A budapesti fórumon a WWF Magyarország bemutatta a „Holtfa az élő erdőkért” című új kiadványt2006. február 17-én az Erdészeti Információs Központban szakmai tanácskozást tartott a WWF Magyarország és a Pilisi Parkerdő Rt. A konferencia elején Márkus Ferenc, a WWF Magyarország igazgatója bemutatta a „Holtfa az élő erdőkért” című új kiadványt.
A házigazda szerepében Bakon Gábor erdészeti igazgató a gazdálkodó szempontjából arra hívta fel a figyelmet, hogy nekik a főváros környéki erdőkben a társadalom igényeit is ki kell elégíteniük. A lakosságot meg kell győzni arról, hogy az erdőben otthagyott fa nem rendetlenség. Az odúlakó állatok számára optimális álló holtfákat pedig a fokozott balesetveszély miatt nem hagyhatják az erdőben.
Lakatos Ferenc, a Nyugat-magyarországi Egyetem tanára a hazai fenyvesekben a szúbogarak és a holtfa jelenléte adta dilemmáról beszélt: vágni vagy nem vágni a megtámadott erdőt?
Elöljáróban leszögezte, másként kell a holtfa kérdést kezelni lombos és fenyőerdőben. Áttekintve az utóbbi 15 évben végzett egészségügyi termeléseket, megállapította, hogy szinte az egész országban sor került ilyenekre. A Soproni hegységben az utóbbi 20 évben szinte minden erdőrészletben volt egészségügyi termelés, amit szinte kivétel nélkül a szúkár miatt kellett végrehajtani. A szúbogár számos faja jó munkamegosztásban károsítja a fa majd minden részét, a gyökértől a csúcsig. Közöttük a „toplistás” a betűzőszú. A védekezés lehetőségeiről elmondta, hogy fogófák döntése a legcélravezetőbb.
A kéreglakó rovarok között van néhány védett is, köztük a daliás cincér.
A természetvédelmi és az erdővédelmi szempontok között a védett területeken és a rezervátumokban adódhat konfliktus.
A holtfa fontosságáról és megőrzésének gyakorlatáról a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság működési területén Kézdy Pál, osztályvezető beszélt. Álláspontja szerint a holtfa a komplex erdei ökoszisztéma része. A védett területeken nem szabályozott a holtfa megléte, de a természetvédelmi hatóság adhat előírásokat.
A Natura 2000 jelölő állatfajainak 15 százaléka, a hazai védett fajoknak pedig 10 százaléka kötődik a holtfához.
A szakértő beszélt azokról a törvényi előírásokról, amelyek a gazdálkodókat a vágástéri hulladék eltávolítására kötelezik. Ezzel egybecseng a lakosság elvárása, hogy az erdő ne legyen „szemetes”. A „károsítók elszaporodását” pedig erdész szemléletként aposztrofálta. Megemlítette azokat a mikro- és makrogazdasági aspektusokat is, mint a száraz fa lakossági összegyűjtése, illetve az erőművi felhasználás.
A fokozottan védett területeken a Pro Silva módszerrel végzett gazdálkodás ad reményt az előadó szerint a holtfa helyben maradására. Szakmailag vitatott, hogy az idegen fafajok holtfája alkalmas élőhely-e a szaproxilofág fajoknak. Példaként említette, hogy Ausztriában nemes nyaras átalakítása során otthagyják a ledöntött fákat.
Az osztályvezető szerint a holtfák közül kiemelten értékesnek tekintendő az odvas fa, és az, amelyik esztétikai értékkel is bír. A holtfa talajvédelmi szerepét is megemlítette, eróziófogó gátként.
Álláspontja szerint annyi az ideális holtfa az erdőben, amennyi képződik. Ez 6-8 százalékra tehető, a WWF pedig 2010-re hektáronként 20-30m3 -t szeretne elérni.
A holtfa és a gombák együttéléséről dr. Siller Irén, a Szent István Egyetem Állatorvos-tudományi Kar, Növénytani Tanszékének egyetemi adjunktusa tartott előadást.
Elöljáróban megállapította, hogy minél vastagabb a holtfa, annál több faj található meg. A környezeti változók befolyásolják a gombák fajösszetételét, ennek megfelelően indikátor fajokat különböztethetünk meg. Ilyen többek között a hanyatt fekvő tapló vagy a csészés korallgomba. A gombák jól jelzik a faanyag korhadásának különböző fázisait is. Az erdősen korhadó fán például a csengettyű gomba él. Az előadó szerint a gombák a biodiverzitás jelző is.
Kutatásuk során a bükk gombáit felmérték, a tölgyét még nem.
A gombák biztos megőrző helye a vastagfa, hiszen ezek korhadási ideje eltart 50-100 évig is.
Ódor Péter, az ELTE Növényrendszertani és Ökológiai Tanszék posztdoktori ösztöndíjasa a holtfa biológiai szerepéről beszélt. Kérdésfelvetése az volt, hogy erdeinkben mennyi holtfa van és mennyinek kéne lenni?
Érzékletesen szemléltette egy kidőlt lucfenyő gyökértányérja körül keletkezett új mikroélőhelyet. Rámutatott arra, hogy a növények szempontjából is fontos a holtfa. A fatörzsön a nitrofil növények, a különböző mohafajok telepednek meg. A hazai mohák 11 százaléka a holtfát részesíti előnyben. Õ is megerősítette, hogy a korhadás során a fajösszetétel változik. A vastagsági adatokkal kapcsolatos tapasztalatai is megegyeznek a gombáknál elmondottakkal: a nagyobb méret, nagyobb fajszámot jelent.
Érdekes felújulási jelenségre mutatott rá az úgynevezett dajkafák esetében. A magok a dajkafa tövén csíráznak és ott, mintegy szigetet képeznek, elsősorban vizes élőhelyen.
A természetes felújulás esélyét a holtfák a vaddal szemben is növelik.
A rovarokra térve elmondta, hogy Közép-Európában a szaproxil fajok 40 százalékát fenyegeti kihalás.
A harkályok kötődése az (odvas) holtfákhoz ismert, de a denevérek is a holtfák odvaiban éltek, s a templomtornyok csak kényszerszállást jelentenek számukra.
A holtfa korhadási idejéről megállapította, hogy a bükké 50 év, a lucfenyőé 70 év. A korhadó fa az anyagtartalma nem állandó, hanem érdekes módon a kén, a foszfor és a nitrogén mennyisége nő.
Külön említette a holtfa és a vízfolyások kapcsolatát, hangsúlyozva, hogy helytelen a meder kitakarítása.
A holtfa mennyiségéről az adatok eltérnek a különböző erdőövek szerint. A gazdasági erdőkben 30 m3 –t tart jónak hektáronként.
Fontos, hogy a méreteloszlás is változatos legyen, fekvő és álló holtfák is maradjanak, tehát időben és térben egyaránt folyamatos eloszlású legyen.
A holtfák bennhagyásának szempontjai között felsorolta az odvas fákat, a böhöncöket, a hagyásfa csoportokat, a magas tuskókat, a tisztítás utáni hulladék otthagyását, a száradékot, a vízfolyások környékének zavartalanságát, hangsúlyozva, hogy a gazdaságilag értéktelen faanyag biológiai értéke annál nagyobb.
Lomniczi Gergely, a PPRT kommunikációs vezetője elmondta, hogy a parkerdőt évente 5 millióan keresik fel, és emiatt a balesetelhárítás az egyik legfontosabb szempont, ami ütközik a holtfa megtartás igényével. Példaként megemlítette, hogy tavaly négy baleset volt a letört, leeső ágak miatt. A WWF által végzett korábbi közvélemény-kutatás tapasztalatai azt igazolják, hogy a látogatók jelentős része rendben tartott erdőket szeretne látni, s ebbe az erdőképbe nem fér bele a holtfa látványa.
E sorok írója egy kulturális szempontot vetett fel, miszerint az emberek a szocializáció során a rendet, mint általános értéket tanulják meg, és ezt a természetre is kiterjesztik. Ennek megfelelően egy fontos kommunikációs feladat, hogy a természet másféle rendjét megismerjék és elfogadják.
A sok szempontot felvető fórummal kapcsolatban a krónikásnak csupán egy aspektus hiányzott: mégpedig az, hogy az évszázadok óta ember által kezelt kultúrerdőkben felhalmozódó szervesanyag nemcsak a különböző élőlények számára teremt esélyt, hanem – különösen a melegedő klímaviszonyaink közepette – komoly erdőtűz kockázatot is jelent. Ez is egy konfliktusforrás, amivel szintén számolni kell.
Z. Z.