SILVA NATURALIS - A folyamatos erdőborítás megvalósításának ökológiai, konzervációbiológiai, közjóléti és természetvédelmi szempontú vizsgálata A 2013. február 20-ai konferencia következő előadója, Lapos Tamás, a VM Erdészeti, Halászati és Vadászati Főosztály helyettes vezetője volt.
Elöljáróban elmondta, hogy örömmel vette volna minisztérium, ha egy ilyen kutatás már előbb megvalósul, hisz’ a jogszabályalkotás illetve a szakigazgatás előszeretettel támaszkodik jól megalapozott kutatási adatokra. Föltette a kérdést: mi alapozza meg az igazgatási tevékenységet?
Leszögezte, hogy az erdőgazdálkodás szabályozását egyre inkább a környezetvédelmi elvárások befolyásolják európai és globális léptékben egyaránt.
Hozzátette, hogy az erdészek fogalomhasználatába a XIX. században bekerült tartamosság és a fenntarthatóság között van különbség.
Kiindulásként a stockholmi környezetvédelmi világkonferenciát jelölte meg, ahol megszületett egy nyilatkozat az emberi környezetről. Ebben fogalmazták meg azt, hogy a környezet a jövő nemzedékek védelme érdekében fontos. Ugyanitt fogalmazták meg a fenntartható fejlődést is, amely a jövő generáció érdekében folytatott tevékenység. Húsz évvel később a riói konferencián már az embert állították a középpontba.
Ott született meg a két fontos keretegyezmény is a biológiai sokféleség védelméről, illetve az éghajlatváltozásról. E két alapvetés és a projekt témái között is felfedhető a párhuzam – állapította meg.
A mai magyar valóság jelentős eseménye volt, hogy az Alaptörvénybe bekerültek a természeti erőforrások, közöttük az erdő is.
Hangsúlyozta, hogy hazánkban is egyre több társadalmi csoport támaszt igényeket az erdővel kapcsolatban. Ezzel szemben áll az erdészszakma társadalmi elismertségének jelen állapota, a paradigmaváltás közepette.
Álláspontja szerint a hatályos erdőtörvény három gondolat köré fűzhető fel: az erdőket kitermelés után föl kell újítani; az erdőket természetességi kategóriákba kell besorolni; erdőt igénybe venni, megszüntetni, a termelésből kivonni csak kivételes esetben és a közérdekkel összhangban lehet.
Kiemelte, hogy a Natura 2000 hívta föl az igazgatásban dolgozók figyelmét arra, hogy a környezetvédelmi elvárásokat komolyan kell venni, és a vágásos üzemmódtól más irányba kell elmozdulni. Az EU elvárásai szerint a beavatkozások előtt érdemes a várható hatásokat elemezni és tudományos vizsgálatot végezni. Reményei szerint ez a projekt ennek meg fog felelni.
Hozzátette, egyes területeken hihetetlen ellenállás alakult ki a természetvédelemmel szemben, és kevés affinitást mutatnak a Natura 2000 célok megértésére. Így fordulhatott elő, hogy több évvel a Natura területek kijelölése után is folytatták a jól bevált korábbi gyakorlatot és a tarvágások miatt jelenleg is három kötelezettségszegési eljárás folyik hazánk ellen. Ismert, hogy Sajóládon és Girincsen illegális fakitermelést követő tarvágás miatt indított az EU eljárást. A hazai erdészeti gyakorlat szerint a szétlopott erdő „hagyásfáit” letakarították, majd felújították a területet. Az EU ezt nem így látta, szerintük még a leromlott erdőt is meg kell őrizni és úgy felújítani. A mai szakmai ismeretek szerint nincs olyan erdőkezelési módszer, amivel ezt másként meg lehetett volna oldani. A Bizottság még ezt is elfogadta, de ellenvetésként azt hozta föl, hogy mindezt előzetesen nem bizonyítottuk be.
Mindebből arra lehet következtetni, hogy a folyamatos erdőborítás lehet a megoldás.
Mit is vár a magyar társadalom a hazai erdőgazdálkodóktól? – tette föl a kérdést az előadó. - Közmegegyezésen alapuló erdőpolitika kialakítását.
A főosztályvezető Kaán Károlyt hívta segítségül érveléséhez, miszerint a múlt század kitűnő erdésze leírta: a tarvágást az okszerűség mértékéig korlátozni kell.
Ugyanakkor Kaán Károly azt is kifejtette, hogy együtt kell élnie a természetvédelmi és a gazdálkodási célú erdőkezelésnek. E téren az arány és a mérték a fő kérdés.
Az előadó ezután a nemzeti vidékstratégia erdészeti vonatkozásairól beszélt. A vidék alkotmányaként aposztrofált jogszabályban a foglalkoztatás és a természetközeli erdőgazdálkodás kapcsolatáról is olvashatunk. A jogszabály erdőprogram részében említik a folyamatos erdőborítást az őshonos fafajok vonatkozásában. Szerepel a gazdasági ösztönzés is a szövegben.
A Nemzeti Erdőprogram uniós igazgatási eszköz 2004 óta. Mindezek eszköze a támogatási rendszer.
Áttérve a 2009. évi erdőtörvényre, rámutatott, hogy a jogszabály már a fogalom-magyarázatban említi a folyamatos erdőborítást. A 10.§ első bekezdésében fogalmazza meg: a folyamatos erdőborítást biztosító átalakító, szálaló és faanyagtermelést nem szolgáló üzemmódokat kell alkalmazni.
A törvény alapján az erdészeti igazgatásnak nincs hatásköre arra, hogy kötelezően elrendelje a folyamatos erdőborítás bevezetését. Az állami erdőkre vonatkozóan területi arányokat határozhat meg.
Rámutatott, hogy a tapasztalatok szerint ezek az arányok nem túlzottak, bár azt sem kell véka alá rejteni, hogy bizonyos területeken feszültségeket okozott. Megjegyezte, hogy finomítani kell ezeken is, mert nem minden erdészeti tájon lehet ezeket az arányokat „kőbaltás módszerekkel” érvényre juttatni.
Utalt arra, hogy annakidején is hiányoztak azok a tudományos eredmények, melyekre támaszkodva megalapozottabban lehetett volna jogszabály alkotni.
Elmondta, hogy a szálalás és az átalakítás üzemmódja részletes szabályozásának kidolgozása folyamatban van.
Áttérve a támogatások területére, egy ma már nem működő, a polgárok 1 százalékos adófelajánlásából képződött forrást említett meg. Ez teljes mértékben nemzeti forrás volt, amelyből lehetőség nyílt a folyamatos erdőborítás támogatására is. (Lásd az OEE és a ForestPress együttműködése alapján készült Örökerdő filmsorozatot! – Z.Z.)
Jelenleg nemzeti forrás erre a célra nem áll rendelkezésre.
2009 óta létezik az EU forrása, az erdő-környezetvédelmi intézkedések keretében – szálaló erdőgazdálkodás célprogram néven, kizárólag magánerdő-gazdálkodók számára elérhetően.
Végezetül megállapította, hogy hazánkban lineárisan növekszik ezen üzemmódok területe. Ez elsősorban a törvény – az állami erdőgazdálkodókat kényszerítő – erejének köszönhető. (z.)