2014. november 3. - A NAIK-Erdészeti Tudományos Intézet Püspökladányi Kísérleti Állomása jubileumi konferenciát rendezett fennállásának 90. és az Arborétum alapításának 60. évfordulója alkalmából
Csóka György után Nagy Imre következett szólásra.
Előre bocsátotta, hogy álláspontja szerint az utóbbi időben az erdészek műszaki beállítottsága háttérbe szorult, a szakma „megzöldült”. Óva intett attól, hogy az erdészek sötétzöld állapotba kerüljenek.
A kutatásai során úgy találta, hogy a nemesnyárakról alkotott képet el kell felejteni. A Dunántúlon 10-15 éve telepített olasz származású állományokat mostanában vágják. Ezek fogadására kiépültek a hámozó üzemek. Hiány alakult ki a színfurnérból. Az általunk hagyományos módon kezelt méretes rönköt adó faanyag erősen barnabeles.
A háttérben megfigyelhető az olasz beruházók tevékenysége, a Po völgyéből az ültetvények egy részét Magyarországra „telepítették”. Ezek az ültetvények a mezőgazdasági műveléshez képest is kézimunka-igényesek. A munkaerő ára is motiválhatta az olaszok döntését. Becslései szerint mintegy 5 ezer hektár ilyen ültetvény lehet hazánkban.
Föltette a kérdést, vajon mi miért nem gyakoroljuk ezt a fajta ültetvényszerű gazdálkodást?
Szerinte az egyik oka, hogy a magyarok idegenkednek az új dolgoktól. Az agrártermelés meglehetősen konzervatív, és nagy a tőkeigény is. Egy hektár egymillió forint, és ez nem a kisüzem „műfaja”, hanem száz hektárban kell gondolkodni. Százmillió forintja keveseknek van, ráadásul tíz év a vágásforduló. Nem beszélve arról, hogy folyamatosan változik a társadalmi és a jogi környezet, valamint a támogatás is. Szélsőséges esetben pedig a vadkár elérheti a százmillió forintot is.
A legnagyobb gondot pedig az okozza, hogy nincs hazai előállítású szaporítóanyag.
Ezek után föl kell tenni a kérdést, az olaszoknak miért éri meg?
Egy alapvető különbség, hogy az ilyen intenzív ültetvényeknél csak véghasználati tőszám van. 6x6 m-es hálózatban, 278 db karódugvány szükséges hektáronként, I 214-es klónból. Nagyon korán megkezdődik a nyesés, így 2-5 éves korra elérik a 6-8 m-es tiszta törzset. Ugyanis a furnérokban nem lehet luk. Az ültetvényt erősen műtrágyázzák, és a talajt intenzíven művelik, egy szál gyom nem sok, annyi sem lehet. 10-15 éves (átlag 12) vágásfordulóval termelik, előhasználat nincs.
Ezzel szemben a hazai nemes nyárasainknál nagyon magas a csemeteszám, 4x4-es a jellemző hálózat, a Pannónia nyár a meghatározó, (több mint 50 százalék).
Gyakran előfordulnak szakmai hibák, túl sűrű a telepítés, elfejtik gyéríteni és megnyesni. Ugyanakkor még későn is nyesnek, a hámozási rönkök tele lesznek göccsel. A talajművelés általában csak a hatósági átvételig folyik, s utána gazban, cserjében áll a nemes nyaras. A tervezett vágásforduló 25,6 év, ami kétszerese az ültetvényeknek. Bár van némi korai hozam, de az időtényező a legfontosabb.
Az olasz termelők szigorúan őrzik az üzleti adataikat. A folyamat egyik legfontosabb tényezője a haszonbérlet. A szerződések általában a földtulajdonosok számára az eredmény 10 százalékát biztosítják.
A véghasználatkor mintegy 70 százalékos iparifa kihozatallal számolhatnak.
A számolt belső kamatláb 7,09 százalék, ami erdészeti vonalon nagyon magasnak tekinthető, ráadásul támogatás nélkül.
Álláspontja szerint indokolatlan volna a művelési ág váltás, végig mezőgazdasági művelés folyik.
A minimális üzemméret 1000 hektár, ezt elsősorban szövetkezésben lehet kivitelezni. Fontos volna a hazai termelői kör kialakítása.
Hasonló ültetvények képzelhetők el az akáccal is, és így kiváltható az a kettős hatás, amit egyrészről a növekvő faigény, másrészről a természetvédelmi korlátozások jelentenek. (z)