2014. augusztus 11. – Az erdészek Tusványosa; A mezőgazdasági kár hovatovább kezelhetetlen.
A fenntartható vadgazdálkodás feltételeiről és lehetőségeiről Náhlik András egyetemi tanár (NymE EMK) tartott előadást.
Elöljáróban ecsetelte, hogy Magyarországon is sok helyütt igyekeznek elmondani azokat a gondolatokat, amelyekkel az erdőgazdálkodás és a vadgazdálkodás összhangjának megteremtését szolgálják.
Széchenyi Zsigmond gondolataival vezette be előadását, hangsúlyozva, hogy jó minőségű szarvasbikát csak jó minőségű élőhelyen, szép erdőben és táplálékkínálatban gazdag erdőben lehet nevelni.
A hazai helyzetről szólva a becslési adatok alapján a lelövés aránya: a szaporulat figyelembe vételével a törzsállomány mintegy harminc százalékáét kell hasznosítani. Ugyanakkor a bemutatott létszámadatokra utalva hangsúlyozta a professzor, hogy ne higgyenek ezeknek a számoknak, mert köszönő viszonyban sincsenek a valósággal.
A gazdálkodói érdek nem teszi lehetővé, hogy pontos adatokat adjanak meg. A legfőbb ok azonban az, hogy sem Magyarországon, de egész Európában sincsenek olyan módszerek, amelyekkel fedett területen a nagyvad állományt megbecsüljék.
A nyolcvanas években az akkor becsült állománynál mintegy másfélszer akkora volt a vadállomány. Azóta a növekedés nem annyira dinamikus, de napjainkban is alábecsült az állomány – szögezte le Náhlik András.
A növekedés jelenleg is folyamatos, bár egy-egy alkalommal jogszabályi változtatással – az előírt nagyobb hasznosítással – sikerült megállítani a növekedést. A szarvas létszám azóta is növekszik, de hasonló növekedési adatok mutatkoznak az őznél, és a vaddisznónál pedig kimondottan dinamikus a növekedés.
Korábban a kocákra kilövési tilalmat rendeltek el súlyos szankciókkal fenyegetve, emiatt féltek a vadászok tavasszal disznót lőni, és a búzában folytatott vadkárelhárítás pedig emiatt nem működött.
Ma már, látva a növekedés mértékét, egész évben lőhető a vaddisznó.
A magyarországi tapasztalatok azt mutatják, hogy a tavaszi becsült állomány 120-140 százalékát kell lelőni ahhoz, hogy szinten maradjon az állomány létszáma.
Sokan úgy gondolták, hogy vaddisznós kertek létesítésével elejét lehet venni a létszámnövekedésnek, de ez nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Kiderült, hogy a vaddisznós kerti vadászatoknak nincs piacuk.
Európába kitekintve megállapítható, hogy nem egyedi a magyarországi helyzet. Közép-Európában a legsűrűbb az állomány. Ausztriában és például a Brit szigeteken is kimagaslóan nagy a vaddisznó létszám. Növekszik a gímszarvas állomány is.
Egy közelmúltban 18 országban készült felmérés alapján kiderült, hogy egész Európában nő a vaddisznóállomány: Szlovéniától Lettországig és Luxemburgtól Portugáliáig mindenhol. Az adatok azt mutatják, hogy dinamikusan, megállíthatatlanul nő a létszám.
Az okok között különböző spekulációkat találunk, egyesek a kukorica vetésterületének növekedésével magyarázzák, mások a klímaváltozás befolyását sejtik (az enyhe télutók miatt a szaporulat túlélése sokkal nagyobb), ismét mások a gyakoribb makktermésben keresik az okot, illetve a mezőgazdaság intenzifikációját okolják.
Megállapítható viszont, hogy Nyugat-Európában a vadászok létszáma csökkent, tehát kisebb a vadászati nyomás. Annak ellenére, hogy hazánkban a vadászok létszáma kissé növekszik, a vaddisznó szaporodás dinamikája olyan gyors, hogy a vadászat nem képes ezzel lépést tartani. Leszögezhető, hogy egész Európában alulszabályozottság figyelhető meg.
Romániai adatokhoz nehezen lehet hozzáférni - állapította meg az előadó -, és összehasonlítva a magyarországi adatokkal, ahol harminc százalék a teríték, Romániában a becsült 30 ezres gímszarvas állományból csupán 1600 került terítékre. Tehát rendkívül alacsony a lelövés. Ezzel együtt megállapították az elemzés során, hogy a hatvanas évekhez viszonyítva nem nőtt lényegesen a gímszarvas állomány. Hasonló a helyzet az őz esetében, ott is alacsonyak a hasznosítási adatok. A vaddisznó esetében kissé más a helyzet. A hatvanas évekhez képest növekedett a lelövések száma.
Tekintsük át az európai csülkös vad túlszaporodásának következményeit! - hívta fel a figyelmet a professzor.
A mezőgazdasági kár hovatovább kezelhetetlen. Németországban az éjjellátó készülékek legalizálását fontolgatják. A mezőgazdálkodók körében egyre nagyobb a felháborodás, ami miatt ez a kérdés előbb-utóbb politikai síkra emelkedik. Az erdei vadkár tekintetében nem csupán erdőgazdasági, hanem természetvédelmi károk is keletkeznek. Ez utóbbi miatt a vadkár társadalmi vetületet is érint.
A három legfontosabb károsítás a rágáskár, a hántás kár, valamint a makkfelszedés (túrás).
Felhívta a figyelmet, arra, hogy a hazai terminológia nem helyes, ugyanis egy 5 százalékos rágás vagy hántás nem tekinthető vadkárnak.
Megállapította, hogy a természetes erdőkben kisebb gondot okoz a vad, kisebb a vadlétszám. Ez azért is van így, mert a növényevők (a rovarokat is ide értve) a biomassza 5-10 százalékát hasznosítják csupán.
A konfliktusok oka az, hogy hazánkban és Európa legtöbb országában mesterségesen megnövelték a nagyvad létszámát, szinte mindenhol takarmányozzák a vadat, vadföldgazdálkodást folytatnak, mindezzel növelik a szaporodóképességét. A szakember szerint az intenzív erdőgazdálkodás is valószínűleg ezt segíti, hiszen sok szegélyterület keletkezik a vágásterületek mentén, ami kedvező körülményeket teremt a vadnak.
A vadkárokra térve kiemelte, hogy a rágáskár azért okoz gondot, mert a rovarok is megtámadják a rágott növényt, ami fokozza a károkat. Az egyszer már megrágott egyedek sokkal inkább kitettek a vadrágásnak, mert a sarjúhajtások nagyobb rágásfelületet biztosítanak, emiatt bizonyos területeken az erdősítés nem tud kinőni a vad szája alól.
Napjainkban évente mintegy 800-1000 km vadkerítés épül. Ez évente mintegy 1,2 milliárd forintba kerül. Az éves véghasználatok területének negyedét be kell keríteni, mert e nélkül nem lehet felhozni az állományt. Ezzel együtt e területek harminc százalékán mégis keletkezik vadkár. Egyre inkább terjedőben van a mezőgazdasági területek bekerítése is.
A hántásról annyit említett meg, hogy kevéssé kutatott téma, de az adatok szerint a hántás nem okozza a fák pusztulását, számottevő növedékcsökkenést nem okoz. Ezzel együtt nagymértékű értékcsökkenést jelent a korhadás.
A legnagyobb gondot az erdősítés utáni makkfelszedés okozza. A természetes felújításoknál pedig az újulat hiányát eredményezi. A lékeket is be kell helyenként keríteni, mert másként nem lehet megvédeni az újulatot. Az előadó kiemelte, ha nem tudjuk ezeket a lékeket megvédeni, akkor nem lesz esélyünk áttérni a folyamatos erdőborításra.
A táplálékkínálat tekintetében a vágásos üzemmódban kezelt egykorú bükkösben a táplálék nagyon kevés, a vonalas szálalás esetén már jóval több, a lékes átalakító üzemmód esetében még jobb, a szálaló erdőben a legjobb a kínálat.
A szakember úgy véli, hogy a mennyiségi vadkár (hiányzó csemete) viszonylag alacsony, a minőségi kár, ami értékromlást okozó (gombák és rovarok) másodlagos kár ugyan csökkent, de ennek a sok bekerített terület a magyarázata. A mezőgazdasági kár ellenben mintegy tízszerese az erdőgazdasági vadkárnak. Erdei vadkárra közel 130 milliót fizetnek ki, és a kerítéssel együtt ez 1,2 milliárdot tesz ki, míg a mezőgazdasági vadkár 2,5 milliárd.
Magyarországon a vadgazdálkodási ágazat 1,3 milliárdot tesz ki. A vadgazdálkodásból tehát nem lehet meggazdagodni, nem profitábilis ágazat.
További gondot jelent a nagyvad urbanizációja. Erdélyben Tusnádon és Brassóban már városi területeken is megjelent a medve. A vaddisznó Németországban és Magyarországon már bejár a városokba. De várható, hogy a szarvas és az őz is egyre közelebb jön a városokhoz. Rájött, hogy ezeken a helyeken nem vadászhatják, nyugalmat és táplálékot talál.
Ugyanakkor károkat okoz a kertekben, parkokban, veszélyezteti a közlekedést, félelmet kelt a lakosság körében. Ezeken túl humán-egészségügyi gondokat is okoz.
Vajon Romániában miért alacsonyak a kilövési számok és az állománynövekedés miért alacsony? – tette föl a kérdés végezetül Náhlik András.
Kis létszámnál elsősorban az elsődleges ragadozók szabályozzák az állományt, ahogy nő az állomány, belépnek a másodlagos ragadozók, a farkas és a medve. A továbbiakban, ha táplálékhiánnyal küzdenek, akkor leromlás és betegségek következnek be, ami esetleg a populáció összeomlását is okozhatja. (z.)