ForestPress fotók
2015. május 22. – Az Országos Erdészeti Egyesület Erdők a Közjóért Szakosztálya tavaszi kihelyezett alkalmát a TAEG ZRT és a Fertő-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság vendégeként Sopronban és a Fertő környékén tartotta 2015. május 5-6-án.
A szóbeli tájékoztatót követően a szakosztály első terepi programjához, a Sörházdombi kilátóhoz indult.
Mint azt korábban már említettük, a társaság közjóléti tevékenysége során többek között számos kilátót is gondoz. Sőt Sopront nem csak a hűség, hanem a kilátók városaként is emlegetik: tíz kilótóból gyönyörködhetünk az Alpok alján elterülő városban és környékében.
Ez a kilátó Sopron város belterületéhez tartozik, a Lőverek legalacsonyabb magaslata. Mondhatnánk, hogy a Károly-magaslat kistestvére, hisz’ épp alatta magasodik. Tetejéről Nyugattól Keletig terjedően ugyanazt a panorámát láthatjuk, mintha a nagy testvérről néznénk körül. E kilátó története jellemzően hordozza XX. századi történelmünk sorsfordulóit. Elődje egy gloriette, amelyet 1900-ban építettek. 1939-ben háromszögelési ponttá avanzsált a dombtető, s az építmény tetejét kilátóvá alakították. Ez a szerkezet a II. világháború során megroggyant és lebontották.
Rosenstingel Antal építész tervei alapján 1970-ben fölépült egy új kilátó, melyet sikerült elhanyagolni az akkori városvezetésnek, úgyhogy az életveszélyessé vált tornyot lebontották alig tíz egy néhány éves fennállás után.
2006-ban civil kezdeményezésre ismét nekiláttak egy kilátó építésének. Az építkezés motorja az erdészeti társaság volt, és a Szabó Péter által tervezett szerkezet egészen különlegesre sikerült. Hajlított és ragasztott főtartói megkapóan karcsúvá teszik, a kiugró fogadószintek pedig érzékletesen strukturálják az építményt.
A torony lábánál szemléletes áttekintő térkép segíti az eligazodást a panorámában, megjelölve a sörgyártól a téglagyárig, az SVSE pályától az MKB Arénáig, a Taródi vártól a templomokig számos látnivalót.
A következő állomás a Zenepavilon volt, amely helyszín az idősebbeknek az egykori majálisok emlékét idézhette föl, itt értek véget a felvonulási menetek, mert itt osztották az ingyen virslit és a sört.
A szakosztály tagjait kellemes meglepetés várta, mert a pavilonhoz érkezve felharsant a kürtszó, és igazi vadászias erdei hangulat szállta meg a környéket. Az éppen arra járó kirándulók, vendégek, helybeliek csodálkozó arccal, de széles mosollyal nyugtázták a vadászkürt együttesnek ezt a szépséges meglepetés muzsikáját. Az ötlet és a produkció megérdemelten aratott nyíltszíni tapsot.
A zenei intermezzó után a Várisi sétaút tanösvényre vezetett az utunk, ahol Csapó József erdészetvezető ismertette a terület szakmai és helytörténeti nevezetességeit. A TAEG átalakító üzemmódban kezelt erdőtömbjét szeli át a kivilágított tanösvény, az Ojtozi sétaút, amelynek jobb oldalán beleálltunk egy szépen felújuló tölgyes lékjébe.
Tovább haladva meghajtottuk fejünket az Ojtozi csata részeseinek tiszteletére emelt emlékműnél. 1917-ben az erdélyi Ojtozi szorosban megvívott súlyos harcokban elesettek emlékére állítottak a csata színhelyén emléket, amelyet a románok leromboltak.
Ennek az emlékműnek a pontos mását készítette el 1934-ben Dabóczy István szobrászművész, az egykori Rákóczi Honvéd Főreáliskola tanára. (z)