Pihenő favágók (Fotó: Faragó Zoltán)
Pár napja még tartott a Börzsöny magasabban fekvő részein a hó, pedig nyakunkon az április; máskor azért ritkán tart ilyen sokáig és főleg ilyen nagy kiterjedésben a fehér lepel még errefelé is. Bár – ahogyan Lengyel Lászlótól, az Ipoly Erdő Rt. kommunikációs munkatársától, egyben a diósjenői erdészet helyettes vezetőjétől megtudtuk, ment már ő május elején is úgy végig egy vízmosás alján, hogy ott még volt némi maradék a télen esett hóból! Hasonlóra – úgy tűnik – idén is számíthatunk.
Nagyoroszi külterületén, a falutól úgy nyolc kilométerre, a tenger szintje felett 620 méterre áll a volt Wenckheim-féle vadászház. A kisebb kastélynak is beillő épület szó szerint megbújik az erdő ölén, immár 1905 óta. Valahogy pedig olyan a tetejét borító nagy hó alatt, az ereszéről lógó hatalmas jégcsapok kerítésével körülvéve, mintha időtlen idők óta itt lenne – legalább azóta, amióta vadászok és erdészek egyáltalán léteznek a Földön...
A boldog békeidőkben emelt ház körül nagyobik részt bükkfák állnak, a vizet egy közeli, igazi hegyi forrás adja, a földszint berendezése, a falakon lógó fekete-fehér képek, a burkolatok pedig pontosan idézik a XX. század elejének másfelé már rég elveszett hangulatát. A ház fűtése azonban modern, a fa gázosításával, jóformán füst nélkül működik, egyes szobák berendezése is modern... Ez már azt jelzi, hogy valami történt itt, ami modern korunkra emlékeztet ugyan, de a ház eredetiségén semmit nem ront.
– Tavaly, az építés századik évfordulójára újítottuk fel a vadászházat – mondja Lengyel László. – Az 1960-as években készült mellé egy toldás, de az épület központi részét 1905-ben emelték. Az eredeti hangulat, a vadászház patinájának megőrzésére igyekeztünk minden berendezési tárgyat a régi formájában megőrizni, így megmaradtak a cserépkályhák, a faburkolatok, a bútorok. Az ebédlő székeit ugyan pótolni kellett, de azok is a meglévő egyetlen eredeti darab stílusát lemásolva – a megbízot belsőépítész alapos munkájának köszönhetően – készültek! Helytörténeti kutatásokat is végeztünk, hogy lehetőség szerint minden az eredetihez hasonló legyen, közben a ház történetéről és a régi börzsönyi vadászéletről is sokat megtudtunk. A Wenckheim-család a második világháború előtt az egyik leggazdagabb család volt Magyarországon. Birtokaik nagy része Békés megyében feküdt – mutatja is a falon a hatalmas szabadkígyósi kastély fotóját. – Az 1920-as évek közepén megvették a Berchtold grófoktól a nagyoroszi vadászkastélyt. Igazi különlegesség, hogy ezután kis kifutópályát alakítottak ki a hegy tetején, a békési birtokról pedig repülőgépen érkezett börzsönyi vadászatra a tulajdonos.
Lengyel László mutat a falon egy másik fekete-fehér képet is:
– Ez a Börzsöny egyik legnagyobb erdőbirtokosának, Sváb Sándornénak az egyik vadászkastélya volt, sajnos leégett már évtizedekkel ezelőtt. A legenda szerint, amikor valamelyik Wenckheim gróf a maga vezette repülőgépével megérkezett, a kastély felett tett egy kört, ledobott egy virágcsokrot a ház asszonyának és csak utána szállt le a maga területén. Egyébként a vadászház közelben még teniszpályát is kialakítottak...
A falakon régi, a vadászházhoz tartozó területen elejtett gímszarvas- és őzagancsok sorakoznak. Minden koponyacsonton szerepel a terítékrehozás dátuma: az 1930-as évek elejéről származik a többség.
– Azért képviselnek nagy értéket ezek az agancsok, mert nyomon követhető, hogy a mai napig igen hasonló trófeatípust felrakó gímszarvasállomány él a Börzsönyben – mondja Lengyel László. – Megcsodáljuk még azt a kőfaragványt is, amelyen Szent Hubertusz, a vadászok védőszentje látható, az agancspárja között keresztet viselő szarvassal. A feszület azonban alig felismerhető: amikor a keresztény jelképekre igencsak rossz idők jártak, leverte valami elvetemült...
– A ház külső homlokzatán volt eredetileg, de elé épült a társalgó, nagyobb biztonságban van.
Megnézzük ezután a modern szobákat.
– A patinát ötvözi a fiatalossággal – mondja Lengyel László és tökéletesen igaza van. Minden szoba berendezése hasonló, vadászházhoz méltó módon zöld az alapszín, minden lakrész fürdőszobás, a falakat a XIX. század erdőgazdálkodási térképei díszítik, a kényelmes fotelok, a tetőtér kissé szűkös helyéhez alkalmazkodva összecsukhatók...
– Magyarország egyik legmagasabban fekvő vadász- és vendégháza ez – mondja Lakatos László hivatásos vadász, aki családjával együtt itt él az erdőn, a Wenckheim-féle vadászházban. Hozzászoktak már a helyzethet, hiszen feleségével együtt azt mondja: nem sok az a nyolc kilométer...
– Nincs egyelőre terepjáróm, ezért a kocsit télen a Pénzásás nevű helyen hagyom, másfél kilométerre innen – mondja Lakatos Lászlóné. – Gyermekünket ugyanis hozni-vinni kell naponta, mert a nagyoroszi iskolába jár.
Szép dolog azért a hegyen élni! A nyár kellemesen hűvös, a tél pedig igazi tél, ahogyan Peták István, a tévé volt elnöke, a turistaszövetség vezetője mondta egyszer...
– A házban tizenöten férnek el egyszerre, a vadászok mellett természetjárók is jönnek, de esküvő is volt már itt! – mondja Lakatos Lászlóné. – Tartottak itt egy szakmai rendezvényt, az egyik résztvevő hölgynek annyira megtetszett a hely, hogy pár héttel később itt kötött házasságot. Nagyorosziból kijött az anyakönyvvezető – szívesen tette – aztán, igaz, kevés vendég részvételével, de a vadászházban volt a lakodalom is.
Bizony, csodát láttunk a Börzsönyben!
Az épített környezet és a természet páratlan összhangban és különleges egységben találkozik itt, 620 méterre a tenger szintje felett – bizonyítja ezt a hegyekben eltöltött nap is! Azért valami még hozzá tartozik az igazsághoz. Az Ipoly Erdő Rt. munkatársai olyan lelkesedéssel és szakértelemmel végzik itt munkájukat, amit csak igazi hivatástudattal lehet – de az erdő minden, hozzá kapcsolódó tevékenységgel együtt esetükben szenvedély tárgya is, ami mindig előbbre viszi a dolgokat. Persze nem csak az erdészetnél, hanem az élet minden területén...
FARAGÓ ZOLTÁN