ForestPress fotók
2013. június 28. - Tanulmányút Ausztriában és Németországban a Budapesti Erdőgazdaság Zrt. jóvoltából. Hogy' őrzik a fajok sokféleségét a bajorok? Ulrich Mergner, a Bayerische Staatsforsten (Bajor Állami Erdők) Ebrachi Erdészetének vezetője a továbbiakban elmondta, hogy az éves fakitermelésük 64 százaléka ipari fa, 15 százaléka tűzifa, 13 százalékot, pedig holtfaként az erdőben hagynak. Ezeket az adatokat előzetesen megtervezik, hogy ne alakulhasson ki célkonfliktus. Ez a munka az erdészetvezető-helyettes feladata. Hasonló célkonfliktus léphet föl a vadászat és a természetvédelem kapcsán is. El kell dönteniük, hogy vadászni vagy természetvédelmet akarnak-e.
Erdeik 74 százaléka lombos erdő, s ezek közül is, különösen nagy felelősséget éreznek az európai viszonylatban is értékes bükkösökért. Németország területének egykor mintegy 90 százalékát borította erdő, amely ma 30 százalékot tesz ki. Ebből 11 százalék a lomberdő, s Németország területének 4 százaléka bükkös.
Az erdészetvezető hangsúlyozta, hogy minél idősebb egy erdő, annál fontosabb a természetvédelem számára. Az erdészek koncepcióját arra alapozták, hogy igyekeznek az idős állományok tiszteletét és a fakitermelést összeegyeztetni. A legöregebb fák a legfontosabbak számukra, hiszen azokban számos más faj – gomba, rovar - is él. (Mintegy 480 fán lakó rovar. Ezek közül kettő okoz komoly károkat.) Ezek természetesen a fakitermeléssel konkurálnak. Amennyiben túl sok fát termelnek ki, akkor ezeknek nem lesz élettér.
Mi szükséges ahhoz, hogy az erdőben a fajok sokféleségét megőrizzük? – tette föl a kérdést Ulrich Mergner. – Erdeik 80 százaléka természetes eredetű. Szükség van az öreg fákra, amelyek holtfaként ott maradnak, de szükség van a fiatal fákra is, amelyek a jövőt biztosítják a gombáknak és a rovaroknak is. Ügyelnek arra, hogy ne csupán a gazdasági célokat teljesítsék, hanem a természetvédelmi követelményeknek is eleget tegyenek. Ezek a regionális természetvédelmi koncepciójukban vannak megfogalmazva. Használják az erdőt, de megőrzik a fajok sokféleségét is. Az erdeikben a védett területek elszórtan találhatóak.
A természetvédelmi területek kijelölésére a harkályok életterét hozta példának. Egy fekete harkály pár mintegy 200 hektárt „gondoz”. Ha ezt a teljes területet vonnák ki a termelésből, akkor is csak egy párnak biztosítanának zavartalanságot. Ha azonban 20 hektáros foltokban alakítanak ki védett hálózatot, akkor több harkály párnak biztosítanak életteret. A céljuk az, hogy odús fák a teljes területen legyenek.
A ForestPress kérdésére, hogy ki dönt egy ilyen koncepció alkalmazásáról, Ulrich Mergner azt válaszolta, hogy ezt erdészek találták ki, s nem várnak arra, hogy a természetvédők mondják meg, mi a jó. Nekik legalább olyan jóknak kell lenniük szakmailag, mint a természetvédőknek - vagy még jobbaknak – tette hozzá.
Az koncepciójuk szerint: értékes fát kell adniuk az embereknek, és értékes fát kell a többi élőlénynek otthagyni az erdőben.
A vadászattal kapcsolatban elmondta, hogy az erdő pontosan jelzi, rendben mennek-e a dolgok a vadászat terén. Ez akkor van rendben, ha minden évben annyi őzet lőnek, hogy az újulat nőni tudjon. Területükön csak őz és vaddisznó él, tehát a szarvas, a dám és a muflon nem okoz gondot.
A vadkárfelmérésre kidolgoztak egy módszert, amely szerint 120 vonalat jelölnek ki a 6500 hektárnyi erdőben, és ezek mentén minden évben megszámlálják a rágáskárokat. Az adatokat elemzik a legfontosabb fafajok, a vadászterületek szerint. A károk elsősorban az őzállomány nagyságával vannak összefüggésben.
A bérvadászatra kiadott területeken általában sokkal nagyobb a vadkár, mint a saját területeiken. Az erdei vadkár térítését csak elvi szinten lehet követelniük, a gyakorlatban nem élnek vele. Ezt hibának tartja az erdészetvezető. A mezőgazdasági kárt meg kell téríteni.
A ForestPress kérdésére, miszerint az erdők hármas funkciója Németországban is érvényes-e, ezeket válaszolta az erdészetvezető: Igen, de a nagyvárosok környékén a közjóléti funkció az elsődleges. A lomberdős övezetekben, például itt, Erbuch környékén, pedig a védelemre fordítanak nagyobb figyelmet.
A zöldek lobbierejével és társadalmi beágyazottságával kapcsolatban elmondta, hogy a kormányban öt zöldpárti miniszter dolgozik, és a környezetvédelmi szövetségnek 150 ezer tagja van, míg vadász csupán 40 ezer van.
A sajtómunkával kapcsolatban megjegyezte, hogy nekik külön sajtósuk nincs, de az a tapasztalatuk, hogy a médiumok közvetlenül a szakemberektől szeretnek tájékozódni. Az erdészetnek van 2-3 havonta megjelenő üzemi lapja. (z)