2014. március 30. – Az Országos Erdészeti Egyesület Közönségkapcsolatok szakosztálya a NymE Erdőmérnöki valamint a Simonyi Károly Műszaki, Faanyagtudományi és Művészeti Kar vendégszeretetét élvezhette 2014. március 26-27-ikén, Sopronban.
A következő állomás a Környezet és Földtudományi Intézet Termőhelyismereti Tanszékének elemanalitikai laboratóriuma volt.
Bolodár-Varga Bernadett intézeti mérnök tájékoztatott az ott folyó kutatásokról. Ebben a laboratóriumban növény-, talaj- és vízminták elemanalízisét végzik.
A spektrométerrel mintegy 72 elem határozható meg szimultán, vagyis egy mintából valamennyi, a mintában található elem.
A készülékben a plazmát radiálisan és axiálisan megfigyelhetik, ami nagyon széles koncentrációtartomány elemzését teszi lehetővé. A radiális módszerrel például a magasabb koncentrációjú alkáli fémeket vizsgálják, míg az axiális módszerrel a nyomelemeket határozhatják meg.
Az atomabszorpciós spektrométer segítségével mintegy hatvanöt elem határozható meg, de ezzel az eszközzel egy mérésből csak egyféle elem azonosítható. Három üzemmódja van a készüléknek: a lángos, amikor
3-4000 C fok hőmérséklet uralkodik a titán ötvözetből készült égőfejben; a grafit kemencében a kimutatási határok alacsonyak. Higany, kadmium és hasonló nyomelemek meghatározására ad lehetőséget a környezetvédelmi és vízanalitikában; a harmadik egy hibridképző egység, amely a hibridképzésre „hajlamos” elemek, például az arzén, a szelén, az ón, az ólom jelzésére szolgál.
Általában a minta mennyisége illetve, hogy hány elemet kell meghatározni, az dönti el, hogy melyik készülékkel végzik a vizsgálatot.
Az anyagvizsgálati laboratóriumban az ipar igényeinek szolgáltatásokkal – forgácslap, farostlemez, padlóanyagok, nyílászárók, bútorok vizsgálatával, mérésével – tesznek eleget.
A tűzvédelmi laboratóriumban a faanyag éghetőségét, illetve az épületszerkezetek tűzállóságát vizsgálják. Lonsták Nóra doktorandusz mutatta be a labor működését.
Épületdiagnosztikára hőkamerát alkalmaznak. A laborban az építőanyagok tűzvédelmi besorolását is végzik. A mintákat egy óráig tartják 750 C fok hőmérsékleten, és figyelik az anyag viselkedését.
Egy másik készülékkel a gyúlékonyságot vizsgálják. A legnagyobb berendezésben pedig a tűz szimulálására van lehetőség. (Z)