Ózd Város Önkormányzata és az Állami Erdészeti Szolgálat Egri Igazgatósága „A hatóságok együttműködési lehetőségei az Ózd környéki illegális fakitermelések és erdőtüzek megfékezésére” címmel 2006. február 28-án fórumot rendezett az Ózdi Polgármesteri Hivatalban. A rendezvény védnökségét Gráf József földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter vállalta. A miniszter üzenetét dr. Nyárs József vezető főtanácsos tolmácsolta. 
A fatolvajokról évek óta olvasunk, hallunk, de az utóbbi időben egyre több híradás jelent meg a szervezett illegális fakitermelésről is. Úgy látszik, most „értek meg a társadalmi feltételek” ahhoz, hogy szervezett keretek között, mondhatni tudományos alapossággal tárgyalják meg a különböző szakterületek képviselői ezt a nagyon szövevényes, nehezen átlátható és elsősorban az erdőgazdálkodókat sújtó kriminális jelenséget.
A konferencia ötlete Kondor Istvántól, az Állami Erdészeti Szolgálat egri igazgatójától származik. Az első lépést a szakma megtette, a folytatás reméljük, nem marad el.
A fórumon hozzászóló egyik gazdasági szakember éles kritikát is megfogalmazott mondandójában. Véleménye szerint az erdész szakmának erőteljes érdekérvényesítő szerepet kell kialakítania, mert akik nem gyakorolják hatékonyan a szakmai lobbit, azok érdekei szétfoszlanak. Új kihívást jelent a szakma vezetőinek, hogy ma már nem elég érteni az erdőhöz, hanem a pénzt is elő kell teremteni, például az erdők megvédéséhez. Az, pedig már egészen messzire vezet, hogy vajon lehet-e a fatolvajokból erdőmunkásokat nevelni.
A szép számú vendéget Benedek Mihály Ózd Város polgármestere köszöntötte, majd a bevezető előadások következtek.
Kondor István, Állami Erdészeti Szolgálat egri igazgatója elmondta, hogy Ózd térségében az az erdőpusztítás napjainkban „eltűrt” tevékenységnek számít. Gyakori az üzemtervtől eltérő kitermelésre vonatkozó kérelem, mert a tulajdonosra nem marad más, mint a felújítási kötelezettség, ha az utolsó fát is kivágják az erdejéből. A fatolvajok tettenérés esetén a felszólítás ellenére sem igazolják magukat, és a hatósági embereknek – bár erre meg van a jogosultságuk – nem alkalmaznak testi kényszert, mert erre nincs meg a felkészültségük. A falopással többnyire együtt járó erdőtüzek okait két csoportba sorolta: gondatlanság illetve szándékos gyújtogatás. Ez utóbbi motívumai között említette a bűnjelek eltüntetését, a bosszút és a piromániát.
Javaslatai között sürgette a tárcaközi bizottság felállítását, bírósági állásfoglalást, a jogszabályok megváltoztatását, az erdő őrzésének finanszírozásában az állami szerepvállalást, az erdei iskolák pályázati támogatásának növelését, az APEH és a rendőrség fokozott bevonását valamint a tűzifa ártámogatását.
Duska József, a Bükki Nemzeti Park igazgatója az erdő szerepének részletes bemutatásán keresztül érzékeltette az erdő értékét. A védelmi, biológiai, rekreációs, sőt esztétikai értékeket sorolta fel. Napjainkban a fa értékét, a növedékveszteséget veszik csupán figyelembe. Új szemléletet kell bevezetni, amely a természetkárosítást is beszámítja a kárértékbe. Ez feltételezi egy új számítási gyakorlat érvényesítését is. Ebben még a lakosság által becsült értéket is érvényesíteni lehetne.
Ma a nem anyagi károkat a bírósági gyakorlat nem tudja kezelni, ráadásul a falopásnak alacsony a kockázata. A természetvédelmi szakember is törvénymódosítást sürgetett.
Pallagi László, az Egererdő Erdészeti Zrt. vezérigazgatója felhívta a figyelmet, hogy minden tűréshatárt meghalad a falopásnak az a mértéke, amely a térségben tapasztalható. Ez szinte „hagyományosnak” mondható, hiszen adatsorokkal igazolta, hogy a 80-as években is e vidéken volt a legmagasabb a falopás. De akkoriban még letakarták avarral a kivágott tuskót, és megpróbálták a tettüket leplezni. Elmondta, hogy az ózdi erdőterület csaknem fele a kárpótlás során magánkézbe került. Ennek következtében a károk is megoszlanak, a magán-erdőgazdálkodók és az Egererdő Zrt között, mintegy fele-fele arányban. Különösen fertőzött területnek számít Arló község határa, ahol a tűzesetek száma is feltűnően magas. A vezérigazgató elmondta, hogy 2000-ben alkalmaztak őrzővédő szolgálatot, csökkent is a lopás mértéke, de a költségek magasak voltak, fel kellett hagyniuk az őriztetéssel. A jelenségből fakadó károkat a be nem fizetett erdőfelújítási járulékban, a legális munka közterheinek be nem fizetésében, az erdőgazdálkodás bevételcsökkenésében, a hozamkiesésben, az erdő fedettség hiányában, az állomány genetikai értékromlásában, az idegenhonos fajok terjedésében, tájképi sebek kialakulásában jelölte meg. A gazdálkodó lehetőségeit érzékeltetve elmondta, hogy a szakszemélyzet nehéz helyzetben van a térségben, mivel a személyüket és családjukat ért fenyegetés miatt nem biztonságos a munkavégzés. El kellene látniuk egy személyben az őrzést, a felderítést és a hatóság szerepét is. Igyekeznek az erdei utak lezárásával (sorompó, árok, gát, útakadály) megakadályozni az illegális szállítást. Meg kell oldani a vagyonvédelmet erdőőrök segítségével. A jövő nemzedékre gondolva pedig hangsúlyt kell helyezni a környezeti nevelésre. A közcélú foglalkoztatásban rejlő lehetőségeket is ki kell használni. Javaslatai bevezetésenként megemlítette, még nem látott-hallott arról, hogy fatolvajlásért valakit elítéltek volna. Ezzel szemben a valós, teljes kárértéket kellene megítélni és számításba venni. A rendőrség részéről is jobb együttműködést, szigorúbb ellenőrzést kér, az eszközök, járművek elkobzását (a gépkocsit nem tekintik a falopás eszközének!), a jogellenesen használt járművek végleges lefoglalását. A fakereskedelem szigorú ellenőrzését, a megélhetési bűnözés kategóriájának kiiktatását javasolja. A megoldási lehetőségek között említette, hogy a környéken keletkezett erdősítési kötelezettség miatt több száz fős céget lehetne működtetni a felújításra és az erdőtelepítésre.
Dr. Bárdos Ákos, az Ózdi Erdőbirtokossági Társulat elnöke azzal kezdte hozzászólását, hogy szinte minden elképzelhető fórumot megkerestek és jelezték a gondokat. Számos országos és helyi sajtóorgánumot tájékoztattak a helyzetről. A jelenség érzékeltetésére elmondta, hogy az év 365 napjának mind a 24 órájában lopják az erdőt. Számosan napi rendszerességgel lopnak. Számukra ez elfogadott és jogos, szinte természetes tevékenység. Vannak családok, amelyek ebből élnek és nem is rosszul. Megfelelően felszereltek, szervezettek és agresszívak. Tevékenységük áldozatul esnek a százéves fák és a néhány éves fiatalos egyaránt. Végezetül, pedig mindent felgyújtanak. Az elkövetés körülményeiről elmondta, hogy motorfűrésszel döntenek, darabolnak, gépkocsival szállítanak (általában jogosítvány nélkül) és mobiltelefonnal kommunikálnak. A felderítés megnehezítésére az utakat erre az időre eltorlaszolják, szögeket helyeznek ki. A fát beszállítják egy-egy ház udvarába, ahol legalizálják. A kereskedők, pedig hirdetések útján értékesítik a faanyagot, tűzifát. A „hagyományos” falopáson kívül fenyőágat, fenyőfát és elültetett csemetét is lopnak. De begyűjtik a tölgymakkot is, és szezonban százával szedik a gombát kereskedelmi mennyiségben. Érdekes, újabb fejlemény a visszfuvarként vállalt illegális hulladéklerakás. Az elnök szerint fel kell deríteni a megrendelőket és az orgazdákat, és ehhez titkosszolgálati eszközöket is igénybe kell venni. A falopásra szakosodott szervezett bűnöző csoportokat csak összehangolt fellépéssel lehet felszámolni. Egyébként a tolvajok mérlegelnek, megéri vagy sem? Napi 25-50 ezer forint jövedelemre tesznek szert ezzel a tevékenységgel.
A hatóságok azzal hárítják el a felelősséget, hogy az erdő megvédése a tulajdonos kötelessége. A tolvajok a közúton sem vonhatók felelősségre.
Az előadó meggyőződése szerint radikálisan csökkenteni lehetne a tolvajlást, ha az eszközöket elkobozhatnák. Szomorú tapasztalat, hogy az egyre agresszívebbé váló, elszemtelenedő tolvajok már nem csak fát lopnak, hanem a sorompót meg a lakatot is…
A rendőrségen nem győzik jegyzőkönyvezni a bejelentett eseteket.
1997-től regisztrálják a szándékos gyújtogatást. Az esetek száma tavaly ismét növekedett.
1997 – 67 tűzeset
1998 – 95
1999 – 111
2000 – 82
2001 – 50
2002 – 50
2003 – 43
2004 – 22
2005 – 68
Számításaik szerint 14 évenként a társulás teljes erdőterülete leég.
Zsigrai Árpád, Arló község polgármestere elöljáróban megállapította, hogy az erdők állami kézben fegyelmezett szervezeti keretek között voltak, ám a privatizációt követően megszűnt az ellenőrzés, nőtt a falopások száma. Ebben az időben kezdték használni a „megélhetési bűnözés” fogalmát, amit véleménye szerint ki kellene iktatni a szótárból. A retorzió hiánya miatt bűnszövetkezetek jöttek létre, értékesítési hálózatot szerveztek. A polgármester szerint tipikus cigánybűnözésről van szó, hiszen településén a fatolvajok 99 százaléka cigány.
A falopás módszereire térve elmondta, hogy régen létezett az úgynevezett bárcával engedélyezett fagyűjtés, a háton hazahordott tüzelő. Ezt követte a kézifűrész és a kiskocsi, majd a szamaras kocsi. Ebből jelenleg 25-öt számlálnak Arlón. Fejlettebb a kistehergépkocsi, amiből 24 van a faluban. Elterjedt megoldás, hogy a személygépkocsikat is átalakítják szállító járművekké.
A 25 m3 –nyi napi nagykereskedelmi forgalom alulbecsült mennyiségnek számít. A szervezetten folytatott tevékenység éves forgalma – a saját használatú tűzifán kívül – 7500 m3-t tesz ki. A kár mintegy 67 millió Ft. A tolvaj és a kereskedő bevétele 45 millió Ft. Egy szállító éves bevétele 1,875 millió Ft. Ez havonta meghaladja a 150 ezer Ft-ot.
Az úgynevezett tranzit tulajdonosok csak papíron birtokolják a fát. Megfigyelhető jelenség, hogy növekszik az idegen, nem környékbeli tulajdonosok száma. A tolvajbandák együttműködnek a piac felosztásában.
Milyen intézkedéseket tett az önkormányzat?
2005. előtt két évig őrző-védő szolgálattal felügyeltették az erdőket, de megfenyegették őket. Helyi kutyás őröket is alkalmaztak, de a tolvajok beépültek a civil őrző szervezetbe. 2005-ban megszervezték a katasztrófavédelmi csoportot. A 14 fős csapat figyeli a területet, és őrzi a sorompókat 24 órás szolgálatban. Kamerás megfigyelést is alkalmaznak. Az elmúlt időszakban különböző okok alapján 17 gépkocsit kivontak a forgalomból.
Csak nagyon lassan elérhető és apró sikereik vannak: csökkent az elszállított fa mennyisége, kevesebb a szállítógépjármű. A polgármester hangsúlyozta az orgazdáktól vásárlók felelősségét is. Ugyanakkor a tüzek oka és indítéka továbbra is ismeretlen. A gyújtogatók általában kiskorúak, de az elkövetőket nehéz kézre keríteni.
A lakosság passzív, nem vesz részt az oltásban. Az önkéntes tűzoltók is fásultak a sok tűz miatt, ezért nehezen mozgósíthatók. Nincs meg a szükséges műszaki-gazdasági háttér és a felelősség.
A megoldás a professzionális katasztrófavédelmi csoport szervezése, amelynek tagjai azonnal bevethetők, kiképzettek és felelősségre vonhatóak.
Gábor Dezső, Farkaslyuk polgármestere az egyértelmű fogalmazás szükségességét hangsúlyozta. Az illegális fakitermelés nem más, mint lopás. Kiemelte, hogy azon a vidéken is vannak, akik megbecsülik az értékeket, és tesznek is azok megőrzéséért. Egy werneri gondolattal támasztotta alá mondandóját, miszerint a természetvédelem a fejekben kezdődik. Farkaslyuk életét a bánya határozta meg hosszú éveken át, így a település jelenlegi helyzete is összefügg a bánya bezárásával. Amint elmondta, a község erdeinek sorsa 1986-ban, a bányabezárás kezdetével pecsételődött meg. A „szocialista tulajdont” közösként fogták fel, és ravasz trükkökkel lopták a szenet a bányából. A csille szén tetejére meddőt raktak, úgy tolták ki a hányóra, majd visszatérve a szenet értékesítették. A fatolvajlásnak tehát meg van a „haladó hagyománya”. A jelenlegi helyzet érzékeltetésére elmondta, hogy hova tovább a fatolvajok diktálnak. Meggyőződése, hogy farkaslyuki lakosság tudja, hogy kik az erdők igazi ellenségei. Véleménye szerint a legális és az illegális fakitermelés annyiban összefügg, hogy az előbbi generálja az utóbbit.
Az okok között elsőként a munkalehetőség hiányát emelte ki. A falopást bűnként, agresszióként kell kezelni, ami nem függ a társadalmi berendezkedéstől. Nem szabad kivételt biztosítani a fatolvajoknak sem. Sajnos 1990 óta nem sikerült a munkalehetőséget találni ezeknek az embereknek. A polgármester a megoldást a tettesekkel együttműködve, a helyzetük felismertetésében látja. Ehhez lakossági fórumok sorozatát tartja szükségesnek. De föl is tette a kérdést, vajon hogy lehet segédmunkás tömegeknek feladatot adni? Különösen olyan társadalmi tapasztalatok birtokában, amikor a bányabezárások idején a milliós értékű gépeket ott hagyták a föld mélyén és beiszapolták. Ma pedig azt tapasztalják a helybeliek, hogy egyesek a dombtető három irányába elindítanak egy-egy égő gumiköpenyt, hogy felgyújtsák az erdőt.
A kiút a régió bekapcsolása gazdasági vérkeringésbe, útépítés, alagút és viadukt megépítése, csatlakozás az M3-as autópályához. A vidék jellegzetes gondjaként említette, hogy – az erdész szakemberekhez hasonlóan – orvost sem tudnak alkalmazni, a körülmények miatt. Ennek megoldására kiemelt fizetésre volna szükség. A rendszerváltozás és a bányabezárások óta felnőtt egy ifjú nemzedék, és az akkor született gyermekek már maguk mennek az erdőre fáért.
A polgármester fontosnak tartaná, hogy minden magyar állampolgár figyelmét fölhívják az illegális fakitermeléssel kapcsolatos gondokra. Figyelmeztetett, hogy ez a folyamat nem áll meg magától, és kérdés, meddig kell még várniuk, vagy oda jutunk, hogy a Parlament előtti fákat is kivágják.
A megoldás lehetőségei között a munkahelyteremtést emelte ki.
A fórum szünetében sajtótájékoztatót tartottak az előadók és a felkért hozzászólók.
A kérdező újságírók felvetették, hogy miként juthatott idáig a helyzet?
Ózd város ügyészségének vezetője, dr. Sztronga József meglepő módon ezzel szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy nincs ügy. 2005-ben csupán 34 falopási eset jutott el az ügyészi szakaszba, s a közel háromezer büntetőügyhöz képest ez nem jelentős.
Pinkóczi József, az Ózdi Rendőrkapitányság vezetője szerint az általuk vizsgált 3500 ügy közül 2800 volt a vagyon elleni bűncselekmény, s ezek töredéke a falopás. Még ha visszaállítanák a halálbüntetést, akkor sem akadályozhatók meg ezek a bűnelkövetések. Az eszközök elkobzásával kapcsolatban elmondta, hogy csak abban az esetben jogos a lefoglalás, ha az az elkövető tulajdonát képezi. Egyébként sem túl nagy érvágás egy-egy elkobzás a tolvajok számára. A bűnesetek számával kapcsolatban megerősítette, hogy a 10 ezer forint alatti szabálysértések el sem jutnak a bíróságig.
Az erdők őrzésével kapcsolatban a vezető ügyész azt hangsúlyozta, hogy az erdészeti hatóságnak azt is ellenőriznie kell, hogy a gazdálkodó megvédi-e a vagyonát. Álláspontja szerint a jogszabályok tökéletesek, ám az erdőgazdálkodó a terhére rótt feladatokat jelenleg nem tudja ellátni. A megfelelő védelem biztosításához az erdőket fegyveresekkel kellene őriztetni. Megismételte, hogy nincs ügy, a 34 eset nem tétel a kétezerhez képest, továbbá a tulajdonos köteles megvédeni a vagyonát.
Z. Z.