ForestPress fotó
2013. április 16. - A Nyugat-magyarországi Egyetem új épületében 2013. április 9-én tartották a konferenciát, amelyen ismertették azt a kutatási programot, amelyet háromtagú konzorcium valósít meg A konferencia következő előadója Jolánkai Márton egyetemi tanár, a Szent István Egyetem Növénytermesztési Intézete igazgatója.
Történeti visszatekintéssel kezdte mondandóját: az 1972-es stockholmi konferencia óta beszélünk klímaváltozásról. Pontosabban, az ember okozta változás gyanúja ott merült föl először. Követte a Brundtland jelentés 1987-ben, amelyben már javaslat fogalmazódott meg a szén-dioxid kibocsátás csökkentésére. 1992-ben volt az első riói konferencia, majd Kiotó és Johannesburg következett. A professzor is elmondta, hogy a tavalyi Rio+20-on megbuktak a politikai kezdeményezések. Álláspontja szerint egyezséget várhatóan nem fognak aláírni a fejlődő országok eltérő érdekei miatt, de az USA és Oroszország érdekei is mások.
A kutatás két irányba indult meg: a klímavédelem illetve az alkalmazkodás felé. A szakpolitika jobban kedveli a klímavédelmet – kibocsátás-csökkentés – többek között a jogi feltételek miatt. Az alkalmazkodás nehezebb feladat.
A jó döntések meghozatalához a természettudományos ismereteket kell „rendbe szedni” – hangoztatta az előadó.
Utalt a VAHAVA kutatásra, amelynek hozadéka Nemzeti Éghajlat-változási Stratégia.
Fölmerült a társadalmi szintű kockázatkezelés módszertanának a kidolgozása is.
A Nemzeti Éghajlat-változási Stratégából három feladat adódik. Az első a társadalmi konszenzus megteremtése, amely a kockázatelemzésen és -csökkentésen alapul. Ennek feltétele a második feladat, a természettudományos ismertek gyarapítása, nevelés, oktatás, kutatás és szaktanácsadás. A harmadik pedig a gazdasági koncepció környezet- és klímabarát megfogalmazása.
Ezen ismeretek felhasználásával döntéstámogatási rendszert kell kiépíteni.
Előadását azzal a mottóval zárta, hogy: kezelni az elkerülhetetlent, és elkerülni a kezelhetetlent! (z)