2014. augusztus 6. – Az erdészek Tusványosa; A nemzeti integráció korszaka a modern kori magyar történelem legnagyobb alkotása.
- Közös örökségünk a természet, és ennek temploma az erdő – kezdte hozzászólását Ugron Ákos helyettes államtitkár.
- Gondoskodnunk kell róla és használnunk kell. Használnunk – ezzel kezdem – folytatta, hiszen a magán-erdőgazdálkodónak ez a legfőbb szándéka. A használathoz mi keveset tudunk hozzátenni, de remélem, hogy a bukaresti forrásokból minél többhöz sikerül hozzájutni. Amint az elhangzott, a magyar kormányzat némi támogatást nyújthat az itteni erdészeknek, de ez elsősorban képzésben, elméleti felkészítésben nyilvánulhat meg – hangsúlyozta Ugron Ákos.
Ezután az erdő hármas funkciójáról ejtett szót, kiemelve, hogy számos helyen a védelmi és közjóléti funkció az első helyre került. A közcélú funkció valamennyi, a térségben élő ember számára elérhető. A fűrészüzem pénzt hozó szerepe mellett a turizmusra is kell gondolni. Minél inkább fejlesztjük az erdő védelmi és közjóléti funkcióját, annál jobban tudjuk a vidékfejlesztési potenciált erősíteni.
Ezt követően a művelődési ház másik nagytermében sor került az élénk érdeklődéssel övezett sajtótájékoztatóra.
Molnár György, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet igazgatója bevezetésként elmondta, hogy a kétnapos rendezvény részeként zajló konferencia témája a székelyföldi erdőgazdálkodás fenntarthatósága. A konferencia célja kettős, egyrészt a használható legújabb ismereteket kívánja átadni a szakközönségnek, másrészt nemzetstratégiai jelentősége is van, mert egy együttműködésnek a kezdetén tartunk. A főszereplői ennek az együttműködésnek a közbirtokosságok, illetve a Kárpát-medencei kiterjesztése mindannak, amit itt megfogalmaznak.
Szász Jenő, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet elnöke előre bocsátotta, hogy az intézet az integrációt az élet minden területén Kárpát-medencei összefüggő rendszer kiépítésében képzeli el. Tárgyilagosan meg kell jegyezni, hogy az anyaországban a közigazgatás számos területén a Kádár-korszak szerinti reflex, a csonka Magyarországban való gondolkozás még él. Nekünk az a célunk, hogy egy idő után minden területen a Kárpát-medencében gondolkodjanak – mutatott rá Szász Jenő. - Például, ha valaki földrajzkönyvet ír, akkor a Kárpát-medencéről írja, mert így a Honfoglalást is könnyebb lesz megtanítani.
Ugron Ákos ecsetelte, hogy a Nemzetstratégiai Kutatóintézet által itt kezdeményezett munkát integrálni tudjuk az EU-s pályázati rendszerünkbe. Elsősorban humán erőforrásképzéssel tudjuk támogatni az itt élőket és dolgozókat. Nemcsak a fakitermelésre kell fókuszálni, hanem az erdő hármas funkciójára is fel kell hívni a figyelmet. A gazdasági funkció egyre hátrébb szorul ebben, s a közjóléti funkciók mindenkinek nyújtanak szolgáltatásokat.
Tamás László, a Nagyküküllő Közbirtokossági Szövetség elnöke emlékeztetett, hogy a kezdetben működött vagyonközösségi egyesületből mára létrejöttek a közbirtokosságok, amelyek a közösségek érdekében dolgozó vállalkozások. Ezeknek az alapja az erdővagyon. Létrejöttek a magánerdészetben is az erdőgondnokságok. Fontos, hogy ezek magas színvonalon és költséghatékonyan lássák el a feladatukat.
Bokor Sándor polgármester az önkormányzat és a maga nevében köszönetet mondott a rendezvény megszervezőinek. Parajd több ezer hektár önkormányzati tulajdonú erdővel rendelkezik, s ilyen helyzetben különösen fontosnak tartja, hogy az anyaország is támogatja az erdőgazdálkodást, amely a nemzet egyik alapja lehet.
A ForestPress az iránt érdeklődött a helyettes államtitkártól, hogy a küszöbön álló erdőtörvény módosítás során lesz-e szándék és lehetőség a Kárpát-medencében való gondolkodás megjelenítésére a jogszabályban.
Ugron Ákos: Az erdőtörvény nagyon fontos dokumentum, amely jogszabály az erdőgazdálkodással kapcsolatos feladatokat is tartalmazza. Meg fogjuk vizsgálni annak lehetőségét, hogy miként lehetne ezt a gondolatvilágot beilleszteni a szövegbe. Azt gondolom, hogy konkrétan a támogatási jogszabályokban kell ezt érvényesíteni.
A minisztériumi struktúraváltozásra vonatkozó kérdésünkre ezt válaszolta:
- Érvénybe lépett az a jogszabály, amely az állami erdőgazdaságokat a Földművelésügyi Minisztérium tulajdonosi joggyakorlása alá helyezi. A 22 állami erdőgazdaság korábban a Magyar Fejlesztési Bankhoz tartozott, és a magyarországi erdők 57 százalékának vagyonkezelését látta el. Ez a terület a minisztériumon belül az állami földekért felelős államtitkárság, dr. Bitay Márton felelősségi körébe tartozik. Valószínűleg egy külön irányítási egység jön létre, amely a korábban felhalmozódott tapasztalatok továbbvitelét is biztosítja, és az új irányzatokat is befogadja. A kormányzat álláspontja az utóbbi időben a közcélú erdőgazdálkodás előtérbe helyezése irányába mozdult el. Elsősorban ezt kell biztosítaniuk, és ehhez nyilván fát kell vágniuk, hiszen önellátóak lesznek.
Szász Jenő elnök is hozzászólt a kérdésben érintett témához.
- Azon túl, hogy hálózatfejlesztéssel foglalkozunk, arra törekszünk, hogy a magyar jogalkotásban részesei legyünk a kodifikációs folyamatnak. A mi dolgunk az lenne, hogy a nemzetegyesítés szempontrendszere érvényesüljön valamennyi jogszabályban. Ahol lehet, ott legyen erre utalás, ahol nem, ott pedig ne legyen ezzel ellentétes. A jogszabályalkotás a jogászok dolga, de valamennyi szöveget, a törvényektől a miniszteri rendeletekig át kell engedni ezen a szűrőn, hogy ezer szállal újraszőhessük azt a kelmét, amelyet a huszadik század szétszaggatott.
- A helybeli szakemberekhez intézett kérdésünkre, miszerint milyen jellegű szakmai segítséget igényelnének elsősorban, Tamás László elnök így válaszolt:
- Nagy érdeklődéssel tekintünk a magyarországi erdei iskolai hálózatra. Erdélyben ez még csak csírájában létezik, és sem a tanügyi rendszer, sem az erdészeti törvény nem támogatja. Ennek a rendszernek a know how-ját szeretnénk átvenni. A gyerekeink elszoktak az erdőtől, vissza szeretnénk szoktatni – elsősorban a falusi közösségekben - a gyerekeket az erdőhöz. Hasonlóan fontos kérdés a falopás megakadályozása, amelyhez a követési rendszer infrastruktúráját kell megteremteni. (z.)
Az a dolgunk, hogy újraszőjük a nemzet kelméjét
Szász Jenő elnököt arról kérdeztük, hogy miként lehet a Kárpát-medencei gondolatot a jogszabályokban érvényesíteni úgy, hogy ne sértse a környező országok érzékenységét, és ne okozzék konfliktust.
- A nemzetegyesítés ügye XXI. századi, európai gondolat. Az EU, az európai integráció, a NATO integráció is erről szól, hogy minél szélesebb körben fogalmazzunk meg együttműködéseket. A XX. század bennünket önhibánkon kívül szétszóratott. Ebből fakad az a kényszerűség, hogy a XXI. század körülményei között keressük az együttműködést. Ha a magyar ember a magyar emberrel együttműködik az egyáltalán nincs ellentétben, azzal hogy a francia a némettel, a spanyol a portugállal, vagy éppen a magyar románnal, magyar a szlovákkal kapcsolódik. Ha az egész Unió és az egész világ gyakorlatilag a minél szélesebb körű hálózatépítésről szól, akkor nekünk nem csak lehetőség, hanem felelősség is, hogy a Kárpát-medencei hálózatokban gondolkodjunk. A nemzetegyesítés – szívem szerint – legfontosabb üzenete a Miniszterelnök Úrnak. Amióta ismerem, mindig ott volt a szívében ez a lehetőség, ez az elhívás, elhívatás. Mi, külhoni magyarok mindig is Budapest irányába tekintettünk, megtapasztalva nagyszüleink, szüleink által – de még jómagam is, aki az érettségin voltam túl, mikor megbukott a Ceausescu-rendszer –, hogy Bukarest, Pozsony, Belgrád, Kijev nem érdekelt abban, hogy az itt élő magyar közösségeknek biztató jövőjük legyen, sőt kijelenthetjük, hogy ellenérdekeltek. Éppen ezért, a magyar nemzet összességében az elszakított területeken élő nemzeti közösségek jövőjét őszintén átgondolni és megtervezni csak Budapesten lehet. Ez a természetes Budapest felé fordulás jellemzi a székely embert, - mert mi vagyunk a legtávolabb a határtól -, de valamennyi közösséget. Ez a ragaszkodás köszön vissza 2010 óta a második és a harmadik Orbán-kormány döntéseiből. Ugyanakkor Magyarországon is tapasztalom, hogy nem mindenki érzi és érti a nemzetegyesítésben rejlő lehetőségeket. 2004. december 5-ike, Kádár szellemiségének az öröksége. Bár eltelt majd tíz esztendő, van még teendő. Ezért is kell Magyarországon is kovásznak lennünk, hogy ezt a fajta örökséget győzzük le, mert több a 13 millió magyar ember, mint a tíz millió. Nagyobbak a lehetőségeink, ha összeadjuk az erőforrásainkat. De akkor leszünk hitelesek Magyarországon, ha idehaza (értsd: Székelyföldön) is belátjuk, hogy itt sincs minden rendben, mi is adósak vagyunk.
2004. december 5-én volt egy népszavazás, aminek negatív volt a kimenetele, de akkor én, székelyudvarhelyi polgármesterként tiltakoztam az ellen, hogy egy vendéglátó ipari egység azt írta ki: „nem szolgálunk ki magyar állampolgárt”. Válaszként december 5-ére, megalapítottuk a „Tiszteletbeli székely” címet, és mindenkinek megadtuk, aki kérte. Mint ahogy most Magyarország mindenkinek megadja az állampolgárságot, aki azt igényli.
Azt gondolom, hogy az együttműködésben van a nagy lehetőség, ezért a nemzeti integráció korszaka a modern kori magyar történelem legnagyobb alkotása. Ez egy olyan folyamat, ami még sok évtizedig tartani fog, sőt az idők végezetéig. Mert az a dolgunk, hogy újraszőjük a nemzet kelméjét XXI. századi körülmények közepette. Tegyük jóvá mindazt, amit a XX. század szétszaggatott!