2014. július 29. – Kirándulás a Sószorosba
A szakirodalom szerint a parajdi só telep Európa egyik legnagyobb só lelőhelye. Méreteit tekintve is tekintélyes ásványi kincs rejtőzik a föld mélyében, mintegy 2700 méter mélyen, s 1,2x1,4 km területen.
Erdélyben sokfelé található só, Tordától Dézsakna, Vízakna és Parajd területéig. A Kárpátok kiemelkedésével elszigetelődött egy beltenger, s a vizéből a só kicsapódott a medence aljára.
Már a rómaiak is bányászták a sót, de a földalatti bányászat 1762-ben kezdődött.
A bányászat a Ferenc Józsefről elnevezett 80 méter mély függőleges József-aknából történt. A felszínre négy pár ló által hajtott felvonóval emelték ki a sót, mégpedig bivalybőrből készített zsákokban. Ez a felvonó szállította a bányászokat is. Leszállás előtt a bányászok imát mondtak a harangszó után, s amikor feljöttek a tárnából hálaimát mondtak a harang alatt.
A különböző szennyező anyagok hatására rózsaszínű és zöld só telérek is keletkeztek. A sót elsősorban ipari célra használják, utak sózására, mezőgazdasági és ipari célra. Jelenleg 400 méter mélyen folyik a kitermelés. A felhozott sót megőrlik, majd visszaviszik a korábban kitermelt tárnákba és ott tárolják. Télen hosszú kamionsorok várnak sorukra, és viszik a sót Európa szerte, az utak sózására.
1960-ban pedig elindult a gyógyászati kezelés is.
A Sószoros a Korond patak szurdokvölgyében található, ahol a XVIII. századi külszíni fejtések gödreiben felgyűlt a víz, s ezek helyén alakultak ki az iszapfürdők.
A környéken mindenhol láthatóak a só sziklák.
A jobboldali domb a Nagyholló, a baloldali a Kisholló. A jobboldalon láthatóak az erózió nyomán lemosott só sziklák.
A források vize magas – 10 százalékos – sótartalmú, így a helybéliek tartósításra és ételízesítésre használják. Ez többszöröse a tengervíz sótartalmának. A régi bányászokról elmondták, hogy nekik mindegy volt, mennyi sót tesz az asszony a levesbe, mert már nem érezték az ízét.
A területen „házilagosan” kialakított iszapfürdőket a helyiek „feredőnek” nevezik, és évszázada alkalmazzák ízületi és bőrbetegségek gyógyítására. A sós iszapot felkenik a beteg testrészre, megszárítják, majd lesúrolják. A súrolást a fürdő vize felett kell végrehajtani a gyógyító anyaggal való takarékoskodás végett.
A meglehetősen lepusztult dombokat mintegy 80 évvel ezelőtt erdei fenyővel telepítették be az erózió csökkentésére. Továbbá az erdei fenyő fáját találták a leginkább ellenállónak a sós környezetben. (z)
